Egy év Északon

Körbe-körbe forog a gép,

nincsen nyugta, telik az év.

Az év sajnos januárral kezdődik, pedig az ember szívesebben kezdené elbeszélését a tavasszal, amikor már látszik az északi sötét évszak vége, ébred a világ és ébred a szív. A hónap elejével tulajdonképpen még nincs is baj,  az újévi koncertek és a királynő( mindenkori uralkodó ) TV-ben is közvetített fogadásaival induló hónap még visz egy kis csillogást az induló évbe. 

A dán királyok hagyományos újévi fogadása abba a több évszázados hagyományba gyökerezik, hogy az uralkodó és  nép közvetlen kapcsolatban lehessen egymással és a nép megjelenhessen az új év kezdetén az uralkodó színe előtt, hogy boldog új évet kívánjon. Ez a szokás, az idők folyamán már több napos , színes eseménnyé nőtte ki magát.

A két legfontosabb fogadás közül az egyik helyszíne Christiansborg Palota, a Parlament mellett, a másik pedig a királynő lakhelye, Amalienborg ( itt tartják az ún. taflet-tet, január elsején ).

A külföldi nagyköveteket estélyi öltözetben, vagy színes nemzeti viseletükben látják vendégül. A következő napra a királynő legalább 800 személyt hív meg a christiansborgi nagy fogadásra, amelynek  csúcspontja az uralkodópár útja a híres arany hintóban díszkísérettel, a lakhelyüktől, Amalienborgtól a fogadás színhelyére Christiansborgba. A királynőt  gárdahuszárok és trombitás fanfárok kísérik. 

Ha a királyi glancból csak kevés ragyogás hullana ránk, akkor ajánlom helyette a korcsolyapályákat, amelyek remek téli szórakozást nyújtanak. Több, nagy korcsolyapálya közül is választhatunk, de a legromantikusabb a Frederiksberg Have, a híres park előtt elterülő falatnyi , négyszögletű pálya.

A február már jóval irgalmasabb szokott lenni a januárnál a hangulatot tekintve, mert a Koppenhága környéki kertekben és erdőkben már találkozhatunk az első virágokkal, főleg a Magyarországon védettnek számító hóvirággal és a téltemetővel ( télike, dánul erantis ). 

Bár egyik növény sem őshonos Dániában, de  télikét láthatunk még a keleti dán erdőkben is.
Január végén, amikor még mindent hó borít, a télike ( erantis ) már kidugja kis sárga fejét a hó alól, némelyiknek zöld gallérja is akad. Amikor a nap sugarai erősebbé válnak, kibomlanak a pici kehelyalakú, illatos virágai és táplálják azokat a rovarokat, amelyek kikíváncsískodtak, hogy megnézzék, elérkezett-e a tavasz. 

Megjelennek a hóvirágok is, amelyet a dánok mellékelni szoktak ahhoz a rejtvényt tartalmazó levélkéhez (Gækkrebrev ), amelynek küldése igazi dán húsvéti hagyomány, bár manapság már inkább csak a gyermekek művelik. Egy feladványos  levelet szimmetrikusra vágnak és névtelenül küldik el, a feladó nevét csak pontokkal jelölve. A címzettnek  kell kitalálnia, hogy ki a feladó. Ha nem tudja kitalálni, ki küldte a levelet, akkor húsvéti tojással fizet tudatlanságáért. A feladót akkor kötelezi tojásadásra a húsvéti játék, ha a címzett kitalálja kilétét. A levélhez néha húsvéti verset is mellékelnek. 

Ne ugorjunk azonban ennyire előre az időben, most még csak február van, fáradtak vagyunk és éhesek a fényre, amely annyira fontos az északi ember számára, hogy a Dániában még az egyszer már eltörölt   Kyndelmisse-t, a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét is ( február 2. )  is visszatették a Dán Népegyház naptárába. Nem véletlenül döntöttek így, hiszen ez az ünnep is a fényhez kötődik, ezen a napon szentelik fel a gyertyákat a templomban, amiket az év során használnak majd.

