A " Másik Dánia " kifejezést egy barátnőm kisfia találta ki akkor, amikor nem elég, hogy elköltöztek Koppenhágából, de még Sjællandot is elhagyták, végleg kiiktatatva magukat a nagyvárosi miliőből. Ilyesmit egy jó koppenhágai csakis száműzetésként élhet meg, bár egyesek esküsznek rá, hogy Jyllandon is van élet. Ezt azonban csak vonakodva hiszi el a sokat tapasztalt koppenhágai nép, amelynek megadatott, hogy az évszázados elzártságban élő több száz dán sziget saját, élvezetes és mások számára jószerivel érhetetlen dialektusát felszámolva a TV segítségével gyakorlatilag a főváros nyelvét tegye uralkodóvá az országban.
Dán irodalmi nyelv alatt hivatalosan ugyan nem a koppenhágait értjük, de Koppenhága mégis dominálja nyelvileg az országot, mert itt készül a legtöbb TV műsor, amelyet az egész országban vetítenek. Az ország többi része tiltakozik, de a főváros ragaszkodik hozzá, hogy az a dán az igazi dán nyelv, amelyen naponta sugároz az ország többi része felé.
Az más kérdés, hogy még Koppenhágán belül , az egyes városrészek között is akadhatnak nyelvi eltérések. Ha pedig 30 km-rel odébb kérünk útbaigazítást, már halljuk is a válaszban a lehelletnyi eltérést az " igazi " dánhoz, a koppenhágaihoz képest.
De térjünk vissza a "Másik Dániához ", amely alatt barátnőm kisfia azokat a területeket érti, amelyek Sjællandon kívül esnek, vagyis majdnem az egész országot. A különbség olyan nagy a két rész között, hogy az ember hat évesen is pontosan tudja, hogy olyan, mintha egy másik országba érkeznénk Sjællandet elhagyva, amelynek a nyelvét nagyjából megértjük, de megeshet, hogy a német határ mentén a jó koppenhágai alkalmanként inkább mégis németül szól a szintén dán helyi pékhez, nehogy félreértsék egymást.... ez azért sokat elmond a nyelvi különbségekről.
Az évszázados elszigeteltségnek a nyelvi következményeknél sokkal mélyebbre ható aspektusai is vannak, amelyre Erling Jepsen író zseniálisan világít rá abban a könyvében ( Frygtelig lykkelig, Szörnyen boldog ) amelyet meg is filmesítettek. A könyvet és a filmet is annyira jónak tartom, hogy többek között nyelvtanítás céljára is használom. Számunkra ugyanis, akik valaha beilleszkedtek egy idegen helyre, ahol mások a szokások, sokkal több mondanivalója van a történetnek erről a Másik Dániáról, mint bármely dánnak. A történet a realizmustól indulva a groteszbe fordulva felnagyítja azokat a vonásokat, amelyek jellemzik az elzárt közösségeket, amelyek a saját törvényeik szerint élnek. Jylland eldugott kis zugaiban egy koppenhágai sem mozog sokkal otthonosabban, mint egy éppen Dániába érkezett magyar.
A történet arról szól, hogy Robertet, a koppenhágai rendőrt áthelyezik a " Másik Dániába ", egy képzeletbeli kisvárosba. Itt még annak is íratlan szabályai vannak, hogy milyen sorrendben kell kiakasztani a kerti szárítókötélre a ruhákat . Jaj annak, aki kilóg a sorból és a törölközők és nadrágok mellé a zoknikat nem párban akasztja. Még rosszabb, ha kék gumicsizmát visel zöld helyett, mert a zöld az íratlan megegyezésen alapuló , elfogadott gumicsizma-szín az apró településen, ahol Roberttel is azonnal közlik, hogy leginkább olyan embert szerettek volna rendőrnek, akinek " helyi vér folyik az ereiben ". Isten hozott ebben a zárt világban!
A filmváltozat készítői nem győztek elnézést kérni annak az apró településnek a lakosaitól, amelyet szintén Skarrildnak hívnak, mint a képzeletbeli kisvárost. Nem voltak ugyanis tisztában azzal, amikor a filmet készítették, hogy valóban létezik ilyen nevű hely. Legyünk őszinték, volt is miért elnézést kérni a készítőknek, ebben a Noir világban olyan alakok szaladgálnak, kiknek arca mögött felsejlenek az évszázados mocsári kultúrák lúdvércei. Még a csábító tündér figuráját is megtaláljuk benne, modern megfelelőjének, a filmbeli Ingelisének alakjában. A neurotikus helyi szépség femme fatale-ként próbálja elcsábítani Robertünket. A rendőr megpróbál beilleszkedni ebbe a zárt helyi közösségbe, de minden erőlködése ellenére egyre mélyebbre süllyed, mint a régi idők vándora, akinek szintén nem volt menekvése, ha belegabalyodott a hínárba.
Van a történetnek egy olyan aspektusa is, amely egyáltalán nem ismeretlen számunkra, mondhatnám, nagyon is ismerős : az uram-bátyám világ, amelyet itt dán kiadásban láthatunk.
A kisvárosban a közösség ügyeit négy ember intézi: az orvos, a pap, a kereskedő és a rendőr. Ha valaki netán nem akarna részt venni a játékukban, akkor találnak valami terhelőt rá nézve, amivel örökre sakkban tarthatják. Ez a magyar mutyi dán változata, itt ugyan nem pénzre megy ki a játék, hanem Robert lelkére, de ezt a világot, a korrupciót, az összefonódásokat, a vidékiséget, a provinciális hangulatot magyarként mi is tökéletesen ismerjük. Küzdünk is ellene eleget.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése