A viking hitvilágot F.S. Grundtvig ( 1783-1872) dán író, teológus és filozófus nevezte el Asa-hitnek (Asatro/Asetro). Grundtvignak saját korában óriási befolyása volt a dán szellemiségre, nem csoda, hogy ez a téma sem kerülte el figyelmét.
A viking hitvilágot illetően bizonyos fokig párhuzamot vonhatunk a régi magyar hitvilággal abból a szempontból, hogy ugyanúgy nem tudjuk, hogy hogyan folytak a régi viking szertartások, ahogyan arról sincs világos képünk, hogy pontosan hogyan folytak az ősmagyar szertartások.
Ennek oka, hogy abból a korból nagyon kevés írásos anyag áll rendelkezésünkre, amely ezzel foglalkozna. Természetesen a segédtudományok segítségével ( elsősorban néprajz ) valamiféle halovány képet alkothatunk , de ez édes kevés ahhoz, hogy összefüggésében láthassuk, hogyan élték meg hitüket, hogyan gyakorolták vallásukat a vikingek, vagy az ősmagyarok. Ezeknek a szertartásoknak a forgatókönyve , a pontos szavak, amelyekkel előadták őket , sajnos teljesen a feledés homályába merültek. A régi, szájról-szájra járó mondákat is csak 200-300 évvel a viking-kor után vetették papírra az akkor már régen keresztény északiak.
A viking-hit, az Asatro tehát teljesen elveszett, feleleveníteni sem lehet. Az a 700 ember, aki követi a régi viking isteneket Dániában, maga is tisztában van azzal, hogy vallása ápolása nem azonos a régi hit szertartásainak követésével. Vezetőjük úgy fogalmazott, hogy nincs birtokukban a régi hit, mert hiányoznak a válaszok. Ez azt jelenti, hogy az Asatro mai követői egy államilag elismert hitközösség tagjai , de egy most kialakuló új-pogány vallást követnek az eredeti helyett.
Mi az, amit mégis teljes bizonyossággal el lehet mondani az északiak ősi vallásáról? A tudósok megegyeznek abban, hogy I. u. 100 körül már gazdagították az eredetileg nagyon egyszerű, északi természet-hitet a szomszédos törzsektől, a Római Birodalom területéről, sőt Indiából származó elemek, mítikus figurák.
A történetek középpontjában az apafigurára emlékeztető Odin, a villámisten Thor és természetesen a büszke harcosok álltak, akiknek lelke az Istenek Csarnokába, a Valhallába került haláluk után. A legtöbben úgy gondolják, hogy a Valhalla mítosz kb. 500 körül, a keresztény Paradicsom mintájára foglalta el helyét az Asa-hitvilágban, míg Hel mítosza régebbről származik. Hel is a holtak birodalma, mint a Valhalla, de ide azoknak lelkei kerülnek, akiknek nem adatott meg, hogy harcosként , csatában essenek el.
Hel hideg, sötét világában vár Gamr a kutya, amely vonít, ha egy halott lelke közelít a birodalom bejárata felé. Nem lehet nem párhuzamot vonni Gamr és a görög-római mitológia Cerberus-a között, amely megakadályozza, hogy a lelkek elhagyják a Holtak Birodalmát. Az összefüggés teljesen nyilvánvaló.
A déli-germán törzsektől is kölcsönöztek észak lakói mítikus figurákat, ilyenek a harcos amazonok, amelyek északon valkürökké váltak, olyan lényekké, akik a Valhallába repítik az elesett harcosok lelkét, ahol Odin társaságát élvezhetik. Odin a halál istene, nyolc -lábú lován, Sleipner-en hozta-vitte a holtak lelkét a viking- hit kilenc világa között. Nagyon erős keresztény hatás érezhető egy másik legendában, amely az Itélet Napja mintájára a világ pusztulásáról és egy új világ kezdetéről szól. Az " Itélet Napjának" megfelelője Ragnarok a viking mitológiában.
A viking Teremtés-mítoszban akadnak olyan elemek, amelyek hasonlóságot mutatnak indiai elemekkel. A viking mítosz szerint a világ egy mítikus lény, egy jætte testéből teremtődött, ám nem ő volt az első lény az északi mitológiában, hanem egy őstehén, Audhumbla, amely a hideg és meleg találkozásából született . Audhumbla, tejével táplálta Ymer-t, vagy más nevén Ymir-t, a jætte-nemzetség ősatyját, aki utódait saját magától, asszony nélkül, a hónaalján keresztül hozta a világra. Végül Odin isten és két testvére, Vile és Ve ölték meg és belőle hozzák létre a Kozmoszt; testéből föld, véréből víz, csontjaiból hegyek lettek. Koponyájából keletkezett az égbolt és agyából a felhők. Ymer alakjával az Edda -versekben is találkozhatunk.
Hasonló mítosszal találkozhatunk Indiában, ahol Purusha mítosza is egy ilyen őslényről beszél, akit megölnek és akinek teste a világ építőkövévé válik. Az indiai mítoszban ennek az őslénynek a neve Yama, vagy Yima, és az ő testéből épült fel a társadalmi ranglétra. Yama tulajdonképpen ugyanaz, mint Ymer az északi mitológiában, ( mind a két név azt jelenti, hogy " iker " ), a kapcsolatot jelentik Káosz és a Kozmosz között: Káosz nélkül nem létezhet Kozmosz sem.
A dánok nem kapkodták el az átmenetet a viking korból a kereszténység felé. A kereszténység mellett a pogány hit a XIII. századig élt, nem üldözték. A régi istenek nem voltak az ilyen békés megoldásokhoz szokva, várták, hogy mikor lesz már egy jó nagy csata, ahol legyőzhetik a kereszténységet. A csata azonban érdeklődés hiányában elmaradt, így a régi istenek elfáradtak, elmentek, a dánok pedig, szerencsésen elfelejtették őket.
A dánok nem kapkodták el az átmenetet a viking korból a kereszténység felé. A kereszténység mellett a pogány hit a XIII. századig élt, nem üldözték. A régi istenek nem voltak az ilyen békés megoldásokhoz szokva, várták, hogy mikor lesz már egy jó nagy csata, ahol legyőzhetik a kereszténységet. A csata azonban érdeklődés hiányában elmaradt, így a régi istenek elfáradtak, elmentek, a dánok pedig, szerencsésen elfelejtették őket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése