Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

A kilincs nélküli ajtón át

A mai Dániáról és a dánokról nem lehet úgy írni, hogy ne azzal kezdenénk, hogy egy igen pici országról beszélünk, amely saját jelentéktelen méreten   túln őve jelenik meg napjainkban a világsajtóban. Kultúrájára igen nagy hatást gyakoroltak az európai áramlatok, de a történelem folyamán földrajzi elhelyezkedésénél fogva igen sok speciális vonást vett fel a helyi kultúra, amely minden amerikanizáció ellenére is er ősen tartja magát. Észak egy kicsit még mindig "  Észak-fok, titok, idegenség ".  Egyszer egy dán barátom úgy fogalmazta ezt meg, hogy hála Istennek, jó messzire voltunk  a nagy kontinentális  konfliktusoktól és nagyjából azt tehettük, amit szerettünk volna itt Északon. A dánokban azonban él a vágy, hogy Európa szerves részeként részt vegyenek a kontinens életében, a brexithez hasonló esemény egyenl ő re legalábbis, teljes lehetetlenségnek látszik a közvélemény kutatások fényében. A világ jóval kisebbnek t ű nik az elmúlt évtizedekben, a távolságok leröv
Legutóbbi bejegyzések
  Történt egyszer a koronavírusos járvány korlátozások közepette, hogy álltam egy bevásárlóközpont elött és én is gyakoroltam a közös dán vallást, aminek még véletlen sincs köze Thor-hoz, vagy Odin-hoz, azt a vallást, amit magyar énem, amely szerint mindig csak valami rosszabb következhet- nehezen ért meg. Ismeretlen ember babrálta mellettem a biciklijét. -Milyen csodás időnk van! - röppent fel a ceremónia bevezető mondata tőlem, akit pár perce már eltöltőtt a meleg és a napfény ize. Most már jobb idők jönnek! - válaszolta a mellettem álló n ő , felém fordulva. Elmosolyodott ő is, pontosan úgy, ahogyan a mi kis ceremóniánk azt koppenhágai módon előirja. Ezen a ponton már mind a ketten mosolygtunk és igen, hittünk ezekben a küszöbön álló jobb időkben. A dán naivitás egyáltalán nem oda tartozik, ahova a mi kételkedő magyar énünk teszi. A " dán naivitás " biztatás és hit abban, hogy TÉNYLEG jobb lesz, mert mi mindannyian egy hajóban evezünk, és ez a hit- alanyi jogon jár-

Utazás a Ferøer-szigetekre

Dánia természeti szépségére a Ferøer- szigetek teszik fel a koronát még akkor is, ha két órát kell repülünk Koppenhágából, míg elérjük az Atlanti-óceánban fekvő szigetcsoportot, amely széles körű autonómiát élvez. Leszögezném mindjárt az elején, a Færøer azért maradhatott Európa utolsó érintetlen tája, amelyet a tömegturizmusnak még nem sikerült élvezhetetlenné tennie, mert nem egy délfoki sziget, ahova olyanok utaznak, akik kifekszenek az óceán partjára, aztán egy-két hét múlva felállnak a homokból azzal, hogy milyen jól is telt a szabadság.... A Færøeren sokat esik az eső, ezért a nyári hónapokat, elsosorban július ajánlják az utazásra. Az átlaghőmérséklet ilyenkor 10-12 fok, , persze melegebb napok is akadnak. Télen sincs éppen hideg, de januárban hiába marad 5-7 fokos az átlaghőmérséklet, akár 29 napon keresztül is eshet az eső, vagyis alkalmatlan a túrázásra, márpedig a szigetek egyetlen hatalmas túrázásra való terep. Akik városi turizmusban gondolkodnak rossz helyre mennek. A szi

A kis varázskönyv 2. rész

Az újhelyi Casinoban sokszor rendeztek táncos mulatságot. Ezeken mindig részt vettem Andrással és Apussal hármasban, mert szerettem táncolni. Egy ilyen alkalommal, a tánc szünetében véletlenül fültanúja voltam, amint két tisztességben megőszült, éltes matróna, kik nevét nem említeném most, férjemet vette szájára. Ha jól értettem a beszélgetést arról folyt a szó, hogy egy bizonyos Sarlott hercegnő Bécsben András iránti szerelmében kereket oldott otthonról és faképnél hagyta a férjét.  András állítólag már két órával azután, hogy Sarlott megérkezett hozzá, visszavitte aggódó férjéhez az asszonyt a lehető legnagyobb diszkréció mellett. Szerencsére nemhogy párbaj nem lett a dologból, de a herceg állítólag kimondottan hálás volt Andrásnak, hogy ilyen tapintatosan kezelte az ügyet. Bécsben azonban minden kitudódik-állította a hír forrása, az egyik szikár matróna. Nem csoda, hogy Erzsébetet elvitte a bánat -zárta le a témát beszélgetőpartnere felé fordulva én pedig, a hátuk mögött erős kísér

