Münchhausen báró úgy került egy beszélgetésembe, mint aki arra hivatott, hogy megvígasztalja egy kétségbeesett barátomat, ami annál is érdekesebb, mert valójában nehéz lenne megmondani, hogy a valaha élt, igazi Münchhausen báró, annak idején ugyan miket mesélhetett borozgatás közben a vendégeinek. Münchhausenről, a regényhősről azonban szerencsére pontosan tudjuk, hogyan állt a nehézségekhez, amelyekkel szembe találta magát. A báró csodálatos utazásai és kalandjai ugyanis sokkal többet mondanak el erről nekünk, amint azt első olvasatra gondolnánk, még akkor is, ha jó eséllyel azonnal ráérzünk arra, hogyan kacsint felénk a báró a könyv lapjai mögül újra és újra, mintha nemcsak elmesélné hihetetlen kalandjait, de saját maga is jól szórakozna azon, hogy nagyokat mond. Ez valószínűleg így is van, ha komolyan vesszük a figurát. A nemes báró ugyanis a túlélő megkönnyebbült könnyedségével meséli el kalandjait, pedig olyan kalandokat él át, amelyekbe bárki simán belehalhat, ha nem rendelkezik...