A felszarvazás emlékére

Az ember mindig vegyes érzelmekkel ír IV. Keresztély (Christian 4., 1577-1648 ) figurájáról, hiszen a király egész életét is leginkább  ellentétekkel jellemezhetjük: 

egy ember, aki Európa egyik leggazdagabb uralkodójaként kezdi pályáját, de uralkodása végén még a koronáját is zálogba kell csapnia. Politikus, aki óriási ambíciókkal lát neki, hogy újra egyesítse Északot, de öreg napjaira majdnem mindent elveszít és idejét már csak a gyermekeivel való állandó zsörtölődés  tölti ki. Férfi, aki házasságot nem veszi komolyan, így becslések szerint legalább 23 gyereket hagy hátra, de mindenki mástól elvárja a jó erkölcsöt. Eszes és praktikus, ugyanakkor a végtelenségig babonás és óriási ambíciók sarkallják tettekre, amikor valamiféle  " protestáns pápává ", vallási vezetővé szeretne válni.

Ellentmondásos egyéniség , mégis az egyik legnépszerűbb uralkodó hazájában.

Fiatalon lett király. 1577-ben született de már 1595-ben átvette az államtanácstól a hatalmat. Nem volt tanult ember, tudását inkább csak az őt körülvevő tudósokkal folytatott beszélgetéseknek köszönhette és nem az elmélyült olvasásnak, de képes volt egy-egy tárgyról akár kész előadást is tartani.

 Nagyon érdekelte a mechanika, az építészet, a hajóépítés és óriási hatást gyakorolt rá kora ünnepelt tudósa Tycho Brahe, a csillagász, akit 15 éves korában meglátogatott Hven szigetén, hogy megcsodálja találmányait. Tycho Brahe horoszkópot készített a király születésekor és azt jövendölte a királynak, hogy valószínűleg nem lesznek gyerekei. Erre azonban az uralkodó 23 gyerekkel alaposan rácáfolt.

Óriási termete volt és ahogy mentek az évek egyre szélesebb lett a dereka, amit az óriási ételmennyiségnek köszönhetett amelyet minden étkezésnél eltüntetett az asztalról és a rengeteg italnak amivel leöblítte, de mindig hajlékony maradt. Kiváló vadász és lovas volt és meg sem kottyant neki az ország déli részéről ( Bredsted ) mindössze 36 óra alatt a fővárosban teremnie lóháton. Simán megivott éjjel 36 kupa szíverősítőt, de hajnalra már frissen indult vadászatra. 

Szervezete vasból volt és energiájából bőven jutott az utódok szorgalmas nemzésére is. Feleségétől három gyereke született, a többi ( legalább húsz ) gyereket a szeretői szülték neki. 

Viharos magánélete mellett azért háborúzott is néha. Háborúi váltakozó szerencsével folytak amíg el nem követte azt az óriási baklövést 1625-ben, hogy dacolva az államtanáccsal belekeverte országát a harmincéves háborúba.  20 000 fős seregéből 80 lovasa  maradt a háborús kaland végére és az ellenség feldúlta az ország egy részét. Ennek ellenére sikerült végül elég kedvező feltételekkel békét kötnie.

Később, 1643-ban maga is újra csatasorba állt a Torstensson-háborúként ismert hadi események sorozatában. ( Torstensson az ellenséges svéd hadvezér neve volt ) Ekkor veszítette el  fél szemét a kolberger heide-i csatában, de 67 évesen, fél szemmel is kivívta a győzelmet. A szeméből kiszedett repeszdarabokat foglalatba helyeztette és a szeretőjének csináltatott belőlük fülbevalót. A csatát azonban hiába nyerte meg, a háborút elvesztette és nagy területekről kell lemondania Svédország javára. A sorozatos vereségek után már kénytelen volt jobban hallgatni az érthetően  elégedetlen államtanácsra......

Tekintve azonban, hogy a király sosem takarékoskodott sem erővel, sem energiával, de még a vérével sem, ha harcba kellett indulnia a népéért,  mégsem  hagyott rossz emléket maga után. Róla szól a királyi himnusz szövege is. Ezt a himnuszt 1778-ban írták és az egyike a legrégebbi nemzeti himnuszoknak.( Dániának  két himnusza van, a szóban forgó ún. királyi himnuszt akkor illik játszani,ha a királyi család valamelyik tagja jelen van egy eseményen. )

IV. Keresztély legnagyobb öröksége mégsem a királyi himnusz hanem azok az épületek amelyeket  uralkodása alatt emeltek. Óriási vágy élt benne arra, hogy teremtsen és imádta a szépet. A szép iránti szenvedélye épületekben öntött formát.

 Ellentmondásos alakja  azért maradhatott fenn pozitív figuraként a dán történelmi emlékezetben, mert ő építette azokat az épületeket, amelyek ma Koppenhága jelképeinek számítanak. Ezek az épületek ,dacolva a történelem viharaival, napjainkig fennmaradtak és fennen hirdetik építtetőjük dicsőségét.

