Karácsony Dániában : manók és finomságok

A karácsony neve dánul " jul ". Ez a szó a pogány " jól " szóból származik, amely a kereszténység előtt egy télközepi ünnepet jelentett Északon, amelyen bőségesen fogyasztották a zsíros disznóhúsból készült ételt, ( sul ) és itták hozzá a mézből, vízből és élesztőből erjesztett alkoholos italt, a mjød-öt.

A mjød lehetett félédes, édes, vagy akár száraz is attól függően, hogy mennyi mézet és vizet tettek bele. A mjød fontos italnak számított a viking-időkben, az északi mítoszokban is szerepel. Az egyik ilyen mítoszban említik a " skjaldemjøden-t ", ami egy olyan ital, amelyet megkóstólva azon nyomban költővé, bárddá (dánul skjald ) válik az ember, vagy ha költővé nem is, de legalábbis bölcs emberré, ami azért már önmagában sem kevés, ha belegondolunk.

Az ünnepségeket januárban tartották és míg a régi északi nyelvjárásban" jól " volt az ünnep neve, addig máshol yule-ként emlegették, (a modern angol nyelv így ismeri ezt a szót). A finneknél jolu-nak hívták.
Akadnak, akik szerint ez a szó a latin joculus-ból származik, ami ünnepet jelent, de egyesek nem mennek ilyen messzire egy jó magyarázatért és azt állítják, hogy a " jul " egyszerűen az általunk dánul jól ismert " hjul ", kerék szóból származik. A kerék pedig úgy kerül a képbe, hogy a kereszténységet megelőző ősi időkben az ünnep alkalmából egy égő kereket eresztettek le a domboldalakon. Ez az égő kerék a Napot szimbolizálta.

Manapság a karácsonykor fogyasztott ételek jóval gazdagabbak a régi ünnepek zsíros húsételeinél, divatba jöttek az édességek is.
A dán boltokban már novemberben kapható a Risalamande, amely egy olyan desszert, ( cseresznyeszószos madulás rizs ), amely nem hiányozhat a karácsonyi asztalokról Dániában.
Kevesen tudják, hogy ez a desszert ( Ris a la mande ) , franciául hangzó nevével ellentétben,- teljesen dán. A rizs, amiből a karácsonyi desszert készül, luxuscikknek számított az 1800-as évek végéig, így először a " finomabb " polgári házakban került terítékre 1900 körül.
A szokás szerint, aki egy egész mandulát talál az adagjában az összevágott manduladarabkák között, és persze nem nyeli le véletlenül, az ajándékot kap.
A mandula keresése, mint játék, magával ezzel a cseresznyeszószos mandulás , karácsonyi édességgel ellentétben, viszont tényleg Franciaországból származik, ahol Háromkirályok napján egy olyan süteményt volt szokás fogyasztani, amelyben egy kis figurát, vagy egy babszemet rejtettek el. Ezt a süteményt nevezték a király süteményének, vagyis Gâteau de Roi-nak. Aki megtalálta a babszemet, az király lett egy estére, vagyis megszabhatta, hogy mi történjen az est további részében. Ebből a játékból alakult ki a dán " mandulaajándék ".

Hogy miért éppen marcipán-malac volt régebben ez az ajándék? Talán azért, mert , mint említettem, fontos szerep jutott a malacnak régen a karácsonyi asztalon. Általában sózott húsokat fogyasztottak, de karácsony ünnepére levágtak egy malacot, hogy friss hús is kerüljön az asztalra. A legnagyobb ínyencségnek a malac feje számított, amit a karácsonyi asztal közepén helyeztek el, hogy csipegetni lehessen belőle. A sertés változatlanul tartja pozcióit a dán karácsonyi asztalon, nagy valószínűséggel szerepel a karácsonyi menüben, sertéssült formájában vörös káposztával, ha nem a kacsasült mellett dönt a család. A karácsonyi húsok mellé barna burgonya dukál.

A karácsonyhoz kapcsolódó étkezési hagyományokkal kapcsolatban mindenképpen meg kell említenem egy összejövetelt , amelynek Dániában " julefrokost " a neve, Norvégiában Julebord, Svédországban pedig Julbord.

