A történelemírást szükségszerűen befolyásolja az igény, hogy magunkat nemes eszmék képviselőiként lássuk viszont, hogy az események valahogyan beilleszhetővé legyenek a közösségünkről alkotott képünkbe.
A dánok képét a világban elfoglalt helyükről az utóbbi 150 évben erősen befolyásolta az a megsemmisítő katonai vereség, amelyet a második schleswig-holsteini háborúban elszenvedtek. Az óriási területveszteséggel is járó katasztrófa a Dán Királyságot, amely a történelem folyamán Észak meghatározó tényezője volt romjaiban hagyta és a dán lélekre olyan hatást gyakorolt, amely meghatározta az ország további sorsát.
Dánia a térképen szinte légypiszokká zsugorodott méreteit tekintve, de érdekes módon ez a tragédia lett a modern, prosperáló Dánia megteremtésének kiindulópontja, amikor a katonai kudarc ellenére mindenki igyekezett az ország iránti elkötelezettségét hasznos építőtevékenységbe konvertálni. Dánia soha többet nem is vívott háborút az ország területén kívül, egészen 1990-ig ( NATO). Ezért- amikor a dán történelem legújabb kori hőseit keressük- akkor elsősorban a Jutlandia legendájára gondolunk. Ennek a hajónak története a koreai háborúval kezdődött,( 1950-53 ). Dániában úgy döntöttek, hogy segítséget nyújtanak az ENSZ-nek és a szövetséges erőknek Koreában, felszerelnek és útjára indítanak egy úszó kórházat. Ez volt a Jutlandia, egy hajó, amely bár már 1934 óta járta a tengereket, de ezzel új fejezet nyílt történetében. Modern kórházzá alakították át és a háborús területre küldték.
A segítségnyújtásnak ez a humanitárius módja, a katonai helyett, nagyon illett a bonyolult dán lélekhez, amelyben a kudarcos II. Slesvig-Holsten háború traumája keveredett a közelmúlt német megszállásának emlékével. A dánokban olyan élénken élt a segíteni akarás vágya, hogy a meghirdetett 42 nővéri állásra– majdnem 4 ezer jelentkező akadt.
A Jutlandián, a megfelelő átalakítások után 356 betegágy volt, négy operációs szoba, röntgen- szemklinika, fogászat, gyógyszertár, laboratóriumok. A hajó rendelkezett minden szükséges modern eszközzel ahhoz, hogy sikeresen végre tudja hajtani feladatát. A misszió alatt, mint civil hajó, három zászló alatt hajózott: a dán lobogó, a Vörös Kereszt és az ENSZ zászlaja alatt.
Kai Hammerich személyében a Jutlandia méltó parancsnokra lelt. A kapitány a Dán Vörös Kereszt-nél viselt elnöki tisztségét adta fel azért, hogy részt vehessen a misszióban. A hajót az indulás előtt felkereste maga a király is. Frederik király már korábban is ismerte Kai Hammerich-et, hiszen annak idején, trónörökös korában a Flottánál a kapitány az elöljárója volt, sőt Kai egyszer egy termetes nyaklevest is lezavart későbbi uralkodójának, amikor mulasztáson érte. A kapitányt jól jellemzi az a szokása is, hogy személyesen is meglátogatta a sebesült katonákat, ami a katonai kórház -hajókon nemigen fordult elő.A katonák szerették a Jutlandiát, voltak, akik egyenesen kérték, hogy a Jutlandiára vigyék őket ha megsebesülnek.
A segítségnyújtásnak ez a humanitárius módja, a katonai helyett, nagyon illett a bonyolult dán lélekhez, amelyben a kudarcos II. Slesvig-Holsten háború traumája keveredett a közelmúlt német megszállásának emlékével. A dánokban olyan élénken élt a segíteni akarás vágya, hogy a meghirdetett 42 nővéri állásra– majdnem 4 ezer jelentkező akadt.
