Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Részlet A kis varázskönyv c. regényemből

Koppenhágába érkezésem másnapján felkerestem Albertet irodájában, ahogyan megegyeztünk. Kíváncsi voltam, hogy mit főzött ki, miért kellett Drøbaktól idáig utaznom. Sejtettem, hogy arról lesz szó, hogy pénzt akar keresni, sok pénzt és nem is csalatkoztam sejtésemben. Alig pár percet töltöttünk az irodájában, mikor arra kért, hogy “ szemléljük meg a terepet “. Először az Østerbro-i két házamat tekintettük meg, Az egyik  földszintes épület volt, két különálló lakással, kerttel mind a két oldalon. Két család osztozott a bérleményen. A másik házam egy nagy, emeletes épület volt, kétszobás lakásokkal Østerbro távolabbi részén. Ezen a környéken tehetősebb munkáscsaládok laktak. Az épületeket nagyon jó állapotban találtam a rendszeres karbantartás eredményeképpen és még most, ennyi évvel felépítésük sem tűntek korszerűtlennek. Albert szerint azonban már nem ilyeneket kellett építeni, mert a nagy haszon már nem ezekben rejlett. Induljunk tovább és nézzem meg, hogy hol-javasolta Albert.Utunk...

Panaszok panasza

Nagyot csalódtam Bár hitem el nem hagyott, Messziről néztem én a darabot: Minden hitet apró pénzre váltva, Júdásoknak valóvá vált álma. Nincsenek tanítók, nincsenek mesterek, Csak kóválygó árnyak ´s maszkos emberek. Többször felálltam, most már kimegyek, De a székhez szegez valami rettenet. Hol a játék, merre kószál az értelem? Hol a szépség, hova futott a szerelem? Jön-e majd egy vulkán tüzes árja, E semmiből épült, puszta világra? Mikor panaszomban idáig jutottam, Bölcs barátom dalait dúdoltam, Hisz akkor esik legjobban az ének, Ha sötétségből fonnak köréd rétet.

Dánia árnyoldalai külföldiek szemében

A dán életstílust nyugodtan lehet kritizálni. Molesworth, az angol nagykövet például elég extrém módon tette ezt meg, már 300 évvel ezelőtt, amikor úgy írt a dánokról, mint egy csapat fantáziátlan nyájról, amelyben nem pislákol semmiféle ambíció, lelkesedés vagy törekvés. Szerinte mindenki valamilyen módon egyforma és törekszik is a középszerre. Modernebb kiadásban ez valahogy úgy hangozhatna ma, hogy a hygge, a kellemes összejövetel a felületes témák felett néha bizony annyira unalmassá válhat, hogy az már komikus a más égtájak alatt szocializálódott fülnek. Amit 300 éve nyájszellemnek minősített a nagykövet, arra ma úgy érdemes referálnunk egy állásinterjún, hogy véssük eszünkbe, hogy nem azért hívtak be minket, hogy saját képességeinket domborítsuk ki, hanem azért, hogy megnézzék, hogyan illenénk a csapatba, úgyhogy ajánlatos erre az oldalunkra koncentrálni. Érdekes azonban, hogy míg Dániában mindenki igyekszik öltözködésében is minél jobban igazodni az átlaghoz, néha elismerően...

Az erdő néma

Az erdő néma, én is hallgatok Szótlanul a fák között ballagok, Mindent tud, minek beszélni, Ily csendben lehet csak élni.

Minden ugyanaz

Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz Patkányok játéka a színpad alatt Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz Dohos deszkákon forog a sok alak. A bonviván ripacs, a kórus kussol, A színház közönségéhez idomul. A dráma ócska, köntöse toldozott Kaján szavakkal groteszkre foltozott. Zenekar zümmög, a kritikus hümmög: Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz Patkányok játszanak a felszín alatt.