Régebben minden évben a Roskilde Domban ünnepeltem a Kyndelmisse-t. A Roskilde Dom a királysírokkal önmagában is nagy élményt nyújt a látogatónak, de ilyenkor a templomot a kinnti hideggel szemben megtölti a melegség, nem utolsósorban azoknak a gyermekeknek köszönhetően, akik ilyenkor gospelt énekelnek, a visszatérő hagyományhoz híven.  

Az utóbbi időben, a  fénnyel kapcsolatban egyre több modern, nagyon népszerű, ideiglenes művészi alkotást is láthattunk a fővárosban. Ezek a fény effektusos építmények és elrendezések, mintegy megtestesítették  a fény utáni vágyunkat. 2017 februárjában például A hullám ( The Wawe ) című alkotást láthattuk a város egyik népszerű, új kikötői közterén.

A fénydizájn-t az Obscura nevű művészcsoport  készítette. A " The Wave " 80 méteres interaktív hang- és fényportálokból  állt, amelyek a mozgásra reagáltak. Az ember, a mozgásával maga is részévé vált az alkotásnak: ahogyan átsétált rajta folyamatosan változott fény és  hang. Formájától ( háromszögek ) eltekintve, leginkább egy csillagkapura emlékeztetett engem, amelyen átsétálva azzal a gondolattal játszhattunk el, hogy a 80 méter megtétele után egy másik világban lépünk ki a különféle színekben villogó és hangokkal teli folyosóról. A koppenhágaiak imádták a látványt, hosszú sorokban érkeztek, hogy megnézzék a különleges, futurisztikus fény- és hangjelenséget.

Az ilyen művek, amelyekre kíváncsiak az emberek egy kicsit emberibbé teszik a mai városokat , amelyek a nagy távolságok miatt  már olyanokká váltak, mintha nemis emberre méretezték volna őket. Azért szeretjük a kisvárosokat, mert könnyedén tájékozódunk, minden közel van, akár ezer méteren belül megtaláljuk a munkahelyet, a boltot, a könyvtárat és a hivatalokat. 
A modern nagyvárosokban mindezért messze kell menni, és a természet sincs közel, a közlekedés, a zaj idegesítő, a bevásárlóközpontokba órákat kell autózni, nincs elég parkolási lehetőség -az egész úgy, ahogyan van- stresszel minket.

Ezzel az alkotással, A hullámmal azonban pontosan jó irányba tartunk, a pár perces kikapcsolódás, a játékosság felé, amely kiszakít a mindennapokból és üdítően hat. Emberi mivoltunkra, kíváncsiságunkra, játékosságunkra épít, ezért szeretjük az ilyen műveket. Ráadásul kiváló helyet találtak számára a tengerparton, a természet, a nyílt tér közelében. 

A koppenhágaiak befogadták és használatba vették az új alkotást, áttolták rajta a kerékpárjukat, nézték a mozgás által előhívott fényeket és hallgatták a hangokat. Az alkotás életre kelt, ennél többet pedig alkotó nem is kívánhat magának, minthogy alkotásának részesei kívánjanak lenni az emberek.

Ime, a modern felszabadító pillanata, lám a posztmodern után is létezik varázslat.

A fény jegyében szokták októberben a közeledő sötétség ellenpólusaként megvilágítani a Søndermarken parkot, ahol egy kis fény-fesztivál szokott bennünket várni, három napon keresztül. 
Az esemény azt szimbolizálja, hogy búcsút veszünk a fénytől és a üdvözöljük a sötétséget , amely- legalábbis egy időre,- átveszi az uralmat a város felett. 
A fényhatást  neves művészek tervezik meg.

