MEDVECUKOR ÖRÖKRE

LAKRIDS FOREVÖR!

Most értünk ahhoz a ponthoz, hogy több éves elmélkedés után pontosan meghatározzam, hogy melyik az a pont, ahol a dán és a magyar kultúra élesen eltér egymástól.
Örömmel jelentem, hogy hosszú és komoly kutatómunkával sikerült lokalizálnom a jelenséget, amelyet úgy hívnak, hogy medvecukor ( lakrids ) fogyasztás.

A dánok egy főre jutó medvecukorfogyasztása nagyon jelentős és most ne a néhány angolszász területen is elterjedt könnyed, színes, szamóca és más gyümölcs ízeiben készült változatokra gondoljunk, hanem az igazi, fekete medvecukorra, amit sós változatban is fogyasztanak. Ez a sós változat legalább annyira ütős, mint egy pohár reggeli szilvapálinka.

Az egyszeri magyar nemhogy nem fogyaszt napi szinten medvecukrot, de nem is biztos, hogy kóstolta már. A legtöbben gyermekkorukból emlékeznek rá esetleg: bocskorszíj néven kínálták a boltok.
A medvecukor / bocskorszíj alapanyaga az édesgyökér-kivonat, ánizsolajat is tehetnek bele.
Ha egy magyar azt mondja neked, hogy csak egyetlen édességet nem szeretett gyermekkorában, akkor 99 százalékig biztos lehetsz benne, hogy a bocskorszíjra gondol.

A dánok viszont rajonganak az ánizsos, vagy szalmiákos medvecukorért és mindenféle formában, mindenhol és minden körülmények között fogyasztják.

Számukra a medvecukor fogyasztásnak szociális funkciója is van : " Ott hagyott a feleségem "...... Válasz: huh, kérsz egy lakridst??? " Unatkozom " .....Válasz: mindjárt megyünk, kérsz egy lakridst ???  Na, most kezdődik a film, kérsz egy lakridst? " Válasz:  sós? Nem? Akkor nem kérek, kösz.....

Ezekkel a példákkal azt kívántam érzékeltetni, hogy a medvecukorfogyasztás szorosan hozzátartozik az ember dániai mindennapjaihoz és külön pech, ha nem szokott hozzá gyermekkorától, ( és ki szokott hozzá, aki magyar, kérdem én ), mert sokszor már csak a beszélgetés kedvéért is elfogadná a kínálást, dehát....... még rosszul lesz, ha legyűri....:D

Ahogy szállnak azonban a dániai évek, valahogy rászokik az ember erre a különös helyi specialitásra is.

Ha szeretnéd tudni, hogy valaki mióta van Dániában , csak kérdezd meg tőle, hogy kér-e egy kis lakridsot. Ha nem tudja, hogy mi az, akkor kér szegény és ha szemét vagy, akkor nem figyelmezteted arra, hogy készítsen szalvétát....... 

Ha néhány hónapja / éve van Dániában, akkor köszöni, nem kér, 20 évi tartózkodás felett pedig vágyva nyúl a lakridsos zacskó után és megjegyzi, hogy ha te nem szereted, akkor nyugodtan neki adhatod az egész zacskót......

Lakrids forevör!