A kis varázskönyv 1. rész

Első  fejezet Apust mindenki bolondnak tartotta Újhelyen, mert nem nemes emberhez méltóan élt. A " bolond " azonban valóságos vagyont halmozott fel az évek során az emberek szeme előtt. Kénytelenek voltak sárga irigységüket véka alá rejteni, mert Apust senki sem szerette volna ellenségének tudni. Ott, akkor a tükör előtt én is majdnem bolondnak tartottam őt, mert a halálon kívül újabban már szinte nem is beszélt másról. Egyre hajtogatta, hogy szeretne biztonságban tudni, mielőtt elköltözik a Másvilágra. Képes volt megegyezni régi barátjával, hogy annak megözvegyült fiához hozzámegyek, anélkül, hogy megkérdezett volna hajlandóságomról a választott személyét illetően.... Mindezt akkor tette, amikor már belenyugodtam abba, hogy minden próbálkozásomat arra, hogy férjhez mehessek orvul elgáncsolja. Régen, amikor a híres Kassai leányneveldébe jártam a többi fiatal nemes kisasszonnyal együtt szinte őrülten beleszerettem az egyik Mattyasovszky fiúba, aki meg is jelent leány

Kópakonan (A Fóka Nő)

A néphit úgy tartotta, hogy a fókák valaha emberek voltak, akik szabad akaratukból lelték halálukat a tengerben. Az év 13. éjszakáján a szárazföldre léphettek, ilyenkor ledobták magukról a fókab ő rt és újra emberi formát öltve táncoltak és élvezhették az élet örömeit. Egy fiatal, Mikladalur falujába való férfi Kalsø északi-szigetén szeretett volna meggy ő z ő dni arról, hogy igazat szól-e a történet, így az év 13. napján lement a tengerpartra és várakozott. Látta, amint egy nagy csapat fóka a parthoz úszik. A fókák kimásztak a partra, ledobták magukról a fókab ő rt és gondosan a sziklákra helyezték. A fókab ő r teljesen normális embereket rejtett. A fiatal férfi tekintetét egy fókából lett szép leány vonzotta magára, aki fókab ő rét a férfi rejtekhelyének közelében tette le. Amint a fókából lett emberek táncba kezdtek, a férfi elcsente a leány fókab ő rét. Az ének és a tánc egész éjjel tartott, de amint a Nap els ő sugarai el ő bújtak a horizonton, az emberek magukra öltötté

A hableányok üzenete

Nem lehet haladni problémák, küzdelmek, visszalépések és hátulütők nélkül. Koppenhága szimbóluma, a kis hableány szobra a nemzeti romantika szülötte. Nem messze innen azonban áll egy másik "kis hableány" szobor is, amely a posztmodern művészet gyermeke, érdemes ezt is megtekinteni, ha erre vezet utunk. Bár a két szobor témája ugyanaz, de mondanivalójuk igencsak eltér egymástól. A posztmodern szobrot ugyanis egészen más " fából " faragták, mint romantikus elődjét. A kortárs alkotás meghökkent, nyugtalanít, megnevettet, elbizonytalanít és ráébreszt arra, hogy vége a felemelő nagy érzések korának. A modern szobor megmutatja a tudomány szülte új Paradicsomot és arról árulkodik, hogy haladás nem létezik hátulütők és problémák nélkül. A modern szoborcsoport a Langelinie Allé 17 szám alatt találjuk, egy 400 négyzetméteres sekély medence közepén. A szoborcsoportnak a Génmodifikált Paradicsom címet adta alkotója, Bjørn Nørgaard. Általában a szobrokat szokták a terekh