Ez egy nagyobb decemberi összejövetelt jelent baráti és családi körben, vagy a munkahelyen, nagyon bőséges, több fogásos menüvel és hozzávaló italokkal.
A legtöbb cég rendszeresen, minden évben megtartja a dolgozóinak ezt a partit, hogy fesztelen légkörben is találkozhassanak egymással. Néha ez túl fesztelenre is sikerül, ismeretes, hogy decemberben esetenként megnövekszik az ittas vezetések száma úgy, mint Magyarországon is pl. Szilveszter estéjén, valamint a sem titok, hogy sok válás hátterében állt már a karácsonyi összejövetelen megingott házastársi hűség. Elmondhatjuk, hogy a " kisebb balesetek " ellenére töretlen népszerűségnek örvend az esemény, hiszen illik ilyenkor mindenből a legszebbet, legjobbat tenni az asztalra.

A julefrokost menüje tartalmazhat pl. füstölt lazacot, pácolt heringet, rántott halat, majonézes garnélarákot, szalonnás, gombás, meleg májpástétomot, húspogácsát, párolt vöröskáposztával, malacsültet, tejszínes krumplit, vagy kacsasültet barna krumlival. A barna krumpli receptjét a lábjegyzetben megtaláljátok. Pár szóval illik külön méltatni, mert a magyaros ízlésvilágtól jócskán eltér ugyan, de kiválóan illik egy jó sült kacsacombhoz.

Desszertként csemegesajtokat, vagy Risalamande-t, friss gyümölcsöket, karácsonyi aprósüteményt kínálhatnak, majd kávét, teát.
Ezt az egészet pedig leöblíthetjük snapsz-szal, pilzeni típusú, vagy barna sörrel, fehér, vagy vörös borral. Végül a kávéhoz konyakot, vagy Baileys-t kapunk. A karácsonyihoz hasonlóan rendeznek húsvéti és pünkösdi összejövetelt is. A menü ilyenkor természetesen más.

A régi karácsonyfák díszei is ehetőek voltak, mint Magyarországon. Dániában az 1800-as években a faágakhoz mézes süteményt, és cukros karikákat kötöztek, ezen felül pedig fonott kosárkákat, tele mazsolával és mogyoróval.

A karácsonyi tésztafélék felsorolását a kicsit fánkra emlékeztető klejner-rel és az almás-szelettel ( æbleskiver ) nyitom. Az almás-szelet ízleni szokott a magyaroknak. Eredetileg nem is süteményt, hanem valóban vékony almaszeleteket jelentett, amelyet lisztben megforgattak és vajban kisütöttek. Nekem az a tapasztalatom, hogy bár számtalan jobbnál-jobb receptet találunk az interneten, de igazán kiváló minőségű gyorsfagyasztottat is lehet kapni a helyi boltokban.
A mézessütemény ( honningkage ) annak köszönhette régen népszerűségét, hogy mivel a cukor drága volt, így inkább mézet használtak az édesítéshez. Az első cukorfinomítót csak 1620-ban nyitották meg Koppenhágában.

Az édességek között meg kell említenünk a marcipánt is , amelyet a Közel- Keletről hoztak magukkal a zarándokok az 1100-as években Európába. Különösen Németország északi részén, Lübeck környékén élt sok marcipán-készítő. A dániai marcipángyártás Odense-ben 1909-ben indult el.

A karácsony összeforrt az édességek fogyasztásával. Meglepő, de igaz: 1672 körül a gyógyszertárak árusítottak bort, sört, égetett szeszes italokat, fűszereket és édességeket is, arra való tekintettel, hogy az édesség elvette a keserű pirulák ízét.
A karácsonyi aprósütemények (pebernødder, brunkager, vanillekranse , jødekager és finskbrød ) közül a " pebernødder " a legrégebbi. A középkorban az aprósütemények erősen fűszeresek voltak, ez a süti is ezt az ízlésvilágot tükrözi. Tudjuk, hogy már az 1500-as években is készítették.

