Ugrás a fő tartalomra

A MAGYAR FORRADALOM DÁN HÍVE



Bár a híres,  közös dán-magyar hősök listája meglehetősen rövid, tekintve, hogy a dánok és a magyarok útja ritkán kereszteződött a történelem folyamán,   de van közöttük egy nem-kevésbé eltökélt ember is, mint amilyen Søren Kierkegaard volt. Povl Bang-Jensen semmivel sem vette magát kevésbé komolyan, mint Kierkegaard, a nagy dán filozófus, bár elkötelezettsége egy teljesen más korban, és másképpen nyilvánult meg, mint a filozófusé annak idején.
Povl Bang-Jensent a szabadság végtelen szeretete és bátorsága sodorta az ´56-os magyar forradalom melletti kiállásra. Idealista volt, abból a fajtából, aki akár az egész világ ellen kiáll igazáért , akiről már a történet elején tudjuk, hogy halálra van ítélve, ( ahogyan a magyar forradalomról is sejthettük), de mégis, az utolsó percig reméljük, hogy elkerüli sorsát. Mert szeretnénk, ha az igazság diadalmaskodna.
De a magyar forradalom diadala is csak egy rövid történelmi pillanatig tarthatott. Ahogyan egyszer egy forradalmár megfogalmazta, azzal a keserű tanulsággal járt számára 1956, hogy megtanulta, hogy mindegy, hogy mennyien kívánják, és tesznek érte, az Igazság legfeljebb csak egy pillanatra köszönhet oda, aztán törvényszerűen buknia kell.
A magyar forradalom brutális megtorlása azonban nem maradhatott titokban és 1957 januárjában az ENSZ felállított egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy kivizsgálja a magyar ügyeket. A dán politikus Alsing Andersen volt a bizottság vezetője és az ENSZ-nél dolgozó Povl Bang-Jensen volt az egyik titkára.
Povl Bang Jensen tehetséges, ismert jogász volt, aki Dánia német megszállása alatt az USA-ban tartózkodott, a dán nagykövet legközelebbi munkatársaként ( A követség függetlenítette magát a megszállt ország kormányának utasításaitól és " a király nevében " járt el a megszállás alatt. ). Povl Bang Jensen , az ENSZ- vizsgálóbizottság tagjaként meghallgatta a magyar menekülteket és személyesen megígérte nekik, hogy a nevük és vallomásuk nem fog nyilvánosságra kerülni, hiszen mindannyian rettegtek az otthon maradottakért.
Az ENSZ vezetősége végül nem állt ki úgy a magyar ügyért, ahogyan azt Bang-Jensen szerette volna, mert bizonyos körök szerették volna elkerülni a nyílt konfrontációt a Szovjetúnióval. Amikor pedig kérték a listát a menekültek tanúvallomásaival Povl Bang-Jensennek jó oka volt arra gyanakodnia, hogy a lista a szovjet titkosszolgálat kezére kerülhet, ezért megtagadta annak átadását és a biztonság kedvéért az ENSZ épülete tetején el is égette. Ezek után megalázó körülmények között bocsátották el az ENSZ-ben betöltött állásából.
Nem sokkal az események után, 1959-ben holtan találták New Yorkban, egy parkban. Halálát egy lőtt fejseb okozta. Öngyilkosság? Povl balkezes volt, ez a seb pedig a jobb oldalon volt. A búcsúlevél ellentmondott annak, amit korábban feleségének mondott, ráadásul világossá tette az asszony előtt azt is, hogy „Történjék bármi, ő soha nem lesz öngyilkos. Akármilyen hajsza induljon is ellene, alázzák meg vagy tegyék lehetetlenné, nem fog eltűnni egy ablakból a mélyben, nem lép ki történetéből a pusztulás felé, nem távozik ilyen könnyen. Ha ennek ellentmondó tények sorakoznának is, saját kezével írott búcsúlevelét beleértve, akkor is bizonyosak lehetnek benne, hogy hamisítvány.”
A vizsgálattal mindenesetre gyorsan végeztek, öngyilkosságot állapítottak meg, sokan viszont úgy gondolták, hogy Povl Bang Jensent tőrbe csalták és halála mögött a KGB kezét sejtették. Felesége csak hamvait vehette át, amelyet Koppenhágában helyeztek örök nyugalomra.
Emléke ugyanúgy elhalványult, mint a magyar forradalomé. A hetvenes években még a sírja is majdnem eltűnt, mert hiába vitték a Dániába került magyarok évekig a koszorúikat Povl Bang Jensen sírjára, nem újíthatták meg a sírhelyet, mivel nem tartoztak a családhoz. 1992 áprilisa óta ismét áll síremléke a koppenhágai temetőben, s mellette egy kis márványtábla is a magyar nemzet hálájának kifejezéseként.
Sokan feltehetik a kérdést, hogy miért szegült szembe Povl a feletteseivel, miért vállalta sorsát, a megpróbáltatásokat, hiszen tisztában volt az esélyeivel. Természetesen élt benne egy egzisztenciálisan felfogott küldetéstudat, emellett elutasította nem csak a fasizmust, de a kommunista ideológiát is és mint minden olyan emberben, aki igyekszik hű maradni az elveihez,és tisztelni önmagát,- igyekezett ígéretét betartani. A szavát adta a menekülteknek, hogy nem lesz az árulójuk és ezt meg is tartotta.
Ezért abban a Mennyek Országában, amelyet a hozzá hasonló, önmagukhoz hű emberek elképzelnek, Povl Bang Jensen most ott ül egy felhő szélén, lenéz a világra és szívéből boldog lehet. Ennél nem is lehet nagyobb jutalma annak, aki felesküdött arra, hogy hű marad önmagához.

Megjegyzések