Hajózás, bizalom, jólét és nevelés

Tekintve, hogy egész Észak izolált vidék volt a történelem folyamán, a Skandináv országok, különösen Dánia, Svédország és Norvégia fejlődése hasonló vonásokat mutat. A magyar köznyelvben elterjedt, hogy Skandináviához számítják Finnországot is, de a dánok csak akkor kapcsolják Skandináviához Finnországot, ha az öt északi állam közösségéről, Északról (Norden), mint egységről beszélnek. Csak ilyen értelemben értik Észak alatt Dániát a Feröer-szigetekkel és Grönlanddal, Norvégiát, Svédországot, Izlandot és a nyelvileg és kulturálisan távolabb eső Finnországot is a hozzátartozó Åland-szigetekkel.

Észak elég barátságtalan vidék, nem is különösebben termékeny, félreeső zuga a világnak, de azt tapasztaljuk, hogy itt bíznak meg leginkább az emberek egymásban.

Az északi konfliktusok, háborúságok és békétlenségek nagy része is egymással vívott testvérháborúkban merült ki. A kontinens hatalmi központjaitól való távolság, valamint a földrajzi tagoltság, a viszonylag gyéren lakott vidékeken, amelyet központi irányítás alatt csak nehezen lehetett tartani, igen nagy döntési szabadsággal ruházta fel a helyi közösségeket. Az izlandi katolikus püspököknek például törvényes házastársa és gyermekei lehettek a középkorban, ugyan ki kérte volna számon a helyi törvényeket rajtuk a kontinens belsejéből. Egyáltalán ki is miért is kereste volna fel az európai kontinensről a gyéren lakott és terméketlen szigetet a középkorban, hacsak egy vihar nem vetette partra?

Többen is kutatták már a kapcsolatot, amely fennáll a bizalom, az elégedettség és ennek a gazdaságra gyakorolt hatása között. Minden évben készítenek egy listát, amelyen jegyzik, hogy mely országokban érzik a legboldogabbnak magukat az emberek. Ezen a listán a skandináv országok, közöttük Dánia mindig előkelő helyen végeznek. A bizalom adott, ehhez hozzátehetjük még, hogy Északon a demokráciának is igen régi hagyományai vannak. Amikor Magyarországon sokan a skandináv modellben szeretnék a jövőt látni, mindig elfelejtkeznek arról, hogy Magyarországnak más hagyományai vannak, ezért gyakorlatilag nehezen lehetne ott gyorsan egy skandináv típusú demokráciát teremteni. 

 

Dániában nemcsak Boldogságkutató Intézet létezik, de külön múzeumot is létrehoztak, amely a boldogsággal foglalkozik. (Admiralgade 19 szám alatt (Indre By i København)

A múzeum ötletét az adta, hogy rengetegen fordultak a Boldogságkutató Intézethez azzal a kéréssel, hogy meglátogathassák. Az intézetben azonban tudományos kutatások folynak, nem olyan hely, ahol a látogatók mágikus receptet kaphattak volna a boldogsághoz és a számítógépek mögött ülő embereken felül semmi mást nem tudtak volna nekik megmutatni. Valószínűleg minden kisgyermek csalódottan távozott volna innen, akinek a boldogság egy kiskutyát, vagy egy finom fagylaltot jelent, így inkább úgy döntöttek, hogy alapítanak egy múzeumot a boldogságnak, ahol részben a kutatásaik eredményeit is bemutatják.

A múzeum anyaga "boldogság-történelemmel" kezdődik majd, ahol megtudhatjuk, hogy mit értettek az emberek boldog élet alatt a különböző korokban a történelem folyamán. Kezdetben az emberek boldogsága az istenek akaratától függött, ellentétben individualista korunkkal, ahol sokat beszélünk arról, hogy kinek mi jelenti a személyes boldogságot.

A boldogság érzését kifejező mosoly anatómiája is más és más a különböző kultúrákban, a múzeumban erről is meg győződhetünk a múzeumban. A látogatók feladatot is kapnak, elemezniük kell egy mosolyt, hogy vajon mit jelenthet.

A boldogságföldrajzos részlegben arról tudhatnak meg többet a múzeum vendégei, hogy az ember lakhelye, egy ország és a boldogság között milyen összefüggés áll fenn. Több kutatás is arra az eredményre jutott, hogy a városi emberek kevésbé érzik magukat boldognak, mint a vidékiek. A különböző országok pl. az USA, Japán és Dánia között viszont nem találtak nagy különbséget abban, hogy mit értettek az emberek boldogság alatt.

A kutatások azt is bebizonyították, hogy az ember gyermekkorában és öregkorában vallja magát a legboldogabbnak, legkevésbé boldognak pedig 47 éves korában. Ezenfelül a genetika is szerepet játszik abban, hogy ki mennyire boldog.

A múzeum abba is beavatja a látogatókat, hogyan befolyásolja a technológiai fejlődés az emberi boldogságot.

