Üdvözlöm az Olvasót blogomon!

A néphit úgy tartotta, hogy a fókák valaha emberek voltak, akik szabad akaratukból lelték halálukat a tengerben. Az év 13. éjszakáján a szárazföldre léphettek, ilyenkor ledobták magukról a fókab ő rt és újra emberi formát öltve táncoltak és élvezhették az élet örömeit. Egy fiatal, Mikladalur falujába való férfi Kalsø északi-szigetén szeretett volna meggy ő z ő dni arról, hogy igazat szól-e a történet, így az év 13. napján lement a tengerpartra és várakozott. Látta, amint egy nagy csapat fóka a parthoz úszik. A fókák kimásztak a partra, ledobták magukról a fókab ő rt és gondosan a sziklákra helyezték. A fókab ő r teljesen normális embereket rejtett. A fiatal férfi tekintetét egy fókából lett szép leány vonzotta magára, aki fókab ő rét a férfi rejtekhelyének közelében tette le. Amint a fókából lett emberek táncba kezdtek, a férfi elcsente a leány fókab ő rét. Az ének és a tánc egész éjjel tartott, de amint a Nap els ő sugarai el ő bújtak a horizonton, az emberek magukra öltötté...

Nem lehet haladni problémák, küzdelmek, visszalépések és hátulütők nélkül. Koppenhága szimbóluma, a kis hableány szobra a nemzeti romantika szülötte. Nem messze innen azonban áll egy másik "kis hableány" szobor is, amely a posztmodern művészet gyermeke, érdemes ezt is megtekinteni, ha erre vezet utunk. Bár a két szobor témája ugyanaz, de mondanivalójuk igencsak eltér egymástól. A posztmodern szobrot ugyanis egészen más " fából " faragták, mint romantikus elődjét. A kortárs alkotás meghökkent, nyugtalanít, megnevettet, elbizonytalanít és ráébreszt arra, hogy vége a felemelő nagy érzések korának. A modern szobor megmutatja a tudomány szülte új Paradicsomot és arról árulkodik, hogy haladás nem létezik hátulütők és problémák nélkül. A modern szoborcsoport a Langelinie Allé 17 szám alatt találjuk, egy 400 négyzetméteres sekély medence közepén. A szoborcsoportnak a Génmodifikált Paradicsom címet adta alkotója, Bjørn Nørgaard. Általában a szobrokat szokták a terekh...

Első hallásra abszurdumnak tűnhet, hogy egy   tejfeldolgozóüzem az Akropolisz-szal állhasson egy listán, de Claus Kjeld Jensen a Vardemuseerne igazgatója a fejébe vette, hogy a Hjeddings tejfeldolgozó az Unesco világörökségi helyszíneit gyarapítsa majd egyszer.  Évente 35 jelölés érkezik az Unesco-hoz. Döntést arról, hogy mely helyszínek kerüljenek fel az előkelő listára   mindig február elsején hoznak Ha elfogadják a dán javaslatot,  a kkor legkorábban 2022 -ben csatlakozhatna Hjeddings a világörökséghez. Az út azonban nem csak a világörökségig hosszú Hjeddingstól, hanem még Koppenhágától is. Ha valaki ma rászánja magát, hogy felkeresi a távoli múzeumot úttalan utakon zötykölődhet régi tanyák között, míg megtalálja a 70 négyzetméteres kis vöröstéglás házat Ølgodt-tól délre, a Hjelddingevej-en.  Bejutni sem egyszerű a múzeumba, mert a  " Nyitva " tábla alatt egy telefonszámot talál a látogató, amit fel kell hívnia, hogy megkapja  ...

A dánoknak még ahhoz is szavazás kell, hogy nemzeti ételük legyen ", írták a magyar sajtóban kissé csodálkozva annak idején, 2014-ben, amikor sor került arra az internetes akcióra, melynek során a dánok nemzeti ételt választottak maguknak. Aki jól ismeri a dánokat azonban a legkevésbé sem csodálkozik ilyesmin. A dánok mindent szavazásra bocsátanak, miért tettek volna éppen a hasukkal kivételt. Nem lehet csak úgy hebehurgyán, bekiabálás alapján eldöntetni semmit Dániában, legyen ez a kérdés bármilyen jelentéktelen. Egy dánból még a XIX. század ébredő nacionalizmusa sem tudta kihozni az ínyencet annyira, hogy kikiáltson egy szelet császárszalonnát nemzeti ételnek. Ha most, a XXI. században végre terítékre kerül a kérdés, akkor a dán szavazással tanúságot tehet a demokrácia iránti elkötelezettségéről és ezt örömmel meg is teszi. Csak más országokban gondolhatják úgy, hogy valaki egyedül dönthet mindenkit érintő kérdésben. Dániában még királynő sem dönthet egyedül. Nem teheti me...