A dánok karácsonyfája a régi időkben egy kicsit eltért a mai díszítéstől. Az ehető díszek mellett régen az egyik hagyományos dísz, a fa aljától a tetejéig haladó létra volt, melynek csúcsára néha egy angyalt is ültettek. Ez a létra a Bibliára utalt. (Jákob lajtorjája, a földtől az égig érő létra, melyet Jákob látott bételi álmában, tulajdonképpen Krisztus mennybemenetelének előképe, vagy más magyarázat szerint, az ember útja Isten felé. ) Ezt a létrát fehér, színes, vagy fémszínű anyagból vágták ki. Manapság, a karácsonyi díszek között, Jákob létrája alatt egymásba kapaszkodó fényes papírkörök láncát értjük.
Egy másik érdekessége a dán karácsonyfáknak, hogy a dánok kis zászlókkal is feldíszítik. Az 1864-es háborús vereség, mely területi veszteséget okozott az országnak, Slesvig és Holsten elvesztését, szellemileg nemcsak negatív érzésekkel járt, mert ennek hatására megerősödött a nemzeti összetartozás és a közös akarat a vereség túlélésére és az ország talpraállítására. A megerősödött nemzeti érzést tükrözték a karácsonyfákon fürtökben megjelenő zászlók is, sőt mellettük a ( harcba hívó ) dob és a katonafigura is megjelent a fákon a nagy felbuzdulásban.)
A karácsonyfák csúcsán régen a ( betlehemi ) csillag helyett találkozhattunk gólya-figurával is. Ez nyilván Jézus születésére utalt. A madárfigura, mint olyan, régen általános, gyakori dísz volt.

A dán karácsony fontos szereplői a karácsonyi manók ( Julenisse ), bár az ajándékot a Julemand ( Mikulás ) hozza.
A néphit valószínűleg már a kereszténység előtt is számon tartott manókat ( nisse ). A néphit házimanója egy 10 éves kisfiú- magasságú, férfimanó volt eredetileg, amely felvehette állatok alakját is. Nevét a dán Nis, vagy Niels férfinévből kölcsönözte. Öltözete a parasztok viselete volt, szürke nadrágjában és piros sapkájában segíthette, vagy gáncsolhatta a parasztok munkáját.
Az egyik legrégebbi történet egy Kodran nevű parasztról szól akinek 981 körül volt ilyen egy kőben lakó mágikus ismerőse, akinek bölcs tanácsai alapján vezette a gazdaságot. Ezeket a tanácsokat követve szabta meg pl. az aratás idejét. A felhőtlen jó viszonynak akkor lett vége, amikor haza érkezett Kodran fia, aki időközben keresztény lett és nem tetszett neki ez a barátság. A papot hívta segítségül, hogy elkergesse a manót. A pap zsolozmázott és szentelt vizet öntött ki a kőre, ahol a manó a családjával lakott és ez úgy megégette az egyébként derék manót, hogy családjával együtt menekülésre fogta a dolgot.
A manók lehettek kellemetlen lakótársak is. Ilyenkor a legokosabb volt megkérni őket, hogy költözzenek el. Ha nem akartak, akkor maradt megoldásként a papi segítség.

A mindig kedves karácsonyi manókat csak 1836-ban " találta fel " a festő Constantin Hansen. Rómában lakott akkoriban és karácsonyi ünnepségre hívta meg a barátait. A vendégek között ott volt többek között a híres szobrász, Bertel Thorvaldsen is. Az alkalomra Constantin Hansen papírból manófigurákat vágott ki. A mókás képek a táncoló manóktól kezdve, az ajándékokat cipelő manókon keresztül a cicákkal pofozkodó manókig mindenféle helyzetben ábrázolták a manókat, ezzel örökre megteremtve a karácsonyi manók mítoszát.

A karácsony állandó tartozéka Dániában a Királyi Balett Diótörő előadása, amelyen a királyi család is fel szokott bukkanni. A Királyi Balettet legalább egyszer egy életben látni kell , mert óriási élményt nyújt, de a templomok is kitesznek magukért, karácsony környékén különösen élvezetes hangversenyek színhelyei a koppenhágai templomok.

A dánok több karácsonyi hagyományt is átvettek a németektől, de vannak jellegzetesen dán hagyományok is, ilyen pl. a naptárgyertya ( kalenderlys), amely december elsején ég először.
Ez egy olyan hagyomány, amelyet több karácsonyi hagyománnyal szemben, mint pl. a karácsonyi naptár, nem a németektől vettek át a dánok.A naptárgyertya is az ünnepváráshoz, a napok számlálásának hagyományához kötődik, mint a karácsonyi naptár, de a naptárgyertya teljes egészében dán hagyomány. Az első, kézzel készített naptárgyertya leírásával egy 1935-ben megjelent könyvben találkozunk ( Små fester – Glade gæster ). Régen az iskolákban december 24. volt az utolsó tanítási nap, akkorra égett le a gyertya teljesen. Naptárgyertyát először az ASP-Holmblad cég gyártott 1942-ben.

