ADY EMLÉKÉRE

Az Istenek elmentek, én itt maradtam egyedül Az Istenek elmentek, én itt maradtam egyedül A ködön át holdfuvola csendül, Véres csaták, szerelmek, búgó hahoták Gyászkórusok , izzó borral tellt kupák. Üres pohár, üres héj, üres nász Üres agy , üres gép, üres vágy. Az Istenek elmentek, ´s én itt maradtam egyedül, Millió üres csontvázhéj reszket egyedül Tökély- Univerzumba honnan lenne polgár? Adni senki nem akar, választ mástól vár. Az információ kísértete mit sem adhat A fénysebességtol borul el az agy. Üres csontvázhéjak, sietnek, ríva futnak, Délibáb után egyre csak szaladnak. Bolond az ember, ha elhiszi, Isteni világgal szemben  A versenyt megnyerheti. Istenek kellenének, de az istenek elmentek, Mert megfelelni ok sem tudtak nektek. Az Istenek elmentek, ´s én itt maradtam egyedül, Néha a ködön át holdfuvola csendül.