Részlet készülő regényemből (II. rész), amelyben tovább követjük Szikla Szilárd sorsát egy másik magyar univerzumban
Szilárd fiatal életének váraljai napjai csöndes unalomban folydogáltak, még a sportnak sem hódolhatott, mert valaha bírkózott, de kűzdősportokat nemigen űztek a természetjárásho z, sízéshez és teniszhez szokott kisvárosban. A természetjáráshoz mackós termete lomha volt és még jobban állt ez a tenisz viszonylatában, a sízés pedig soha nem vonzotta, nem szerette a hideget, a havat. Ha tehette inkább a konyham űvészetnek hódolt meleg fészkében. Nem kákabél űek nek való francia konyhán edzette tudását. Olyan mennyiségben égette a zsírt a konyhában szerény albérletében, hogy még a házinéni is szóvátette néha a fokhagymab űzzel elegyített átható illatokat, melyek egészen a hálószobájáig terjengtek hideg téli estéken . Mária néni valaha franciát tanított a helyi gimnáziumban és albérl őjét ugyanúgy kezelte, mint régen a kisdiákjait. A kopott ruhájában is mindig elegáns, filigrán, ezüst hajú id ős madmoiselle fejcsóválva jegyezte meg zúzmarás estéken, mikor a nehéz disznózsír szaga belev