THOMAS KINGO ÉS AZ ABSZOLUTIZMUS KORA
Kimondottan kedvelem az olyan embereket, akik saját szerencséjüknek kovácsai és már ezért is szimpatikusnak tartom Thomas Kingonak alakját, aki Dánia első koszorús költőjeként köszön vissza az 1600-as évek Dániájából. Arról nevezetes főként, hogy az elsők között kezdett dánul verseket írni a megszokott latin helyett. Egyszerű polgárként kezdve pályáját emelkedett a ranglétra tetejére.
Annak ellenére tudom személyét kedvelni, hogy bár a királyhoz fűződő őszinte hűsége felől kétségem sem lehet, de láthatóan néha kicsit mélyebbre is hajolt az abszolút uralkodó előtt, mint amennyit az illem megkívánt volna, az uralkodót hozsannázó verseiben mindenképpen, ( erre mondják a rossz nyelvek, hogy valaki " csúszik-mászik " ), ám mindig maradt benne annyi lélek, hogy ne felejtse el, hogy honnan jött és ne saját magának, hanem másnak kérjen, amikor profitálni akart a királyhoz fűződő kiváló kapcsolatából.
Thomas izgalmas korban született , az abszolutizmus kezdetén Dániában, amikor a nemesek hatalma háttérbe szorult a királyi hatalom mögött, és az olyan alacsony származású emberek előtt, mint amilyen Thomas Kingo is volt, megnyílt az út a felemelkedéshez.
1634-ben látta meg a napvilágot Slangerupban és későbbi életében is nagyon fontos szerepet játszott ez a város és temploma. A Kingo név skót eredetű, Thomas nagyapja Skóciából vándorolt Dániába, ahol királyi takácsként dolgozott, megnősült és saját műhelyt nyitott. A műhelyében szőtt faliszőnyegek a királyi kastélyokba kerültek.
Édesapja nem volt olyan jómódú, mint nagyapja, de jó viszonyban lehettek, mert állíttatott egy emléktáblát is neki a slangerupi templomban, melyen dícséri édesapjában a becsületes embert, " ki nem birtokolta a világ aranyát ". A templom padjai közül több is azokból az időkből származik, amikor a kis Thomas még ide járt az úgynevezett " latin iskolába " tanulni.
Minden kereskedővárosban volt latin iskola abban az időben, ám ezekben- nevükkel ellentétben - nem latinul, hanem dánul folyt az egyébként nagyon változó színvonalú oktatás az 1600-as években.
Minden kereskedővárosban volt latin iskola abban az időben, ám ezekben- nevükkel ellentétben - nem latinul, hanem dánul folyt az egyébként nagyon változó színvonalú oktatás az 1600-as években.
A kis Thomasnak azonban szerencséje volt, felfigyelt rá a tanító és átküldte a sokkal nagyobb és jobb latin iskolába Hillerød-re, ahol megfelelő oktatásban részesült az eszes gyerek.
Itt érte fiatal korának egyik meghatározó élménye, amelyet soha nem tudott elfelejteni, összeütközésbe került az 1600 -as évek erkölcsi kódexével. A fiatal Thomas ugyanis teherbe ejtett egy lányt Slangerupban, és ezzel nemkívánatos személlyé vált a városban. Az ilyesmi komoly büntetést vont annak idején maga után, bűnét nyilvánosan be kellett a templomban vallania mindenki előtt , majd ruha nélkül, vezekelve végig kellett vonulnia a sorfalat álló barátai előtt, akik véresre verték......traumatikus élmény lehetett.
Itt érte fiatal korának egyik meghatározó élménye, amelyet soha nem tudott elfelejteni, összeütközésbe került az 1600 -as évek erkölcsi kódexével. A fiatal Thomas ugyanis teherbe ejtett egy lányt Slangerupban, és ezzel nemkívánatos személlyé vált a városban. Az ilyesmi komoly büntetést vont annak idején maga után, bűnét nyilvánosan be kellett a templomban vallania mindenki előtt , majd ruha nélkül, vezekelve végig kellett vonulnia a sorfalat álló barátai előtt, akik véresre verték......traumatikus élmény lehetett.
