Sodorja bánat, rágja bú, fekete sorson koszorú.
Részvétlenség gőgje marja, hiú árnyék foltja rajta.
Leül a vándor, pattog a tűz, éj homálya takarja
S lassan vízzé válik a sok sajgó kelés rajta.
Gőgös csermely csörgedez, átfolyik a tengeren
Nem marad nyoma sem a nagy kéklő vizeken.
Szív nyílik, hajnal kél, szeretnek vándor, s hív a cél.
Sodorja bánat, rágja bú, fekete sorson koszorú.
Részvétlenség gőgje marja, hiú árnyék foltja rajta.
Leül a vándor, pattog a tűz, éj homálya takarja
S lassan vízzé válik a sok sajgó kelés rajta.
Gőgös csermely csörgedez, átfolyik a tengeren
Nem marad nyoma sem a nagy kéklő vizeken.
Részvétlenség gőgje marja, hiú árnyék foltja rajta.
Leül a vándor, pattog a tűz, éj homálya takarja
S lassan vízzé válik a sok sajgó kelés rajta.
Gőgös csermely csörgedez, átfolyik a tengeren
Nem marad nyoma sem a nagy kéklő vizeken.
Szív nyílik, hajnal kél, szeretnek vándor, s hív a cél.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése