Üdvözlöm az Olvasót blogomon!

" De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat ” ( " Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék " ) Ahrendfeldt, Rugård ura alapos ember volt. Nemhiába töltötte tele könyvtárát fekete mágiáról és boszorkányokról szóló drága könyvekkel, nehezen lehetett volna olyat kérdezni tőle ezekről a kártékony lényekről amire nem tudott volna , legfeljebb rövid gondolkodási idő után válaszolni. Most mégis olyan kérdést tett fel saját magának, amelyre nem találta a választ. Lehetséges-e- gondolta- hogy a Sátán egy olyan ártatlan szépségbe ágyazza karmait, mint ez a Blomme, ez a látszatra istenfélő fiatal , hamvas parasztlány, aki most reszketve állt előtte. Blomme szőke fürtjei csapzottan lógtak arcába, és mélykék szemének átható tekintetével, mely mintha egy másik, fennköltebb világból táplálta volna szemének sugarát most szinte eszelősen meredt a nagyúrra. Jørgen Ahrenfeldt még élénken emlékezett arra a napra, amikor először hallott a lányról. Ahrenfeld

Az Istenek elmentek, én itt maradtam egyedül Az Istenek elmentek, én itt maradtam egyedül A ködön át holdfuvola csendül, Véres csaták, szerelmek, búgó hahoták Gyászkórusok , izzó borral tellt kupák. Üres pohár, üres héj, üres nász Üres agy , üres gép, üres vágy. Az Istenek elmentek, ´s én itt maradtam egyedül, Millió üres csontvázhéj reszket egyedül Tökély- Univerzumba honnan lenne polgár? Adni senki nem akar, választ mástól vár. Az információ kísértete mit sem adhat A fénysebességtol borul el az agy. Üres csontvázhéjak, sietnek, ríva futnak, Délibáb után egyre csak szaladnak. Bolond az ember, ha elhiszi, Isteni világgal szemben  A versenyt megnyerheti. Istenek kellenének, de az istenek elmentek, Mert megfelelni ok sem tudtak nektek. Az Istenek elmentek, ´s én itt maradtam egyedül, Néha a ködön át holdfuvola csendül.

Magyarország az utóbbi évtizedekben a csalók paradicsoma lett, egyesek  a börtönbe kerültek a tetteikért, de az igazi nagy csalók, a nagy vagyonok összeharácsolói úgy élnek, mint hal a vízben, összefonódva a politika világával.  Az alábbi írásom is egy csalóról szól és azért van helyén itt ezen az oldalon, mert soha nem a csaló személye a fontos, hanem a TÁRSADALOM , amelyben létezik. Ebben a t ársadalomban pedig egyáltalán nem biztos, hogy éppen azok kerülnek rács mögé, akiknek elsősorban ott lenne a helyük..... Nem kellene ezt tenni velem, rajtam van még a reverenda is, legalább átöltöznék-- mondta könyörgő hangon az atya és bánatosan tekintgetett a rend zordon urára. Mit gondolnak majd az emberek? Nem való valakit papi köntösben elvinni-tette hozzá halkan, lehajtott fejjel, tekintetét a vörös szőnyegre függesztve. A fiatal, egyenruhás rendőr kicsit hátrébb tolta sapkáját a fején, aztán szigorú hangon így szólt: - Méghogy nem való..... ezen előbb kellett volna gondolkoznia. Ne aka

Sodorja bánat, rágja bú, fekete sorson koszorú. Részvétlenség gőgje marja, hiú árnyék foltja rajta. Leül a vándor, pattog a tűz, éj homálya takarja S lassan vízzé válik a sok sajgó kelés rajta. Gőgös csermely csörgedez, átfolyik a tengeren Nem marad nyoma sem a nagy kéklő vizeken. Szív nyílik, hajnal kél, szeretnek vándor, s hív a cél.