Nem tudni, hogy ez " segítette-e a megkomolyodásban " , de a következő évben már a legjobb diákok között volt és ennek jutalmaként a fővárosba küldték 20 évesen. Mielőtt azonban elkezdhette volna tanulmányait a koppenhágai egyetemen, kitört a pestis a fővárosban, aki tudott, menekült, már ha volt neki hova. A várost lezárták és Thomas Klingo hónapokon keresztül szörnyűségeket élt át, miközben a főváros lakosságának legalább egyharmada meghalt a betegségben, mire 1655-ben vége lett a járványnak.
Nem mindenki menekült el persze a városból, aki megtehette volna, Ole Worm, az egyetem rektora, aki orvos volt Koppenhágában maradt és ápolta a betegeket, amíg maga is meg nem halt. Életével azonban jelentősen hozzájárult a valódi tudomány fejlődéséhez egy olyan korban, ahol az akkor uralkodó tudományos álláspont szerint a nagy orr a békés természet jele volt, a göndör haj együgyűségre utalt, a szőkeség pedig gyenge jellemre.
Ole Worm megreformálta az orvosok oktatását, ( ne feledjük ez a kor már ismeri a mikroszkópot ) nyilvános obdukciókat tartott, amelyen nem csak az orvostanhallgatók, de a teológia-hallgatók is részt vettek, sőt maga a király is meglátogatta a helyet. Ezen felül berendezte Koppenhága első múzeumát is. Ha a hagyományos, isteni rendet nem is kérdőjelezhette meg senki, de kérdéseket már szabad volt feltenni. Többek között a derék rektor tette közzé annak idején, hogy amit eddig az egyszarvú ormányának hittek, az bizony az agyaras cethal, a narvál agyara.....
A pestis-járvány után újra kinyitott az egyetem és Thomas Kingo végre elkezdhette a tanulmányait. A Regensen-ben lakott. abban a kollégiumban, amely ma is áll, Koppenhága szívében, a Rundetårn mellett és szívta magába a tudományokat, elsősorban a teológiát persze, a szent iratokat. Komoly, tudósok irányították ebben az időben Koppenhága életét, pl. Ole Römer, aki elsőként mérte meg a fénysebességet, ezen felül irányította rendőrséget, a tűzoltóságot, polgármester volt és a legfelsőbb bíróság tagja is volt, úgyhogy kétségünk sem lehet, hogy Thomas mindent megtanulhatott a koppenhagai egyetemen akkoriban, ami ahhoz kellett, hogy hasznos polgárává válhasson a társadalomnak. De hogyan lett belőle költő?
Elvégezte az egyetemet és pap vált belőle, akinek pályája a szokásos minta szerint először házitanítóként, majd segédlelkészként indul. Ezután Sjælland nyugati részén élte át a svéd hadak dúlását az 1650-es évek végén. Ebben az időben már verselgetett, humoros versben énekli meg például, egészen meglepő módon- a teheneket.
Nemsokára viszont újra összeütközésbe került kora erkölcseivel, amikor Kirke Helsigne-ben egy beteges, idős pap mellett segédlelkész lett és beleszeretett a lelkész Sille nevű fiatal feleségébe.
Nemsokára viszont újra összeütközésbe került kora erkölcseivel, amikor Kirke Helsigne-ben egy beteges, idős pap mellett segédlelkész lett és beleszeretett a lelkész Sille nevű fiatal feleségébe.
Emlékezve Thomas fiatalkori kalandjára az ember már csóválná is a fejét, hogy " jaj ne, már megint.... ! ", hiszen a viszony minden bizonnyal már akkor fennállt, mielőtt még a férj megtette volna nekik azt a szívességet, hogy elhalálozik, de amikor elolvassa az ember Kingo szerelmének kivonatolt verses bizonyítékát, a Chrysillist, teljesen megenyhül és mosolyogni kezd, mert a vers alapján látszik, hogy Thomas láthatóan semmit sem gondolt komolyabban, mint ezt az őszinte szerelmet és sikerült olyan személyes, bensőséges hangot megütnie, amely átüt a barokk formán és egyenesen a szívhez szól. Ez a vers az egyik, valaha írt legszebb dán szerelmes vers.
