Egy dán ballada

A paraszt és a tündérlány

A folyónktól délre egy paraszt lakott,

Mindent , mit megkívánt, megkaphatott,

Fia négy, leánya kettő volt.
- Égek a vágytól minden napomon.

Lakott egy leány a folyó sodrásában,
Felejthetetlen szépség lakott alakjában,
Éjjel belopódzott a paraszt álmába,
- Égek a vágytól minden napomon.

Kora reggel a paraszt őt látni akarta,
De a sodrás túl erős volt és megcsúszott a lova
- Égek a vágytól minden napomon.

A folyónktól délre egy paraszt lakott
Mindent , mit megkívánt, megkaphatott.
Parasztot, s tündét már soha ember nem látott.
- Égek a vágytól minden napomon.

Bonden og elverpigen

Der boede en bonde lidt sønden for vor å

alt hvad han havde ønsket kunne han få

af sønner har han fire af døtre har han to

-og jeg længes ud i álla minde dage-

Der boede en pige i åens stride strøm

aldrig man glemmer en skikkelse så skøn,

om natten hun listede sig ind i bondens drøm,

-og jeg længes ud i mine dage-

I den årle morgen måtte bonden hende se

men strømmen var for stærk, og gangeren gled

-og jeg længes ud i alle minden dage-

N.F.S. Grundtvig/M Ottosen / Sorte Muld