Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2018

Panaszok panasza

Nagyot csalódtam Bár hitem el nem hagyott, Messziről néztem én a darabot: Minden hitet apró pénzre váltva, Júdásoknak valóvá vált álma. Nincsenek tanítók, nincsenek mesterek, Csak kóválygó árnyak ´s maszkos emberek. Többször felálltam, most már kimegyek, De a székhez szegez valami rettenet. Hol a játék, merre kószál az értelem? Hol a szépség, hova futott a szerelem? Jön-e majd egy vulkán tüzes árja, E semmiből épült, puszta világra? Mikor panaszomban idáig jutottam, Bölcs barátom dalait dúdoltam, Hisz akkor esik legjobban az ének, Ha sötétségből fonnak köréd rétet.

Dánia árnyoldalai külföldiek szemében

A dán életstílust nyugodtan lehet kritizálni. Molesworth, az angol nagykövet például elég extrém módon tette ezt meg, már 300 évvel ezelőtt, amikor úgy írt a dánokról, mint egy csapat fantáziátlan nyájról, amelyben nem pislákol semmiféle ambíció, lelkesedés vagy törekvés. Szerinte mindenki valamilyen módon egyforma és törekszik is a középszerre. Modernebb kiadásban ez valahogy úgy hangozhatna ma, hogy a hygge, a kellemes összejövetel a felületes témák felett néha bizony annyira unalmassá válhat, hogy az már komikus a más égtájak alatt szocializálódott fülnek. Amit 300 éve nyájszellemnek minősített a nagykövet, arra ma úgy érdemes referálnunk egy állásinterjún, hogy véssük eszünkbe, hogy nem azért hívtak be minket, hogy saját képességeinket domborítsuk ki, hanem azért, hogy megnézzék, hogyan illenénk a csapatba, úgyhogy ajánlatos erre az oldalunkra koncentrálni. Érdekes azonban, hogy míg Dániában mindenki igyekszik öltözködésében is minél jobban igazodni az átlaghoz, néha elismerően

Az erdő néma

Az erdő néma, én is hallgatok Szótlanul a fák között ballagok, Mindent tud, minek beszélni, Ily csendben lehet csak élni.

Minden ugyanaz

Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz Patkányok játéka a színpad alatt Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz Dohos deszkákon forog a sok alak. A bonviván ripacs, a kórus kussol, A színház közönségéhez idomul. A dráma ócska, köntöse toldozott Kaján szavakkal groteszkre foltozott. Zenekar zümmög, a kritikus hümmög: Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz Patkányok játszanak a felszín alatt.