Úgy nézett ki, hogy Thomas számára jól alakulnak a dolgok, mert Sille férje megtette azt a szívességet neki, hogy annak rendje´s módja szerint elhalálozott. Thomast lelkésszé léptették elő és így végre elvehette feleségül választottját. Az imádott asszony viszont egy év múlva sajnos meghalt. Kingo a következő 9 évet azzal töltötte, amit egy lelkész munkája,megkíván, pl. istentiszteleteket tartott, ( abban az időben jóval több istentisztelet volt és a prédikációk is hosszabbak voltak ). A jó polgárok pártfogásukba vették a lelkészüket, még szép palástot is csináltattak neki, amely máig is látható.
Népszerűségének nem utolsósorban az volt az oka, hogy senki sem tudott olyan szépen elbúcsúztatni valakit halála után, mint Thomas Kingo.
A nagy pestisjárványok idején a polgárok sokszor jeltelen sírokba kerültek, ezért a túlélők a járványok után mindig nagyon fontosnak érezték, hogy az emlékük valamilyen módon fennmaradjon a világban, Thomas pedig szívesen akár versbe is foglalta az evilági érdemeiket.
Népszerűségének nem utolsósorban az volt az oka, hogy senki sem tudott olyan szépen elbúcsúztatni valakit halála után, mint Thomas Kingo.
A nagy pestisjárványok idején a polgárok sokszor jeltelen sírokba kerültek, ezért a túlélők a járványok után mindig nagyon fontosnak érezték, hogy az emlékük valamilyen módon fennmaradjon a világban, Thomas pedig szívesen akár versbe is foglalta az evilági érdemeiket.
A polgárság, amely jól megfizette Thomast ezekért a dicsőítő versekért ekkor már legalább annyira jómódú volt, mint a régi feudális uralkodó osztály és természetesen egyre nagyobb politikai hatalmat is szeretett volna magáénak mondani. Ez meg is valósult 1660-ban, amikor a király bevezette az abszolutizmust.
Ennek az eseménynek mindenki életére volt hatása, nem utolsósorban Thomas Kingo életére is. A nemesség kiváltsága a birtokok tartására, a szabadkereskedelemre és a hivatalnoki tisztségekre megszűnt. Fizetett hivatalnokok vették át a udvari tisztségeket, rengeteg német érkezett az Udvarba ennek kapcsán, így az Udvarban a német vált az általános nyelvvé. A központilag irányított hivatalokban pedig gyorsan karriert csinálhattak a polgárfiúk, de még a tehetséges parasztgyerekek előtt is megnyílt a felemelkedés útja.
Thomas Kingo is gyorsan emelkedett felfelé a ranglétrán, mert ráérezve az idők szellemére, felhasználva kiváló retorikai és költői képességét az abszolutizmus, a királyi ház és a haza dicsőítésébe kezdett. 1671-ben meghalt III. Frederik és V. Christian már egyenes örökségként vette át a trónt: az abszolutizmus Dániájában már nem a Birodalmi Tanács választja a királyt. Óriási ünnepségekre került sor, többek között a Frederiksborg kastély templomában, és vajon ki éljenzett a leghangosabban, természetesen nem más, mint Thomas Kingo. Az ünnepségen még saját magát is túlteljesíti és " Hosianna " címmel ír a király beiktatására egy költeményt, amelyben a királyt nem kevesebbnek, mint Észak Napjának titulálja. Ennél jobban azért már nemigen lehet földön csúszni senki előtt, de ebben az új világban természetesen a művészet is csakis a királyt szolgálja. Thomas, a királyt dicsőítő verseit a legjobb dagályos, drámai barokk stílusban írja és a hatás nem is marad el.