A Svédországhoz tartozó idilli kis sziget Ven, vagy Hven az Øresund északi részén található és könnyen elérhető Koppenhágából/ Helsingørbol komppal.A sziget területe mindössze 7,5 km2, Biciklit is vihetünk magunkkal, amellyel könnyedén bejárhatjuk a terepet. A hajó Koppenhágában Nyhavn mell ő l indul. a jegyek 155 koronába kerülnek és létezik családi kedvezmény is. A szigetnek mindössze 363 lakosa van (1995), legnagyobb részét 50 méter magasságban egy moréna-fennsík alkotja. ( A moréna a gleccserek vagy mozgó jégtakaró által szállított, lerakott kőzettörmelék ). Nyáron biciklis turisták lepik el a szigetet, hogy meglátogassák Tycho Brahe egykori hajlékát, és csillagvizsgálójának ( Uranienborg ) maradványait. Ezen a szigeten élt és dolgozott ugyanis a híres dán csillagász, Tycho Brahe 1576-tól egészen 1596-ig . A sziget 1658-ig, a mai Svédország déli részével ( Skåne ) együtt Dániához tartozott. Tycho Brahe 1546. december 14-én született. Egyszerű, emberek gyermekeként nem nagy esélye ...

Koppenhágába érkezésem másnapján felkerestem Albertet irodájában, ahogyan megegyeztünk. Kíváncsi voltam, hogy mit főzött ki, miért kellett Drøbaktól idáig utaznom. Sejtettem, hogy arról lesz szó, hogy pénzt akar keresni, sok pénzt és nem is csalatkoztam sejtésemben. Alig pár percet töltöttünk az irodájában, mikor arra kért, hogy “ szemléljük meg a terepet “. Először az Østerbro-i két házamat tekintettük meg, Az egyik  földszintes épület volt, két különálló lakással, kerttel mind a két oldalon. Két család osztozott a bérleményen. A másik házam egy nagy, emeletes épület volt, kétszobás lakásokkal Østerbro távolabbi részén. Ezen a környéken tehetősebb munkáscsaládok laktak. Az épületeket nagyon jó állapotban találtam a rendszeres karbantartás eredményeképpen és még most, ennyi évvel felépítésük sem tűntek korszerűtlennek. Albert szerint azonban már nem ilyeneket kellett építeni, mert a nagy haszon már nem ezekben rejlett. Induljunk tovább és nézzem meg, hogy hol-javasolta Albert.Utunk...

Nagyot csalódtam Bár hitem el nem hagyott, Messziről néztem én a darabot: Minden hitet apró pénzre váltva, Júdásoknak valóvá vált álma. Nincsenek tanítók, nincsenek mesterek, Csak kóválygó árnyak ´s maszkos emberek. Többször felálltam, most már kimegyek, De a székhez szegez valami rettenet. Hol a játék, merre kószál az értelem? Hol a szépség, hova futott a szerelem? Jön-e majd egy vulkán tüzes árja, E semmiből épült, puszta világra? Mikor panaszomban idáig jutottam, Bölcs barátom dalait dúdoltam, Hisz akkor esik legjobban az ének, Ha sötétségből fonnak köréd rétet.

A dán életstílust nyugodtan lehet kritizálni. Molesworth, az angol nagykövet például elég extrém módon tette ezt meg, már 300 évvel ezelőtt, amikor úgy írt a dánokról, mint egy csapat fantáziátlan nyájról, amelyben nem pislákol semmiféle ambíció, lelkesedés vagy törekvés. Szerinte mindenki valamilyen módon egyforma és törekszik is a középszerre. Modernebb kiadásban ez valahogy úgy hangozhatna ma, hogy a hygge, a kellemes összejövetel a felületes témák felett néha bizony annyira unalmassá válhat, hogy az már komikus a más égtájak alatt szocializálódott fülnek. Amit 300 éve nyájszellemnek minősített a nagykövet, arra ma úgy érdemes referálnunk egy állásinterjún, hogy véssük eszünkbe, hogy nem azért hívtak be minket, hogy saját képességeinket domborítsuk ki, hanem azért, hogy megnézzék, hogyan illenénk a csapatba, úgyhogy ajánlatos erre az oldalunkra koncentrálni. Érdekes azonban, hogy míg Dániában mindenki igyekszik öltözködésében is minél jobban igazodni az átlaghoz, néha elismerően...

Az erdő néma, én is hallgatok Szótlanul a fák között ballagok, Mindent tud, minek beszélni, Ily csendben lehet csak élni.

Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz Patkányok játéka a színpad alatt Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz Dohos deszkákon forog a sok alak. A bonviván ripacs, a kórus kussol, A színház közönségéhez idomul. A dráma ócska, köntöse toldozott Kaján szavakkal groteszkre foltozott. Zenekar zümmög, a kritikus hümmög: Minden ugyanaz, ma minden ugyanaz Patkányok játszanak a felszín alatt.