Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Nemzeti kultúra

Első hallásra abszurdumnak tűnhet, hogy egy tejfeldolgozóüzem az Akropolisz-szal állhasson egy listán, de Claus Kjeld Jensen a Vardemuseerne igazgatója a fejébe vette, hogy a Hjeddings tejfeldolgozó az Unesco világörökségi helyszíneit gyarapítsa majd egyszer.  Évente 35 jelölés érkezik az Unesco-hoz. Döntést arról, hogy mely helyszínek kerüljenek fel az előkelő listára mindig február elsején hoznak Ha elfogadják a dán javaslatot,  akkor legkorábban 2022 -ben csatlakozhatna Hjeddings a világörökséghez. Az út azonban nem csak a világörökségig hosszú Hjeddingstól, hanem még Koppenhágától is. Ha valaki ma rászánja magát, hogy felkeresi a távoli múzeumot úttalan utakon zötykölődhet régi tanyák között, míg megtalálja a 70 négyzetméteres kis vöröstéglás házat Ølgodt-tól délre, a Hjelddingevej-en.  Bejutni sem egyszerű a múzeumba, mert a  " Nyitva " tábla alatt egy telefonszámot talál a látogató, amit fel kell hívnia, hogy megkapja a kódot, amelyre végre kinyílik az ajtó.  Szezám tárul…
Legutóbbi bejegyzések

A dán konyha: népi, vagy nemzeti?

A dánoknak még ahhoz is szavazás kell, hogy nemzeti ételük legyen ", írták a magyar sajtóban kissé csodálkozva annak idején, 2014-ben, amikor sor került arra az internetes akcióra, melynek során a dánok nemzeti ételt választottak maguknak. Aki jól ismeri a dánokat azonban a legkevésbé sem csodálkozik ilyesmin. A dánok mindent szavazásra bocsátanak, miért tettek volna éppen a hasukkal kivételt. Nem lehet csak úgy hebehurgyán, bekiabálás alapján eldöntetni semmit Dániában, legyen ez a kérdés bármilyen jelentéktelen. Egy dánból még a XIX. század ébredő nacionalizmusa sem tudta kihozni az ínyencet annyira, hogy kikiáltson egy szelet császárszalonnát nemzeti ételnek. Ha most, a XXI. században végre terítékre kerül a kérdés, akkor a dán szavazással tanúságot tehet a demokrácia iránti elkötelezettségéről és ezt örömmel meg is teszi. Csak más országokban gondolhatják úgy, hogy valaki egyedül dönthet mindenkit érintő kérdésben. Dániában még királynő sem dönthet egyedül. Nem teheti meg, mert…

Kirándulás Koppenhágából

A Svédországhoz tartozó idilli kis sziget Ven, vagy Hven az Øresund északi részén található és könnyen elérhető Koppenhágából/ Helsingørbol komppal.A sziget területe mindössze 7,5 km2, Biciklit is vihetünk magunkkal, amellyel könnyedén bejárhatjuk a terepet. A hajó Koppenhágában Nyhavn mellől indul. a jegyek 155 koronába kerülnek és létezik családi kedvezmény is.
A szigetnek mindössze 363 lakosa van (1995), legnagyobb részét 50 méter magasságban egy moréna-fennsík alkotja. ( A moréna a gleccserek vagy mozgó jégtakaró által szállított, lerakott kőzettörmelék ).
Nyáron biciklis turisták lepik el a szigetet, hogy meglátogassák Tycho Brahe egykori hajlékát, és csillagvizsgálójának ( Uranienborg ) maradványait. Ezen a szigeten élt és dolgozott ugyanis a híres dán csillagász, Tycho Brahe 1576-tól egészen 1596-ig . A sziget 1658-ig, a mai Svédország déli részével ( Skåne ) együtt Dániához tartozott.
Tycho Brahe 1546. december 14-én született. Egyszerű, emberek gyermekeként nem nagy esélye let…

Részlet A kis varázskönyv c. regényemből

Koppenhágába érkezésem másnapján felkerestem Albertet irodájában, ahogyan megegyeztünk. Kíváncsi voltam, hogy mit főzött ki, miért kellett Drøbaktól idáig utaznom. Sejtettem, hogy arról lesz szó, hogy pénzt akar keresni, sok pénzt és nem is csalatkoztam sejtésemben. Alig pár percet töltöttünk az irodájában, mikor arra kért, hogy “ szemléljük meg a terepet “. Először az Østerbro-i két házamat tekintettük meg, Az egyik  földszintes épület volt, két különálló lakással, kerttel mind a két oldalon. Két család osztozott a bérleményen. A másik házam egy nagy, emeletes épület volt, kétszobás lakásokkal Østerbro távolabbi részén. Ezen a környéken tehetősebb munkáscsaládok laktak. Az épületeket nagyon jó állapotban találtam a rendszeres karbantartás eredményeképpen és még most, ennyi évvel felépítésük sem tűntek korszerűtlennek. Albert szerint azonban már nem ilyeneket kellett építeni, mert a nagy haszon már nem ezekben rejlett. Induljunk tovább és nézzem meg, hogy hol-javasolta Albert.Utunk in…