Kingonak azonban van egy egészen más oldala is, amelyik nem a strébert mutatja, ez Kingo zsoltárköltészete. Zsoltárjaiban mindenkivel, így magával szemben is szigorúan hozott ítéletet és azt hirdette, hogy csak a bűnbánat és a vezeklés menthet meg minket Isten büntetésétől. A maga részéről Thomas igyekezett is tisztességesen élni, de adódtak konfliktusai is, pl. a slangerupi latin iskola vezetőjével, aki nem más volt, mint első feleségének, Sille-nek első házasságából született fia, Jacob Worm, Dánia egyik első, rebellis szellemű, szatírikus írója.
Éveken keresztül folyt a szócsata, Jacob Worm verseiben könyörtelenül kifigurázta Thomast. Ettől ugyan még nem történt volna baja senkinek sem, de Jacob Worm szinte az egyetlen volt saját korában, aki meg merte említeni, hogy hibák is akadnak az új Paradicsomban, nem szűnt meg a korrupció és a hozzá-nem értés az országban,- de még talán ezt is elviselték volna neki. Mikor azonban magát a királyt vette célba, ezzel olyat tett, amit nem lehetett akkoriban elvinni szárazon. Kingo hiába próbálta megmenteni. Jacobot száműzték a dán gyarmatra ,Tranquebar-ra, ahol tisztázatlan körülmények között halt meg.
Eközben Kingo versei virágba szökkentek már azóta, hogy elvetette őket a király dicsőségére és kinevezik püspöknek, Fyn-re. Óriasi karriert futott be szegény takácsgyerek létére. Odense-nek ekkor mintegy 5 ezer lakosa volt és Kingo felügyelte a várost, pl. látogatta kórházakat, ahol a nagy adók és a háborúk következményeként embertelen állapotokat tapasztalt. Ekkor a királyhoz fordult segítségért. Az meg sem fordult a fejében , hogy bármiért is hibáztassa a királyt, az ilyesmit Wormra hagyta, a hibáztatás helyett az uralkodó keresztényi együttérzésére hivatkozott. Na ugye, hogy mindjárt más!
Ilyen szellemben írt a kórház betegei, haldoklói nevében egy könyörgő verset a királyhoz, amelyben természetesen hatalmas uralkodónak nevezi és a szokásos módon, a panaszok felsorolása mellett a megszokott művészi színvonalon csúszik -mászik előtte. Nincs új a Nap alatt.
Odenseben kezdte el fő művét is írni 1683-ban: egy királyi megbízás alapján zsoltároskönyvet készített. A feladatra 15 évet kapott. Részben összegyűjtötte a régi zsoltárokat, részben maga is írt hozzájuk a könyvbe. Sokan kritizálták a készülő zsoltároskönyvet, azzal vádolva Thomas Kingo-t, hogy a régi, szép zsoltárok kárára a saját zsoltárait csempészi az egész könyvbe. Végül nem lesz az egész zsoltároskönyv a sajátja, de 86 zsoltárja így is belekerült a műbe.
Thomas már hatvan éves volt, mikor meghalt a második felesége, akit praktikus okokból vett feleségül, nem is született egyetlen szép szerelmes vers sem neki címezve. Harmadik házassága azonban szerelmi házasság volt, már befutott emberként, jóval fiatalabb nemes kisasszonyt vett feleségül,. Hosszú, boldog, harmonikus kapcsolatban tellnek utolsó évei feleségével, miközben ő maga is nemességet kapott a királytól. Ezt az asszonyt is megajándékozozta egy csodálatos szerelmes verssel.
Thomas Kingo korának Dániájától búcsúzva álljon itt egy rövid részlet eredetiben az egyik legszebb zsoltárjából, amelyben búcsút vesz a világtól:
" Far, verden, far vel,
jeg kedes ved længer at være din træl!
De byrder, som du haver byltet mig på,
dem kaster jeg fra mig og vil dem forsmå,
jeg river mig løs, og jeg kedes nu ved
forfængelighed! "
Megjegyzések
Megjegyzés küldése