Nemzeti kultúra

Első hallásra abszurdumnak tűnhet, hogy egy   tejfeldolgozóüzem az Akropolisz-szal állhasson egy listán, de Claus Kjeld Jensen a Vardemuseerne igazgatója a fejébe vette, hogy a Hjeddings tejfeldolgozó az Unesco világörökségi helyszíneit gyarapítsa majd egyszer.  Évente 35 jelölés érkezik az Unesco-hoz. Döntést arról, hogy mely helyszínek kerüljenek fel az előkelő listára   mindig február elsején hoznak Ha elfogadják a dán javaslatot,  a kkor legkorábban 2022 -ben csatlakozhatna Hjeddings a világörökséghez. Az út azonban nem csak a világörökségig hosszú Hjeddingstól, hanem még Koppenhágától is. Ha valaki ma rászánja magát, hogy felkeresi a távoli múzeumot úttalan utakon zötykölődhet régi tanyák között, míg megtalálja a 70 négyzetméteres kis vöröstéglás házat Ølgodt-tól délre, a Hjelddingevej-en.  Bejutni sem egyszerű a múzeumba, mert a  " Nyitva " tábla alatt egy telefonszámot talál a látogató, amit fel kell hívnia, hogy megkapja    a kódot, amelyre végre kinyílik az a

A dán konyha: népi, vagy nemzeti?

A dánoknak még ahhoz is szavazás kell, hogy nemzeti ételük legyen ", írták a magyar sajtóban kissé csodálkozva annak idején, 2014-ben, amikor sor került arra az internetes akcióra, melynek során a dánok nemzeti ételt választottak maguknak. Aki jól ismeri a dánokat azonban a legkevésbé sem csodálkozik ilyesmin. A dánok mindent szavazásra bocsátanak, miért tettek volna éppen a hasukkal kivételt. Nem lehet csak úgy hebehurgyán, bekiabálás alapján eldöntetni semmit Dániában, legyen ez a kérdés bármilyen jelentéktelen. Egy dánból még a XIX. század ébredő nacionalizmusa sem tudta kihozni az ínyencet annyira, hogy kikiáltson egy szelet császárszalonnát nemzeti ételnek. Ha most, a XXI. században végre terítékre kerül a kérdés, akkor a dán szavazással tanúságot tehet a demokrácia iránti elkötelezettségéről és ezt örömmel meg is teszi. Csak más országokban gondolhatják úgy, hogy valaki egyedül dönthet mindenkit érintő kérdésben. Dániában még királynő sem dönthet egyedül. Nem teheti me

Kirándulás Koppenhágából

A Svédországhoz tartozó idilli kis sziget Ven, vagy Hven az Øresund északi részén található és könnyen elérhető Koppenhágából/ Helsingørbol komppal.A sziget területe mindössze 7,5 km2, Biciklit is vihetünk magunkkal, amellyel könnyedén bejárhatjuk a terepet. A hajó Koppenhágában Nyhavn mell ő l indul. a jegyek 155 koronába kerülnek és létezik családi kedvezmény is. A szigetnek mindössze 363 lakosa van (1995), legnagyobb részét 50 méter magasságban egy moréna-fennsík alkotja. ( A moréna a gleccserek vagy mozgó jégtakaró által szállított, lerakott kőzettörmelék ). Nyáron biciklis turisták lepik el a szigetet, hogy meglátogassák Tycho Brahe egykori hajlékát, és csillagvizsgálójának ( Uranienborg ) maradványait. Ezen a szigeten élt és dolgozott ugyanis a híres dán csillagász, Tycho Brahe 1576-tól egészen 1596-ig . A sziget 1658-ig, a mai Svédország déli részével ( Skåne ) együtt Dániához tartozott. Tycho Brahe 1546. december 14-én született. Egyszerű, emberek gyermekeként nem nagy esélye

Részlet A kis varázskönyv c. regényemből

Koppenhágába érkezésem másnapján felkerestem Albertet irodájában, ahogyan megegyeztünk. Kíváncsi voltam, hogy mit főzött ki, miért kellett Drøbaktól idáig utaznom. Sejtettem, hogy arról lesz szó, hogy pénzt akar keresni, sok pénzt és nem is csalatkoztam sejtésemben. Alig pár percet töltöttünk az irodájában, mikor arra kért, hogy “ szemléljük meg a terepet “. Először az Østerbro-i két házamat tekintettük meg, Az egyik  földszintes épület volt, két különálló lakással, kerttel mind a két oldalon. Két család osztozott a bérleményen. A másik házam egy nagy, emeletes épület volt, kétszobás lakásokkal Østerbro távolabbi részén. Ezen a környéken tehetősebb munkáscsaládok laktak. Az épületeket nagyon jó állapotban találtam a rendszeres karbantartás eredményeképpen és még most, ennyi évvel felépítésük sem tűntek korszerűtlennek. Albert szerint azonban már nem ilyeneket kellett építeni, mert a nagy haszon már nem ezekben rejlett. Induljunk tovább és nézzem meg, hogy hol-javasolta Albert.Utunk inn