Szeretném meglepni olvasóközönségemet a békakirályfi történetének egy kis lélektani magyarázatával. Amint azzal a nyájas olvasóm is tisztában van, a mesében semmi sem az, mint aminek látszik. Az ismert történet önmagában nem bonyolult : " Egy királylány egy napon kedvenc játékával, egy aranygolyóval az erdőben lévő forrásnál játszik. De egyszer a golyó véletlenül beleesik a vízbe. Megjelenik egy csúf béka, aki megígéri a szomorú királylánynak, hogy felhozza a golyót, de cserébe a lánynak a pajtásává kell fogadnia a kis békát, az asztalához kell vinnie és ott a saját tányérát és poharát megosztania vele, végül pedig az ágyába kell fektetnie. A hercegnő megígéri, de amint a béka felhozza a golyót és a lány megkapja gyorsan hazaszalad. Este a béka felkeresi a királylányt, aki nem akarja őt fogadni, de apja a király ráparancsol: az ígéretét be kell tartania. A lány kénytelen betartani az ígéretét. Amikor a hálószobájába viszi a békát dühében a falhoz vágja, ekkor a béka szép király...