A Søndermarken Park mellett található a Ciszternák, amely a város talán legkülönlegesebb, legizgalmasabb  kiállítóterme. Ez a hely már csak jellegénél fogva is állandóan szól  a sötétség és a fény viszonyáról. Az utóbbi két évben nagy látogatottságra tett szert annak köszönhetően, hogy maximálisan kihasználták a hely adottságainak különleges hangulatát és olyan újszerű kiállításokat hoztak létre, amelyek fény-effektusokra épültek.

A hely eredetileg egy víztároló volt, amelyet arra használtak, hogy ellássák Koppenhága lakosságát ivóvízzel 1933-ig. 
A falak és térelválasztók masszív gránitblokkokból állnak, betonból készült a padló és öntött-beton a mennyezet. A gránit keveredése az oszlopokkal és karcsú cseppkövekkel egészen különleges látványt nyújt. A sötétség, a hideg és a nedvesség rég elfelejtett katedrálisokat és komor katakombákat idéz.

2017-ben egy japán építész Hiroshi Sambuichi elrendezésében mutatták be a különleges földalatti termeket.
A japán művész a földet és a természettudomány elemeit használja fel munkáiban és a japán hagyományokhoz is nagyon ragaszkodik.

Ahogyan lefelé haladunk a ciszternákban úgy merülhetünk el a fény és sötét földalatti tengerében.

A téli hidegben , a múzeumok is kellemes elfoglaltságot jelentenek, de az ember a csillagokat is vizsgálhatja a koppenhágai Kerek Toronyban. A Rundetårn 2017-ben megnyitotta  csillagvizsgálóját az érdeklődők előtt minden kedden és szerda este a téli hónapok alatt. Egészen márciusig figyelhettük az égitesteket a nagy távcsővel.

A 34,8 méter magas Kerek Torony Európa legrégebben működő csillagvizsgálója, az épületet, mint olyan sok minden mást is a régi Koppenhágában IV. Christian parancsára építették 1637-42 között, amikor az asztronómiának már komoly tudósai is voltak Daniában.

1861-ig a koppenhágai egyetem, a Københavns Universitet használta a csillagvizsgálót, majd megnyitották a nyilvánosság előtt. Jelenleg főleg amatőr csillagászok használják, de az év hidegebb, sötétebb felében mostantól fogva fogadja az érdeklődőket is. Az idén hallhattuk itt az Orion-ködről, a Plejádoktól, a Holdról, a Jupiterről és a Merkur-átjáróról is. A csillagvizsgáló látogatása nem kerül külön pénzbe, ha már befizettük a szokásos 25 koronás belépőt a toronyba, melynek tetején több építmény is váltotta egymást az idők során. A mostani csillagvizsgáló 1929-ből származik.

A tornyot egyébként is megéri meglátogatni.  A jellegzetes 209 méter magas, csigavonalban felfelé kígyózó járat egy kis lépcsőhöz vezet, amely a tetőre visz, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a város szívére, amelyet innen távcsővel részleteiben is megfigyelhetünk.
Középen áll a kis csillagvizsgáló, melynek távcsöve 80-tól 450-szeresre nagyít. A Kerek Toronyhoz tartozik a Trinitarius templom , amelynek  egy kiállítóterme is van, ahol a változó kiállítások mellett  rendezvények is helyet kapnak.

Egy japán művész tevei szerint 2017-ben ideiglenes , 130 méteres csúszdát kapott volna a nevezetes koppenhágai Kerek Torony , míg az épület tetejét egy fakupola koronázta volna.
A művész projektjének hátterében a dán-japán diplomáciai kapcsolatok felvételének 150 éves évfordulója állt. 
Tadashi Kawamata nevét már több hasonló projektből ismerjük, egy nagy istálló épület tetejét Versailles-ban például 500 gyümölcskosárba burkolta. Kawatama óriási fakonstrukciókkal dolgozik, ezért is esett rá a választás, vajon mit hoz ki ebből az ikonikus toronyból.
Bár a tervrajzok elkészültek, de az építményből a szerényen csordogáló anyagi források és a hosszadalmas engedélybeszerzések miatt mégsem lesz semmi. A projekt azonban mutatja, hogy milyen alkotásokat szeretnének látni a koppenhágaiak: természetes anyagokat, látványos és játékos ötleteket.