Koppenhágai karácsonyi hagyomány, hogy a Hotel D'Angleterre , a város legnívósabb szállodája fantasztikus ünnepi kivilágítást kap, ez a fényáradat az izlandi tulajdonos ajándéka a városnak. Minden évben káprázatos jeleneteket varázsolnak a házra karácsony alkalmából, ez alól talán csak a 2008-as gazdasági válság alatt volt kivétel. A szállodát 1755-ben alapították, és maga a nagy mesemondó, H.C. Andersen is a vendége volt.

Szintén fővárosi tradíció a karácsonyi asztalok kiállítása is az Amagertorv-on, a Royal Copenhagen mintaboltjában, a városközpontban. A Royal Copenhagen-t eredetileg Királyi Porcelángyárnak hívták ( Den Kongelige Porcelænsfabrik ) és 1775 óta készíti a híres porcelánját, mindig megújúlva a történelmi- és kézműves hagyományok fényében.

Egy fél évszázada, 1963 óta minden évben híres emberek öltöztetik karácsonyi díszbe és terítik meg ezeket az asztalokat a Royal Copenhagen világhírű porcelánjaival. Az ingyenes kiállításra minden évben legalább 200 ezren kíváncsiak.
A kezdetek óta már sok hírességet kértek fel, hogy tervezze meg a karácsonyi asztalok terítését. A királyi család tagjai,TV-s személyiségek, híres riporterek mutatták már be a saját elképzelésüket arra nézve, hogy hogyan is nézzen ki az ünnepi asztal. A cég karácsonyi terítékeinek éves kiállítása már a dán kulturtörténet részévé vált.

Maga a karácsony este olyan Dániában, ahogyan az " a nagy könyvben meg van írva " és tényleg létezik egy ilyen könyv, ahol meg van írva már majdnem 150 éve. Ez a könyv kiadása óta megtestesíti mindazt, ami a régi, békebeli, hagyományos dán karácsonyt jelenti: a karácsonyi aprósütemények elkészítését, a karácsonyi díszek kivágását papírból, a karácsony este libasültet és a risalamande-t, az éneket és a táncot a karácsonyfa körül. Mindez benne van a könyvben, amelynek címe Péter karácsonya ( Peters Jul ). Ezt a gyermekkönyvet Dániában, amit mindenki ismer, sőt azt hiszem, hogy kiterjesztve állításomat minden könyvre úgy általánosságban, nyugodtan mondhatom, hogy ez az a könyv, amit garantáltan minden dán ismer.

1866 decemberében jelent meg Johan Krohn tollából a történet, Péter karácsonya, amely végigkíséri az ünnepet egy jómódú család házában a készülődéstől kezdve, a szentestén és az új év eljövetelén keresztül egészen háromkirályok napjáig, amikor is elviszik a karácsonyfát és vége az ünnepnek.
A történetet természetesen meg is filmesítették, valamint 1961-ben Jørgen Hartmann-Petersen, író, újságíró, Habakuk művésznév alatt szatírikus paródiát írt a könyvből.
A könyv verses nyitószavait, mely a karácsony közeledtén érzett örömöt fejezi ki, minden dán ismeri: " Jeg glæder mig i denne tid; nu falder julesneen hvid, så ved jeg julen kommer ".

Végezetül pedig a barna krumpli receptje:

1 kg kisebb szemű burgonya (vékony héjú vagy új)
1 dl kristálycukor
10 dkg vaj
2 evőkanál víz
Főzzük meg héjában a krumplit (vigyázzunk nehogy szétessen!), hámozzuk meg és hagyjuk kihűlni. Ha nagyobb szemeket használtunk, akkor miután kihűlt, vágjuk még két-három darabba a szemeket.
Acél lábasban olvasszuk fel a vajat, majd öntsük hozzá a kristálycukrot, forrósítsuk fel, adjunk hozzá két evőkanál vizet, karamellizáljuk, pirítsuk szép barna színűre fém lapáttal folyamatosan kevergetve.
Keverjük a karamellbe a krumplikat, rázogatva pirítsuk át, majd fémlapáttal megfordítva pirítsuk készre a másik oldalukat is.