A néphit úgy tartotta, hogy a fókák valaha emberek voltak, akik szabad akaratukból lelték halálukat a tengerben. Az év 13. éjszakáján a szárazföldre léphettek, ilyenkor ledobták magukról a fókab ő rt és újra emberi formát öltve táncoltak és élvezhették az élet örömeit. Egy fiatal, Mikladalur falujába való férfi Kalsø északi-szigetén szeretett volna meggy ő z ő dni arról, hogy igazat szól-e a történet, így az év 13. napján lement a tengerpartra és várakozott. Látta, amint egy nagy csapat fóka a parthoz úszik. A fókák kimásztak a partra, ledobták magukról a fókab ő rt és gondosan a sziklákra helyezték. A fókab ő r teljesen normális embereket rejtett. A fiatal férfi tekintetét egy fókából lett szép leány vonzotta magára, aki fókab ő rét a férfi rejtekhelyének közelében tette le. Amint a fókából lett emberek táncba kezdtek, a férfi elcsente a leány fókab ő rét. Az ének és a tánc egész éjjel tartott, de amint a Nap els ő sugarai el ő bújtak a horizonton, az emberek magukra öltötté