A Jutlandián, a megfelelő átalakítások után 356 betegágy volt, négy operációs szoba, röntgen- szemklinika, fogászat, gyógyszertár, laboratóriumok. A hajó rendelkezett minden szükséges modern eszközzel ahhoz, hogy sikeresen végre tudja hajtani feladatát. A misszió alatt, mint civil hajó, három zászló alatt hajózott: a dán lobogó, a Vörös Kereszt és az ENSZ zászlaja alatt.
Kai Hammerich személyében a Jutlandia méltó parancsnokra lelt. A kapitány a Dán Vörös Kereszt-nél viselt elnöki tisztségét adta fel azért, hogy részt vehessen a misszióban. A hajót az indulás előtt felkereste maga a király is. Frederik király már korábban is ismerte Kai Hammerich-et, hiszen annak idején, trónörökös korában a Flottánál a kapitány az elöljárója volt, sőt Kai egyszer egy termetes nyaklevest is lezavart későbbi uralkodójának, amikor mulasztáson érte. A kapitányt jól jellemzi az a szokása is, hogy személyesen is meglátogatta a sebesült katonákat, ami a katonai kórház -hajókon nemigen fordult elő.A katonák szerették a Jutlandiát, voltak, akik egyenesen kérték, hogy a Jutlandiára vigyék őket ha megsebesülnek.
A forgalmas időszakok között, akadtak olyanok is, amikor nem volt a hajó tele sebesült katonákkal. A kapitály ilyenkor küzdött az engedélyért, hogy koreai civileket is elláthassanak. A lakosság szörnyű szenvedéseit látva az orvosok és nővérek parta szálltak és igyekeztek segíteni a szenvedőkön, de természetesen felmerült az igény, hogy a hajón is fogadjanak civileket, mivel voltak olyan operációk, amelyeket csak ott tudtak végrehajtani. A szívszorító történetek közül kiemelkedik egy kisfiúé, akit úgy találtak meg a parton, hogy azonnal vérátömlesztést kellett neki adni, mert különben nem élte volna túl a sebesülését. Nem volt más megoldás, az orvos ott helyben a saját erét nyitotta meg, hogy vért adjon a gyereknek, remélve, hogy passzol a vércsoportjuk. Szerencséje volt a gyereknek, megmentették, műlábbal ugyan, de a háború után boldog életet élhetett.
A Jutlandia három utat tett Koreába és a harmadik után, 1953 október 16-án, 999 nap ENSZ- szolgálat után hősöknek kijáró fogadtatásban részesült Koppenhágában. Mindent összevetve 4981 sebesültet láttak el fedélzetén, 24 nemzet tagjait ápolták és legalább hatezer, civil koreait gyógyítottak, bár a tényleges számuk, pontos statisztika hiányában nem ismert, lehet ennek akár háromszorosa is. A leghíresebb betegük Dél- Korea első elnöke, Syngman Rhee volt, akit a fogászati klinikán kezeltek.
Átépítés után a hajó visszatért a régi menetrendszerinti útvonalára Koppenhága és Bangkok között, majd 1960-ban a thaiföldi királyi család yacht-jává alakították át. 1965-ben indult utolsó útjára a spanyolországi bontóba.
Ma Koppenhágában, a Langelinje-n csak egy szerény emléktábla emlékeztet a Jutlandiára, de mindenki ismeri a történetét, még a legendás hazai rocksztár, Kim Larsen is megénekelte.
Nem messze a kishableány szobrától áll egy emlékmű, amely bármilyen kecses is, nemigen méltatják figyelemre a turisták, akik mind-mind csak a kis hableány kedvéért jönnek a Langelinie-re.
Ez az szobor Ivar Huitfeldt hősiességének állít emléket, annak a tettének. amely az életébe került, a Køge bugt-i csatában, Koppenhágától délre, 1710. október 4- én, a Nagy Északi háborúban ( 1700-1721 ).
