Üdvözlöm az Olvasót blogomon!

Reggel remek rímekkel keltem, Friss, fiatalos verseket reméltem, Ám jajj, hamar elillant az álom, Témámat már sehol sem találom. Irjak igaz szerelemről? Még senki sem látta. A férfiúi gőg mindet bedarálta. Igazságról, mikor senki sem találta Elnyelte illúzióknak mámoros világa? Láthatóan beszűkült mára az opció Témának maradt a bokros korrupció. Hergeljem magam a világnak múlásán? Vagy inkább szálljak a valóság hullámán? Végül ez utóbbi mellett döntöttem ´S reggeli sajtomat rímekbe öntöttem.

Képek tudománya, véleményvezérek Gyorsétkek és félőszinteségek, Látjuk, hogy mik vagyunk, De nem segít rajtunk, Színes filmen lepereg a sorsunk. Szalad a világ, s mi szaladunk vele, Felszínes idők, felszínes gyermeke. Köszön a valóság, népszerűtlen hasáb, Ki-ki inkább megtömi a hasát, Száguld a vonat, ugorni veszélyes Ismeretlen rétnek kellős közepébe. Mit remélsz? suttogná egy halk hang De ilyenkor újra elindul a program. Tétlen egeknek kósza vándora, Most tesz próbára a gépeknek kora.