 A holland reneszánsz stílusú épületek között akadnak csodás lakópaloták, tőzsde-palota, városrészek, lakóépületek, megannyi műremek. Ezeket csodálva az ember szinte elfelejtkezik a király sötét oldaláról. Dániában, ahol addig az európai átlaghoz képest 

szinte alig került sor  boszorkányégetésekre a történelem folyamán, a király parancsára kiadtak egy törvényt , melynek hatására kigyulladtak a máglyák.Az uralkodó szentül hitt a mágiában, a varázslók, boszorkányok létezésében és  nem ismert irgalmat. Személyes parancsára kínoztak meg perbe fogott embereket. Szerencsére halála után a fia, III.  Frigyes ( Frederik 3. )

gyorsan véget vetett ezeknek a pereknek.

Kevesen tudják, hogy IV. Keresztély a sok cifra palota mellett egy olyan emlékkövet is emelt, melynek miértjét mai ésszel szinte fel sem tudjuk fogni, hiszen saját felszarvazását örökítette meg benne. Más idők, más erkölcsök, más gondolkozás.....:)

A király , mint említettem, híres volt arról , hogy alattvalóitól elvárta az erkölcsös életet, lévén jó evangélikus király, a Hit Oszlopa, alattvalóinak erkölcsi támasza. Ha egy nőre rábizonyosodott, hogy házasságon kívüli kapcsolata volt, akkor a Felség a hasára ütött és kinek-kinek kiosztott pár év kényszermunkát a fonóban ( ma: Helligåndskirken og Helligåndshuset  a fővárosban ), ezzel is fejlesztve a dán textílipart.
Mindenki pontosan annyi évet kapott , amennyit éppen a király úri kedve diktált......

A Felség tehát  alattvalóit  más mértékkel mérte, 

mint saját magát. Nagy szerelmétől, Kirsten Munk-tól  11, más források szerint 12 gyermeke született. Kirsten-nel a királyné halála után ismerkedett meg, ekkor 38 éves volt, Kirsten pedig 17. A leány szép és okos volt, sokban befolyásolta a király politikáját. 

Anyja körültekintően járt el amikor a felséges rajongás a tudomására jutott és gyorsan aláiratta a szerelmes királlyal a kötelezvényt, hogy elveszi feleségül Kirsten-t.  A balkezi házasság a király naplója szerint meg is történt, mégis drámai véget ért a kapcsolat 1628-ban. amikor  a király azzal vádolta meg Kistent-t, hogy szeretőt tart és meg akarja mérgezni. Soha többé nem békültek ki. A király  később Kirsten egyik szolgájóját vette maga mellé új szeretőnek akivel szintén gyerekeket nemzett.

Miért ért ilyen csúnya véget a szerelem Kirsten Munk és a király között?

Kezdetben remekül éldegéltek 11 éven keresztül, míg  Kirsten fogta magát és beleszeretett egy svéd őrgrófba. Ráadásul arra a hallatlan lépésre ragadtatta magát, hogy kizárta a királyt a hálószobájából. A dolog 1628 Márton-napjának éjszakáján történt, a nyomaték kedvéért a nő még a német szobalányait is odafektette a zárt ajtó elé. A király őrjöngött.

Ekkora sebet még soha nem kapott az önérzete, egyenesen Júdás árulásához hasonlította az esetet. Ekkor egy követ hozatott a frederiksborgi palota kertjébe és ráíratta a szerencsétlen évszámot: 1628. Olyasmi meg sem fordult a Felség fejében, hogy Kirsten egyszerűen csak  belefáradt már  az állandó gyermekszülésbe, elvégre az ilyesmi a nők dolga, minél több, annál jobb - legalábbis a kor erkölcse szerint....

A király tehát megörökítette azt , hogy kizárták a hálószobából, Később egy fiúk közvetíteni próbált a felek között, de a király nem bírta elviselni, mikor kedvelt fia is anyja pártjára állt a vitában. A nevezetes kőhöz parancsolta fiukat, hogy a fiú megérezhesse, hogy micsoda igazságtalanság érte itt az uralkodót. A jó evangélikus király ugyanis, mint tudjuk, szentül hitt a mágiában. Úgy gondolta, hogy a kő mágikus erőre tett szert a rajta esett sérelem által és fia személyesen át fogja érezni ezen a helyen , hogy micsoda hallatlan szerencsétlenség érte apja Felséges személyét. Egy ekkora árulást pedig nem lehet megbocsátani, értse meg a gyerek.

A király az elkövetkező 20 évben mindenféle lehetetlen váddal illette Kirstent, egy cirkuszosabb válásra kezdett hasonlítani az eset. Kirsten a saját részéről , a nagy szerelem elmúltával ki nem állhatta egykori szerelmét, a királyt.

Utálatát az is tetézte, hogy nem tudott tőle teljesen megszabadulni és szabadon dönteni arról, hogy kit szerethet.Sok közös gyermekük volt , márcsak ezért sem távolodhatott el véglegesen tőle, másrészt  alattvalói hűséggel tartozott neki.

Egy bizonytalan forrás szerint a király halálos ágyán levelet írt Kirstennek, hogy találkozzanak és Kirsten Munk el is indult a király halálos ágya felé, de a kibékülésre már nem kerülhetett sor: útközben kapta a hírt, hogy a király már halott.

A híres követ pedig ma is láthatjuk a frederiksborgi palota kertjében.