Ahogyan kúszik előre a tavasz, a koppenhágai parkok és botanikus kertek a tavasz virágainak legszebb kavalkádját mutatják be. Március idusán már virágzik a krókusz, melynek egybefüggő szőnyege elborítja a Rosenborg-palota előtti teljes, nyílt teret. A koppenhágai Botanikus kert a legforgalmasabb állomás, Nørreport mellett a városközpontban rhododendronjaival,  tulipánfáival, sziklakertjeivel és tavacskájával egész tavasszal a felhőtlen pihenést kínálja  a nagyváros közepén. A dán tavasszal nem lehet betelni, a kép gyorsan változik, ahogyan elhervadnak a krókuszok, már nyílnak is a jácintok, nárciszok és tulipánok és a Frederiksberg Park régi , romantikus kertjében, a szürke gémek , a kínai pagoda és a domb tetején álló régi kastély közötti területen ismét örülni tudunk, hogy a fény átvette az uralmat Észak felett.

Húsvét környékén viszont kiürül a város, a jyllandiak haza utaznak és számomra mindig rejtély marad, hogy hova lesznek ilyenkor a koppenhágaiak, mert valósággal megáll az élet és amilyen sebességgel megindult Koppenhága az utóbbi években a pezsgő kulturális életű városi lét felé, érthetetlen ez a hirtelen csend, mintha mindenki otthon maradna húsvéti papírdíszeket vagdosni. Hála istennek a skanzen mindig nyitva tart ilyenkor és a Frilandsmuseet-ként ismert hely egész napos ingyenes látványosság, jó idő esetén ideális séta- és kirándulóhely az egész család számára, remek játszótérrel, kijelölt piknik-helyekkel a szabadban , a régi parasztházak és gazdasági épületek között.

Ha bejárjuk ezeket a házakat, megcsodáljuk a régi használati tárgyakat, akkor nagyon pontos képet alkothatunk a régi paraszti társadalomról és megtudhatjuk, hogyan éltek az emberek. Húsvét után bezár és csak május elsején nyit ki újra az óriási zöld területen elterülő, impozáns skanzen.

A tavasz csúcsa a cseresznyevirágzás ideje. Lehet picit csodálkozni ezen azoknak, akik nem ismerik a helyi viszonyokat. Általában csak arról van az embereknek tudomása, hogy Japánban nagy kultusza van a cseresznyefavirágzásnak. de Dániában is minden évben tartanak egy fesztivált ennek tiszteletére a Kastellet-nél, a Langelinie Park-ban. Ezen a helyen  200 japán cseresznyefa áll. A cseresznyefák úgy kerültek a parkba, hogy egy japán, Seiichi Takaki, a dán fővárosban tanult ki péknek és később milliomos lett a tudományából hazájában. Hálából Koppenhágának adományozta a fákat. Takaki ma, az Andersen- pékség -birodalom tulajdonosa Japánban, de a Tivoli mellett is van egy üzlete.  A  legfotózottabb hely ilyenkor mégsem a Sakura-fesztivál színhelye, hanem a  Bispebjerg Temető, ahol a virágzó cseresznyefák szinte alagutat képeznek.