Az 1600-as években Svédország-amely addig Dánia-Norvégia kisöccsének számított Északon- felnőtt és átvette a vezető szerepet Dániától, nem utolsósorban azáltal, hogy elfoglalta Skånet, Hallandot és Blekinget ( a mai Svédország déli részét), amely addig Dániához tartozott. Ezek után helyenként brutális módszerekkel folyt a terület elsvédesítése. Dánia-Norvégia nem nyugodott bele a vereségbe, újra és újra próbálkozott azzal, hogy visszaszerezze vezető hatalmi szerepét Északon.
Huitfeldt - nem egyedül Dánia hősei közül- norvég származású. A dán-norvég tengerészet Dannebroge nevű hajójának parancsnokaként szolgált. Ez a hajó a dán flotta büszkesége volt, a flotta -formációban az első vonalban foglalt helyet.
A Jutlandia három utat tett Koreába és a harmadik után, 1953 október 16-án, 999 nap ENSZ- szolgálat után hősöknek kijáró fogadtatásban részesült Koppenhágában. Mindent összevetve 4981 sebesültet láttak el fedélzetén, 24 nemzet tagjait ápolták és legalább hatezer, civil koreait gyógyítottak, bár a tényleges számuk, pontos statisztika hiányában nem ismert, lehet ennek akár háromszorosa is. A leghíresebb betegük Dél- Korea első elnöke, Syngman Rhee volt, akit a fogászati klinikán kezeltek.
Átépítés után a hajó visszatért a régi menetrendszerinti útvonalára Koppenhága és Bangkok között, majd 1960-ban a thaiföldi királyi család yacht-jává alakították át. 1965-ben indult utolsó útjára a spanyolországi bontóba.
Ma Koppenhágában, a Langelinje-n csak egy szerény emléktábla emlékeztet a Jutlandiára, de mindenki ismeri a történetét, még a legendás hazai rocksztár, Kim Larsen is megénekelte.
Nem messze a kishableány szobrától áll egy emlékmű, amely bármilyen kecses is, nemigen méltatják figyelemre a turisták, akik mind-mind csak a kis hableány kedvéért jönnek a Langelinie-re.
Ez az szobor Ivar Huitfeldt hősiességének állít emléket, annak a tettének. amely az életébe került, a Køge bugt-i csatában, Koppenhágától délre, 1710. október 4- én, a Nagy Északi háborúban ( 1700-1721 ).
Az 1600-as években Svédország-amely addig Dánia-Norvégia kisöccsének számított Északon- felnőtt és átvette a vezető szerepet Dániától, nem utolsósorban azáltal, hogy elfoglalta Skånet, Hallandot és Blekinget ( a mai Svédország déli részét), amely addig Dániához tartozott. Ezek után helyenként brutális módszerekkel folyt a terület elsvédesítése. Dánia-Norvégia nem nyugodott bele a vereségbe, újra és újra próbálkozott azzal, hogy visszaszerezze vezető hatalmi szerepét Északon.
Huitfeldt - nem egyedül Dánia hősei közül- norvég származású. A dán-norvég tengerészet Dannebroge nevű hajójának parancsnokaként szolgált. Ez a hajó a dán flotta büszkesége volt, a flotta -formációban az első vonalban foglalt helyet.
A mélyvízű Køge-öböl ideális hely a hajós ütközetekhez, itt tartózkodott a dán flotta 1710. október 4-én, amikor a svédek meglepték. Huitfeldt, aki gyakorlott hajós volt, egy pillanat alatt átlátta a helyzetet, amely a svédeknek kedvezett és horgonyt vetve felvette a harcot, hogy a dán hajók fel tudjanak fejlődni. Menekülés helyett a Dannebroge viszonozta a svéd ágyútüzet, de helyzete az első pillanattól kezdve reménytelen volt , még az időjárás is ellene fordult. A roppant erős szélben a hajó ágyúinak elsütése következtében, az ellenszél miatt olthatatlan tűz keletkezett, amelyet kétségbeesetten próbáltak csitítani mindhiába, de ez sem kényszerítette térdre a Dannebroge-t. A mellette elhaladó , felfejlődő dán hajók tanui voltak az égő hajó küzdelmének, Huitfeldt tudván-tudva, hogy mit tesz, egészen addig folytatta a harcot, amíg a tűz el nem érte a lőporraktárat és a hajó fel nem robbant, mert belátta, ha nem tartja a pozícióját, az egész dán flotta elpusztul.
