Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2017

Rögtönzés egy dán barátom versére

Az én időm Az idő rohan, az idő megáll Az idő ballag, az idő elszáll. Az idő lassul, az idő múlik, Az idő fut és egyre nyúlik. Egész lényemmel átélem én. Jusson, amennyi jut, az idő fut, Ne akarja senki számba venni Mire fordítottam a napokat, Perceket és pillanatokat. Létem ideje csakis enyém. Az én időm csakis az enyém.

JELENETEK A DÁN TÖRTÉNELEM FEJEZETEIBŐL

THOMAS KINGO ÉS AZ ABSZOLUTIZMUS KORA Kimondottan kedvelem az olyan embereket, akik saját szerencséjüknek kovácsai és már ezért is szimpatikusnak tartom Thomas Kingonak alakját, aki  Dánia első koszorús költőjeként köszön vissza az 1600-as évek Dániájából. Arról nevezetes főként, hogy az elsők között kezdett dánul verseket írni a megszokott latin helyett. Egyszerű polgárként kezdve pályáját emelkedett a ranglétra tetejére. Annak ellenére tudom személyét  kedvelni, hogy bár a királyhoz fűződő őszinte hűsége felől kétségem sem lehet, de láthatóan néha kicsit mélyebbre is hajolt az abszolút uralkodó előtt, mint amennyit az illem megkívánt volna, az uralkodót hozsannázó verseiben mindenképpen, ( erre mondják a rossz nyelvek, hogy valaki " csúszik-mászik " ), ám mindig maradt benne annyi lélek, hogy ne felejtse el, hogy honnan jött és ne saját magának, hanem másnak kérjen, amikor profitálni akart a királyhoz fűződő kiváló kapcsolatából. Thomas izgalmas korban született ,