Tavasszal több egy-két napos ünnepet is ülnek a dánok, és ahogyan haladunk a nyár felé egyre több program jelenik meg, egyik fesztivál követi a másikat, majd a koppenhágai karnevál után kicsit meg szokott torpanni a tempó az évről-évre rendszeresen esőbe fulladó Szent Iván éjen. Június első szombatjának hetében tartják a koppenhágai utcákon az öt napos Distortion könnyűzenei fesztivált, amely ismét némi ritmus hoz a mindennapokba. Ezt az eseményt utcabálokkal kötik egybe. A fesztivált naponta százezren látogatják.  Ezt követi a Copenhagen Jazz fesztivál, zenével a tereken, a város parkjaiban és a jazzklubbokban, múzeumokban és a nagy koncerttermekben július elején. Ez a fesztivál is legalább 250 000 fős közönséggel dicsekedhet, tíz napja alatt legalább  ezer koncertet hallgathatunk száz színpadon.Tekintve, hogy a jazz-nek annyiféle változata van a klasszikus triótól, az afrikai népzenei elemekkel tarkított, érdekes hangszereken előadott változatáig, mindenki megtalálhatta a programban azt a fajta jazzt, amelyet szeret.

Augusztusban elő lehet kapni a piknik-kosarakat, a Stella Polaris cég  rendszeresen megajándékozza egy szórakoztató nappal a koppenhágaiakat a Frederiksberg Have csodaszép zöld parkjában egy vasárnapon.

Koppenhága 2017-ben szeptemberében ünnepelte fennállásának 850. évfordulóját egy óriási fesztivállal.
A több, mint 250 eseményt felsorakoztató Golden Days-en tíz fontos történelmi személyiség életének eseményein keresztül mesélték el a rendezők a főváros történelmét, kezdve a városalapító Absalon püspök életével a történetet. A tíz híres ember életével kapcsolatosan tíz útvonalat is terveztek a fővárosban, amelyeket bejárva sokat tanulhattunk. 

Minden évben októberben kerül sor a főváros legnagyobb kulturális eseményének a kulturnattennek a megrendezésére, amely hasonlít a magyar Múzeumok  Éjszakája rendezvényre, azzal a különbséggel, hogy Koppenhágában a nyilvános intezmények, társadalmi szervezetek is részt vesznek a programban, így a parlamenttől kezdve a minisztériumokig, a templomoktól kezdve a szabadkőművesek székházáig mindenhol látogatást tehetünk ezen a különleges éjszakán. A dánok demokratikusságának jegyében a Parlamentet is szabadon látogathatjuk ilyenkor, kezet foghatunk a miniszterelnökkel , beszélgethetünk a politikai  pártok vezetőivel.

Egy ilyen éjszakán én egyszer meglátogattam a Shtandartot, Nagy Péter cár mestermunkáját, az  orosz fregattot, amely ebből az alkalomból Koppenhágába érkezett.

Az eredeti hajót, Nagy Péter cár parancsára építették mindössze öt hónap alatt annak idején, a cár maga felügyelte az építést és a fregatt első útján 1703-ban ő maga volt a kapitánya, majd a dánok és norvégok nemzeti hősének Tordenskjoldnak testvére, Henrik Wessel lett a kapitány.
A Shtandart 1727-ig volt az orosz cári flotta zászlóshajója.
Ez a hajó az eredeti fregatt pontos, életnagyságú 1:1 másolata és kombinálja az angol és a holland hajóépítés technikáját. Az orosz cárok jachtját imindig Shtandartnak nevezték el, a kivégzett cár, II. Miklós jachtja volt az utolsó ebből a szériából.
A Kulturnatten a hajó jelenlegi kapitánya, Vladimir Martus mesélt a hajóról és a tengeri életről a fedélzeten, találkozhattam a legénységgel is. A koppenhágai Városházán is jártam ezen az estén, amely  a polgárok palotájának készült és ehhez mérten rendelkezik is minden pompával, amely egy palotához illik. Még  egy toronnyal is ellátták, a régi koppenhágai királyi palota mintájára, ahonnan szintén be lehetett látni az egész várost. Ha már jártam " a népnél " a Városházán, meglátogattam a királynő palotáját is, ahol  egy ritka hangszernek, a hárfának játékában gyönyörködtem. 