A Dannebrogon a 600 fős legénység kb. 550 tagja tartózkodhatott, a források szerint hárman , vagy kilencen menekültek csak meg. A kapitány holttestét a parton találták meg a csata után A harcot végül a rossz időjárás miatt beszüntették a harcoló felek, Huitfeldt hősiessége megmentette a dán flottát a biztos pusztulastól. Nehéz elképzelni, mit gondolhatott a kapitány amikor a svéd hajókat megpillantva latolgatta az esélyeket és konstatálta, hogy ezt nem fogja élve megúszni.Egy felsőbb cél érdekében mégis úgy döntött, hogy szembefordul az ellenséggel .
A feladat megtalálta őt, valahogy úgy, mint Gandalfot a Gyűrűk Urában, amikor a menekülést abbahagyva szembefordult a démonnal és azt kiáltotta, hogy " You shall not pass! " Lehet, hogy amint elkezdődött a harc minden egyszerűvé vált számára, semmi sem számíthatott már neki, ami addig fontos volt, csak a harc, amíg várta, hogy a tűz elérje a lőporos raktárat. Egy biztos, azt láthatta, mint haladnak el mellette a dán flotta hajói a biztonságba. Azt gondolom, hogy tudhatta, hogy nem lesz hiábavaló az áldozata.Az emlékművet Huitfeldt tiszteletére 1866-ban emelték és tele van különböző szimbólumokkal. A tetején pl. a győzelem istennője. Victoria áll. A szobor talapzatán látható ágyúcsöveket 1872-75 között a Dannebroge maradványai közül hozták ide.
A nagy északi háború legismertebb tengerésze is norvég származású, mint Ivar Huitfeldt.
A Dannebrogon a 600 fős legénység kb. 550 tagja tartózkodhatott, a források szerint hárman , vagy kilencen menekültek csak meg. A kapitány holttestét a parton találták meg a csata után A harcot végül a rossz időjárás miatt beszüntették a harcoló felek, Huitfeldt hősiessége megmentette a dán flottát a biztos pusztulastól. Nehéz elképzelni, mit gondolhatott a kapitány amikor a svéd hajókat megpillantva latolgatta az esélyeket és konstatálta, hogy ezt nem fogja élve megúszni.Egy felsőbb cél érdekében mégis úgy döntött, hogy szembefordul az ellenséggel .
A feladat megtalálta őt, valahogy úgy, mint Gandalfot a Gyűrűk Urában, amikor a menekülést abbahagyva szembefordult a démonnal és azt kiáltotta, hogy " You shall not pass! " Lehet, hogy amint elkezdődött a harc minden egyszerűvé vált számára, semmi sem számíthatott már neki, ami addig fontos volt, csak a harc, amíg várta, hogy a tűz elérje a lőporos raktárat. Egy biztos, azt láthatta, mint haladnak el mellette a dán flotta hajói a biztonságba. Azt gondolom, hogy tudhatta, hogy nem lesz hiábavaló az áldozata.Az emlékművet Huitfeldt tiszteletére 1866-ban emelték és tele van különböző szimbólumokkal. A tetején pl. a győzelem istennője. Victoria áll. A szobor talapzatán látható ágyúcsöveket 1872-75 között a Dannebroge maradványai közül hozták ide.
A nagy északi háború legismertebb tengerésze is norvég származású, mint Ivar Huitfeldt.