Azt remélik, hogy a vendégek a látogatás után nem csak okosabban, de kicsit boldogabban is csukják majd be maguk mögött az ajtót. Szeretnék a boldogságot a múzeum falain kívülre is kiterjeszteni, a látogatókat felkérik arra, hogy írjanak egy kedves üzenetet valakinek, akit szeretnek.

 

Azokban az országokban, ahol jellemző a társadalmi bizalom, így Dániában is nagyobb a jogbiztonság, magasabb színvonalú az oktatás, könnyebb az ügyintézés, mert könnyebb megállapodásokat kötni, így minden simábban megy. Egy bizalomra épülő rendszer megteremti az összetartozás érzését. Érdekes, hogy amerikai kutatások szerint a bizalomra leginkább azok az amerikai állampolgárok hajlamosak, akiknek ősei 150 éve vándoroltak be az USA-ba Skandináviából.
Korábban, az 1700-as években, a legnagyobb flottával Nagy-Britannia rendelkezett. A hollandok után a dánoké volt a harmadik a világon, de az ország lélekszámhoz viszonyítva a legnagyobb flottát a dánok mondhatták magukénak. A hajózásnak és a flottaépítésnek fontos feltétele a bizalom, hiszen a tengeren az ember élete múlhat a sikeres csapatmunkán. 
Ahogyan visszafelé haladunk az időben, egyre nehezebb a bizalom jeleit megtalálni, de a viking időkig nyomaira akadhatunk, annak ellenére, hogy biztosan szörnyű büntetésre számíthatott akkoriban az, aki a tengeren hibázott. A vikingek óriási távolságokat tettek meg, és nagyon jól összehangolt támadásokat hajtottak végre a mai Anglia, Írország és Skócia területén, központi irányítás nélkül. Támadás esetén akár 50 viking hajó is támadhatott egyszerre. Egy ilyen összehangolt támadás sikeréhez feltétlenül szükséges volt, hogy minden hajó betartsa, amiben előzőleg megállapodtak.
A viking időkben újra megélénkült Európában a kereskedelem. A mai Dániából, Ribe környékéről akár Izlandig is küldhetett hajóval árut egy kereskedő és a bizalomra jellemző, hogy fizetséget az árujáért csak akkor kapott, amikor a hajó visszatért. A mai Svédország területéről a gotlandi árukat pedig egészen a Volgáig is elküldhették.
A hajózást a dánok a nevelés alkalmas módszerének tekintik, mert fegyelemre és csapatmunkára nevel. Erre alapozva hajózik a Dél Keresztje (Sydkorset), egy kétárbocos vitorlás, amely szinte megállás nélkül járja a tengereket. A legénység négy felnőttből és három olyan 16-18 éves fiatalból áll, akiknek komoly viselkedési, beilleszkedési és tanulási problémái vannak, ők 1-3 évet töltenek el a legénység tagjaként a Dél Keresztjén. A hajón szigorú napirend szerint élnek, iskolába járnak, de természetesen megtanulnak navigálni is. A hajózás természeténél fogva ideális közeg a nevelésre, hiszen a fiatalok felfedezik, hogy szükség van rájuk és amit tesznek, annak értéke van. Egy hajó csak akkor indulhat el, ha mindenki teszi a dolgát. Eszébe sem jut senkinek, hogy elhanyagolja a kötelességeit, hiszen ezzel a többiek munkáját is lehetetlenné tenné, vagy egyenesen veszélybe sodorna mindenkit.

A Dél-Keresztje nem az első ilyen szociálpedagógiai projekt. A leghíresebb nevelőhajó a Fulton, amely sok gyermek lelkét mentette meg az elkallódástól.
A hajót a hetvenes és nyolcvanas években vált legendássá Mogens Frohn Nielsen nevelői irányítása alatt. A Fulton-t Mogens végül azért hagyta ott, mert ellentétbe került a projekt vezetőségével. Megkérdőjelezték módszereit, ő ugyanis a dicséretek mellett nem félt lekeverni egy nyaklevest sem, ha arra alaposan rászolgált valaki. Miután elhagyta a Fulton-t, Mogens Frohn Nielsen borzasztó válságba került, amiből állítólag Uffe Ellemann-Jensen újságíró, volt külügyminiszter távirata húzta ki, amelyben ez állt: "Kedves Kormányos! Jusson eszedbe, hogy mindegy, hogy milyen szép házat emelsz, mindig lesznek kiskutyák, akik rávizelnek." 
A Fultonról film is készült 18 évvel az események után. A filmben hat korábbi Fulton-diák mesél arról, hogyan éltek a Fultonon és hogyan alakult későbbi sorsuk. A film is arról tanúskodik, hogy Mogens Frohn Nielsen nagyon sok fiatalt mentett meg, olyan értékeket közvetített feléjük, amelyek sikeres emberekké tették őket. Tevékeny élete alatt emellett 2010-ig 22 könyvet is írt, előadásokat tartott és illusztrátorként is ismerjük nevét.