Az őszi rendezvények listája egyre gazdagodik a dán fővárosban. Koppenhágában 2017-ben tartották meg a  Tordenskjold -fesztivált először,  amely eredetileg egy észak-jyllandi esemény. Minden évben Frederikshavnban tartják a Tordenskjold-napokat, de Koppenhágában a  Tøjhusmuseet is felélesztette  Észak egyik legnagyobb tengeri hősét, az ifjú dán-norvég viceadmirálist, Tordenskjoldot. Színházi előadást láthattunk a Tøjhusgården-ben, Tordenskjold legendája címmel, ágyúkkal, lovakkal és mindennel, ami hozzátartozik az ilyesmihez, megnézhettük, hogyan foglalta el Tordenskjold Strømstad-ot annak idején a svédektől. Ezt követte a gondosan megkoreografált látványos tengeri csata történelmi hajókkal a koppenhágai kikötőben. 

November első vasárnapján szoktam részt venni közönségként a Hubertusz-napi vadászvágtán. A világ minden kincséért sem mulasztanám el ezt az eseményt, a hozzátartozó gyalogtúrával a csodás őszi erdőben, a dán királyok vadasparkjában.

Ha nagyon szeretnénk magyar megfelelőt találni ennek az eseménynek, akkor azt mondhatnám, hogy ez a dán nemzeti vágta, de a Hubertusz-napi vadászvágta csak annyiban hasonlít a magyar lovasrendezvényhez, hogy éppen itt is vannak lovak, de jellegében, a hagyományt tekintve, teljesen eltér attól a lovas-rendezvénytől, amit Budapesten tartanak.

Az akadályokkal nehezített vadászvágta minden évben november első vasárnapján, reggel tízkor indul a Peter Lieps hustól (Dyrehavsbakken ) az Eremitage-palotáig, ahol a nyertes átveszi a díját. A versenyző lovasok előtt egy olyan lovas halad, aki a rókát szimbolizálja, a kabátjára egy pici rókaszőrt tűznek és mindenki őt igyekszik utolérni, illetve a leggyorsabban teljesíteni a távot. A sjællandi lovasoknak fekete a gallérja, a jyllandiaknak fehér.
Az eseményen általában a királyi család valamelyik tagja is jelen van, vagy képviselteti magát. A vizesárok környékén mindig sokan állnak és számolják, hogy hányan esnek bele, hogy milyen lesz az idei Hubertusz, leginkább attól függ, hogy hányan buknak bele ebbe a bizonyos árokba. Ha csak egyetlen lovas, az nagyon rossz évjáratnak számít. A legnagyobb bukásokat a TV híradóban lehet aztán este újra megnézni.

A Hubertuszvágta után azonban már inkább a bennti elfoglaltságok és a múzeumok programjai felé fordul az ember. A hagyományokhoz híven a koppenhágai Zeneakadémia növendékei ingyenes koncertsorozatot tartanak tavasszal és ősszel a fővárosban, ezek a szerda esti koncertek kiváló programok az esős napokon.

A december már teljesen a karácsonyi készülődés jegyében folyik a fővárosban, karácsonyi piacokkal a belvárosban a fényesen kivilágított tereken.

Ismert dánok minden évben  készítenek ünnepi, karácsonyi, kreatív terítéket a régi királyi porcelángyár, a Royal Copenhagen nagy boltjában, az Amagertorv-on, a városközpontban.

Ezek az ünnepi asztalok különleges terítékükkel remek ötleteket adnak arra nézve, hogyan terítsünk meg az ünnepi vacsorához otthonunkban.

Mire észrevesszük magunkat már el is érkezik a várva várt karácsony, amely a téli hónapok hangulati csúcspontját jelenti a téli sötétségben és erőt ad a  szürkeséggel terhes tél hátralevő részének elviseléséhez, és minden kezdődhet újra előlről. 

 Ez az írás a skandináviai magyarok családi lapjában , a Magyar Ligetben jelent meg. 21. évf. 86. sz.