Tordenskjold képét először egy dán gyufásdobozon pillantottam meg. Már akkor sejtettem, hogy nyílván nem véletlen díszítettek tűzgyújtó-eszközt ennek a jóképű fiatalembernek a képével. Nem kétséges, hogy a vihar, mint olyan, igen közel állhatott Peter Wessel ( 1690- 1720) természetéhez és ennek egyetlen oka nem csak az volt, hogy amikor 1716-ban nemesi rangra emelték, akkor a királyi kegy eredményeképpen már a nevében is viselhette a viharra való utalást. ( " Tordenskjold " -- Torden azt jelenti, hogy mennydörgés, égzengés ).
A mennydörgésen felül Peter a villámmal is pajtásságban lehetett, olyan sebes karriert futott be. Eseményekben dús, rövid élete is ugyanúgy egyetlen pillanat alatt húnyt ki, ahogyan a villám tűnik el a haragos égről. Amint az már az eddig elmondottakból is sejthető, hősünk nem ágyban párnák közt halt meg, hanem egy kiadós párbaj következtében vesztette életét. Ekkor mindössze harminc éves volt, de már valóságos legendának számított. Mítosza azóta is töretlenül fennmaradt és ennek nem egyetlen oka, hogy a gyufagyártó H.E. Gosch & Co cég 1882 óta minden gyufájára rányomtatja a portréját, amelyet Balthasar Denner festette róla és a Frederiksborg Múzeumban látható.
Tordenskjold eredetileg Peter Jansen Wessel néven született Trondheimban, Norvégiában. Apja jómodú polgár volt. Péterben éghetett a kalandvágy, mert 14 évesen " lelépett " otthonról és elszegődött hajósinasnak, majd kadét lett és nemsokára már egy húsz ágyús fregattnak parancsolt.
A nagy északi háború ( 1700-1721 ) alatt számos tengeri ütközetben vett rész és sikerességével olyan szinten bosszantotta a svédeket, hogy hamar vérdíjat tűztek ki a fejére. Győzelmei megakadályozták, hogy a svédek meg tudják szállni Norvégiát, amely államközösséget alkotott Dániával.
Tordenskjoldnak rendkívüli képességei voltak, hajóinak mozgékonyságát szerencsésen párosítva tűzerejükkel óriási károkat tudott az ellenségnek okozni, bár módszere sokszor igen távol állt kora tengerészetének tradícionális harcászati taktikájától. Szokatlan módszerei természetesen rendszeresen ellentétekhez vezettek feljebbvalóival, de eredményességét nem lehetett megkérdőjelezni. Karrierje csúcsán Tordenskjoldot viceadmirálissá nevezték ki és sikerei nyomán ő lett minden idők legismertebb tengerész hőse Északon, még akkor is, ha a háború végén kötött frederiksborgi béke ( 1720, az egyik oldalon Svédország, a másik oldalon Dánia és Norvégia között ) nem túl sok jót hozott Dánia számára. Bár a svédeknek 600 000 birodalmi tallért kellett fizetniük Dániának, de Dánia gyakorlatilag feladta Skåne visszaszerzésére irányuló kísérletét. ( Skåne a mai Svédország legdélebbi része, amely a történelem folyamán, 1658-ig Dániához tartozott. )
Tordenskjold hírnevét rengeteg anekdota őrzi. Az egyik szerint halásznak öltözve ment be az ostromlott Marstrand városába, hogy kikémlelje az ellenséget. Halat is vitt magával, de senki nem vett tőle, mert drágán adta. Aztán amikor Marstrand erődjének kapitulációja nem történt meg a kialkudott időpontban, Tordenskjold maga ment be az erődbe a svéd parancsnokhoz és személyesen érdeklődött nála, hogy mi a manóra vár még, tudja-e, hogy hány óra van. Nem tudjuk, hogy pontosan mennyi ezeknek a történeteknek a valóságalapja, de egy biztos: nem hétköznapi fickó lehetett Peter Wessel.