Panaszok panasza

Nagyot csalódtam
Bár hitem el nem hagyott,
Messziről néztem én a darabot:
Minden hitet apró pénzre váltva,
Júdásoknak valóvá vált álma.
Nincsenek tanítók, nincsenek mesterek,
Csak kóválygó árnyak ´s maszkos emberek.
Többször felálltam, most már kimegyek,
De a székhez szegez valami rettenet.
Hol a játék, merre kószál az értelem?
Hol a szépség, hova futott a szerelem?
Jön-e majd egy vulkán tüzes árja,
E semmiből épült, puszta világra?

Mikor panaszomban idáig jutottam,
Bölcs barátom dalait dúdoltam,
Hisz akkor esik legjobban az ének,
Ha sötétségből fonnak köréd rétet.

Dánia árnyoldalai külföldiek szemében

A dán életstílust nyugodtan lehet kritizálni. Molesworth, az angol nagykövet például elég extrém módon tette ezt meg, már 300 évvel ezelőtt, amikor úgy írt a dánokról, mint egy csapat fantáziátlan nyájról, amelyben nem pislákol semmiféle ambíció, lelkesedés vagy törekvés. Szerinte mindenki valamilyen módon egyforma és törekszik is a középszerre.
Modernebb kiadásban ez valahogy úgy hangozhatna ma, hogy a hygge, a kellemes összejövetel a felületes témák felett néha bizony annyira unalmassá válhat, hogy az már komikus a más égtájak alatt szocializálódott fülnek. Amit 300 éve nyájszellemnek minősített a nagykövet, arra ma úgy érdemes referálnunk egy állásinterjún, hogy véssük eszünkbe, hogy nem azért hívtak be minket, hogy saját képességeinket domborítsuk ki, hanem azért, hogy megnézzék, hogyan illenénk a csapatba, úgyhogy ajánlatos erre az oldalunkra koncentrálni. Érdekes azonban, hogy míg Dániában mindenki igyekszik öltözködésében is minél jobban igazodni az átlaghoz, néha elismerőe…

Az erdő néma

Az erdő néma, én is hallgatok
Szótlanul a fák között ballagok,
Mindent tud, minek beszélni,
Ily csendben lehet csak élni.


Minden ugyanaz

Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz
Patkányok játéka a színpad alatt
Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz
Dohos deszkákon forog a sok alak.
A bonviván ripacs, a kórus kussol,
A színház közönségéhez idomul.
A dráma ócska, köntöse toldozott
Kaján szavakkal groteszkre foltozott.
Zenekar zümmög, a kritikus hümmög:
Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz
Patkányok játszanak a felszín alatt.

Részlet készülő regényemből (II. rész), amelyben tovább követjük Szikla Szilárd sorsát egy másik magyar univerzumban

Szilárd fiatal életének váraljai napjai csöndes unalomban folydogáltak, még a sportnak sem hódolhatott, mert valaha bírkózott, de kűzdősportokat nemigen űztek a természetjáráshoz,  sízéshez és teniszhez szokott kisvárosban. A természetjáráshoz  mackós termete lomha volt és még jobban állt ez a tenisz viszonylatában, a sízés pedig soha nem vonzotta, nem szerette a hideget, a havat. Ha tehette inkább a konyhaművészetnek hódolt meleg fészkében. Nem kákabélűeknek való francia konyhán edzette tudását. Olyan mennyiségben égette a zsírt a konyhában szerény albérletében, hogy még a házinéni is szóvátette néha a fokhagymabűzzel elegyített átható illatokat, melyek egészen a hálószobájáig terjengtek hideg téli estéken. Mária néni valaha franciát tanított a helyi gimnáziumban és albérlőjét ugyanúgy kezelte, mint régen a kisdiákjait. A kopott ruhájában is mindig elegáns, filigrán, ezüst hajú idős madmoiselle fejcsóválva jegyezte meg zúzmarás estéken, mikor a nehéz disznózsír szaga belevegyült a me…

ŐSZIKE

Barátom!
Ne számold a hulló faleveleket,
Visszatenned őket már úgysem lehet,
Barátom! Rozsdabarna kapuit tárja az ősz,
Élvezd Napját, a ködöt átmelengetőt.
Barátom!
Ne borulj el, ha beköszön a fagy,
Dícsérd a késő napsugarat.
Barátom!
Mikor eljön a csontfagyos tél.
Könnyen elmegyünk, nem is hinnéd.
Lelkünk elszáll majd egy igazabb világba,
Mint az Univerzum könnyed sóhajtása.