Részlet készülő regényemből (II. rész), amelyben tovább követjük Szikla Szilárd sorsát egy másik magyar univerzumban

Szilárd fiatal életének váraljai napjai csöndes unalomban folydogáltak, még a sportnak sem hódolhatott, mert valaha bírkózott, de kűzdősportokat nemigen  űztek a  természetjárásho z,  sízéshez és teniszhez szokott kisvárosban. A természetjáráshoz  mackós termete lomha volt és még jobban állt ez a tenisz viszonylatában, a sízés pedig soha nem vonzotta, nem szerette a hideget, a havat. Ha tehette inkább a konyham űvészetnek hódolt meleg fészkében. Nem kákabél űek nek való francia konyhán edzette tudását. Olyan mennyiségben égette a zsírt a konyhában szerény albérletében, hogy még a házinéni is szóvátette néha a fokhagymab űzzel elegyített átható illatokat, melyek egészen a hálószobájáig terjengtek hideg téli estéken . Mária néni valaha franciát tanított a helyi gimnáziumban és albérl őjét ugyanúgy kezelte, mint régen a kisdiákjait. A kopott ruhájában is mindig elegáns, filigrán, ezüst hajú id ős  madmoiselle  fejcsóválva jegyezte meg zúzmarás estéken, mikor a...

ŐSZIKE

Barátom! Ne számold a hulló faleveleket, Visszatenned őket már úgysem lehet, Barátom! Rozsdabarna kapuit tárja az ősz, Élvezd Napját, a ködöt átmelengetőt. Barátom! Ne borulj el, ha beköszön a fagy, Dícsérd a késő napsugarat. Barátom! Mikor eljön a csontfagyos tél. Könnyen elmegyünk, nem is hinnéd. Lelkünk elszáll majd egy igazabb világba, Mint az Univerzum könnyed sóhajtása.

Ember ne elemezzen, egy barátomnak mégis megtettem

Áldás, vagy teher, ha lelkekbe látsz Kikben pislákol a fura másvilág. Némely pillantás borzadállyal tölt el, Más lélek melege fojtóan perzsel. Egy-egy lélek ölében fészket raknál ´S felejtve az analízist, vele maradnál. Ha jogod lenne ilyen fényes Naphoz! Ám vendég vagy, kötve bizalomhoz. Léleklátónak lenni gyötrelemmel jár, Elbánik a jókkal a sok, irigy kontár. Végül ajándékba adtam a szeánszot, Járhassa e szellem bátran a világot.

A misztikus álma

Szegény misztikus színes álmot látott, F ő nixmadárként szelte az eget S mint szokta, csodás t ű zben égett, De e láng most hevesen égetett. Állj!- kiáltotta, perzsel már a láng, Reggel lüktetve ébredt a látványra Földi szerelembe öltözött veres világra. Szegény misztikus megijedt, mi lesz most vele. Romokba döntheti a szerelem heve. Fájlalta, hogy nem létezik íly bajból kiút: Ha úgy esik, hogy az égi útnak bealkonyul: Jobb az embernek, ha sorsához idomul.

Gyógyító mese:Münchhausen- a nagy túlélő, az emberiség nagyja

Münchhausen báró úgy került egy beszélgetésembe, mint aki arra hivatott, hogy megvígasztalja egy kétségbeesett barátomat, ami annál is érdekesebb, mert valójában nehéz lenne megmondani, hogy a valaha élt, igazi Münchhausen báró, annak idején ugyan miket mesélhetett borozgatás közben a vendégeinek. Münchhausenről, a regényhősről azonban szerencsére pontosan tudjuk, hogyan állt a nehézségekhez, amelyekkel szembe találta magát. A báró csodálatos utazásai és kalandjai ugyanis sokkal többet mondanak el erről nekünk, amint azt első olvasatra gondolnánk, még akkor is, ha jó eséllyel azonnal ráérzünk arra, hogyan kacsint felénk a báró a könyv lapjai mögül újra és újra, mintha nemcsak elmesélné hihetetlen kalandjait, de saját maga is jól szórakozna azon, hogy nagyokat mond. Ez valószínűleg így is van, ha komolyan vesszük a figurát. A nemes báró ugyanis a túlélő megkönnyebbült könnyedségével meséli el kalandjait, pedig olyan kalandokat él át, amelyekbe bárki simán belehalhat, ha nem rendelkezik...