A legtöbb embert mégsem életének, hanem halálának valós története foglalkoztatja, de ennek leírásába most nem megyünk részletesen bele. Legyen annyi elég az olvasónak, hogy igazi XVIII. századi kalandos-tragikus történet ez is: szerepel benne kártyajáték, becsületsértés egy 9 fejű kígyó miatt, végül pedig maga a párbaj, amelyhez a mesterlövész Tordenskjold fegyverként teljesen érthetetlen módon a kardot választja. Halála tápot adott egy összeesküvés elméletnek, mely szerint vesztét a svédek okozták. Nem vagyok az összeesküvés elméletek híve, de tény, hogy a svédeknek kapóra jött a halála. Érdekességképpen megjegyzem, hogy Tordenskjold párbajsegéde az a Georg Otto von Münchhausen volt, akinek fiát nagyotmondó Münchhausen báróként ismerjük.
Tordenskjoldot Koppenhágában, éjjel helyezték örök nyugalomra a Holmens Kirke-ben, a dán flotta templomában.
Mivel hősünk párbajban halt meg, amit a törvény büntetett, ezért nem kaphatott keresztény temetést. Egyszerű fakoporsóját kriptából kriptába rakosgatták, míg végre 1819-ben egy márványszarkofágba került, a mai helyére. 1995 -ben, jó 275 éves késéssel az elmaradt keresztény temetésre végre sor kerülhetett egy zárt szertartás keretében. A dán és a norvég flotta admirálisainak és a " Tordenskjold Barátai Egyesület " tagjainak jelenlétében Tordenskjoldot végre keresztényi módon elbúcsúztatták. Csak szertartásról beszélünk, mely közben a legendás tengerész békésen tovább alhatta örök álmát a márványszarkofágban.
Emlékét többek között az a népünnepély őrzi, amelyet minden évben megrendeznek Frederikshavn-ban több, mint ezer szereplővel. A Tordeskjold- napokat, melynek keretében rekonstruálják Tordenkjold tengeri csatáit már Koppenhágában is megtartották 2018-ban.
A szívélyes norvég-dán kapcsolatok persze azután is megmaradtak, hogy Norvégia kivált a Dán Királyságból, Tordenkjold sírján a flotta templomában gyakran látható a norvég követség koszorúja: a közös múlt ma is erősíti az északi közösséget.
A mennydörgésen felül Peter a villámmal is pajtásságban lehetett, olyan sebes karriert futott be. Eseményekben dús, rövid élete is ugyanúgy egyetlen pillanat alatt húnyt ki, ahogyan a villám tűnik el a haragos égről. Amint az már az eddig elmondottakból is sejthető, hősünk nem ágyban párnák közt halt meg, hanem egy kiadós párbaj következtében vesztette életét. Ekkor mindössze harminc éves volt, de már valóságos legendának számított. Mítosza azóta is töretlenül fennmaradt és ennek nem egyetlen oka, hogy a gyufagyártó H.E. Gosch & Co cég 1882 óta minden gyufájára rányomtatja a portréját, amelyet Balthasar Denner festette róla és a Frederiksborg Múzeumban látható.
Tordenskjold eredetileg Peter Jansen Wessel néven született Trondheimban, Norvégiában. Apja jómodú polgár volt. Péterben éghetett a kalandvágy, mert 14 évesen " lelépett " otthonról és elszegődött hajósinasnak, majd kadét lett és nemsokára már egy húsz ágyús fregattnak parancsolt.
A nagy északi háború ( 1700-1721 ) alatt számos tengeri ütközetben vett rész és sikerességével olyan szinten bosszantotta a svédeket, hogy hamar vérdíjat tűztek ki a fejére. Győzelmei megakadályozták, hogy a svédek meg tudják szállni Norvégiát, amely államközösséget alkotott Dániával.
Tordenskjoldnak rendkívüli képességei voltak, hajóinak mozgékonyságát szerencsésen párosítva tűzerejükkel óriási károkat tudott az ellenségnek okozni, bár módszere sokszor igen távol állt kora tengerészetének tradícionális harcászati taktikájától. Szokatlan módszerei természetesen rendszeresen ellentétekhez vezettek feljebbvalóival, de eredményességét nem lehetett megkérdőjelezni. Karrierje csúcsán Tordenskjoldot viceadmirálissá nevezték ki és sikerei nyomán ő lett minden idők legismertebb tengerész hőse Északon, még akkor is, ha a háború végén kötött frederiksborgi béke ( 1720, az egyik oldalon Svédország, a másik oldalon Dánia és Norvégia között ) nem túl sok jót hozott Dánia számára. Bár a svédeknek 600 000 birodalmi tallért kellett fizetniük Dániának, de Dánia gyakorlatilag feladta Skåne visszaszerzésére irányuló kísérletét. ( Skåne a mai Svédország legdélebbi része, amely a történelem folyamán, 1658-ig Dániához tartozott. )
Tordenskjold hírnevét rengeteg anekdota őrzi. Az egyik szerint halásznak öltözve ment be az ostromlott Marstrand városába, hogy kikémlelje az ellenséget. Halat is vitt magával, de senki nem vett tőle, mert drágán adta. Aztán amikor Marstrand erődjének kapitulációja nem történt meg a kialkudott időpontban, Tordenskjold maga ment be az erődbe a svéd parancsnokhoz és személyesen érdeklődött nála, hogy mi a manóra vár még, tudja-e, hogy hány óra van. Nem tudjuk, hogy pontosan mennyi ezeknek a történeteknek a valóságalapja, de egy biztos: nem hétköznapi fickó lehetett Peter Wessel.
A legtöbb embert mégsem életének, hanem halálának valós története foglalkoztatja, de ennek leírásába most nem megyünk részletesen bele. Legyen annyi elég az olvasónak, hogy igazi XVIII. századi kalandos-tragikus történet ez is: szerepel benne kártyajáték, becsületsértés egy 9 fejű kígyó miatt, végül pedig maga a párbaj, amelyhez a mesterlövész Tordenskjold fegyverként teljesen érthetetlen módon a kardot választja. Halála tápot adott egy összeesküvés elméletnek, mely szerint vesztét a svédek okozták. Nem vagyok az összeesküvés elméletek híve, de tény, hogy a svédeknek kapóra jött a halála. Érdekességképpen megjegyzem, hogy Tordenskjold párbajsegéde az a Georg Otto von Münchhausen volt, akinek fiát nagyotmondó Münchhausen báróként ismerjük.
Tordenskjoldot Koppenhágában, éjjel helyezték örök nyugalomra a Holmens Kirke-ben, a dán flotta templomában.
Mivel hősünk párbajban halt meg, amit a törvény büntetett, ezért nem kaphatott keresztény temetést. Egyszerű fakoporsóját kriptából kriptába rakosgatták, míg végre 1819-ben egy márványszarkofágba került, a mai helyére. 1995 -ben, jó 275 éves késéssel az elmaradt keresztény temetésre végre sor kerülhetett egy zárt szertartás keretében. A dán és a norvég flotta admirálisainak és a " Tordenskjold Barátai Egyesület " tagjainak jelenlétében Tordenskjoldot végre keresztényi módon elbúcsúztatták. Csak szertartásról beszélünk, mely közben a legendás tengerész békésen tovább alhatta örök álmát a márványszarkofágban.
Emlékét többek között az a népünnepély őrzi, amelyet minden évben megrendeznek Frederikshavn-ban több, mint ezer szereplővel. A Tordeskjold- napokat, melynek keretében rekonstruálják Tordenkjold tengeri csatáit már Koppenhágában is megtartották 2018-ban.
A szívélyes norvég-dán kapcsolatok persze azután is megmaradtak, hogy Norvégia kivált a Dán Királyságból, Tordenkjold sírján a flotta templomában gyakran látható a norvég követség koszorúja: a közös múlt ma is erősíti az északi közösséget.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése