Koppenhágai séta

A főváros története

 

Koppenhága történelmének kezdetén, a középkorban, egy kis halásztelepülés állt a mai városközpontban, melynek nyomait nemigen láthatjuk ma már a föld színe felett,  de Christiansborgban, pár földréteggel a felszín alatt a korai középkor nyomait is megtalálták.

A várost 1043-ban említik először egyszerű " Havn " (kikötő) néven az írások. A sok hal-maradvány, amelyet a helyszínen találtak, arról tanúskodik, hogy az Øresund vize bővelkedett halban és ellátta a kis település lakosságát ennivalóval. A kezdetleges ipar is a halászathoz kapcsolódott. A város ekkor még nem volt jelentős település, de stratégiai szempontból remek helyen feküdt és ez a tény megszabta későbbi jelentőségét. Emiatt válhatott a kis település idővel Dánia leghatalmasabb és leggazdagabb városává.

Nagy Valdemar 1157 -ben a kis települést, amely még mindig csak Havn néven volt ismert megtette a roskildei püspöki tartomány székhelyének és Absalon püspök, a király fogadott fivére volt az, aki felépítette itt az első várat 1167-ben.

Az első vár a városon kívül egy dombon épült és körgyűrű vette körül. A körgyűrű nagyságáról és a kora középkori életről könnyen képet kaphatunk, ha ellátogatunk Christiansborg pincéibe. Minden lépcsőfokkal, amely Christiansborg pincéibe vezet pár évtizeddel visszamegyünk az időben és a lépcső alján megtaláljuk Absalon várának maradványait.
A várral védett középkori város még erőteljesebben gyarapodott és amikor 1369-ben egy másik Valdemar nevű király, Valdemar Atterdags ellenségei elpusztították Absalon várát, akkor romjain hamarosan felépült egy új várkastély ( København Slot )

Az 1500-as években ez a várkastély már elvesztette harcászati jelentőségét és kizárólag királyi lakhelyként szolgált. A nagy építőként emlegetett király, IV. Christian idején, a várkastély Kéktorony nevű, legmagasabb tornyát még egy emelettel megfejelték. A tornyot börtönként használták, ahova előszeretettel dugták be a politikai foglyokat is a bűnözők mellé.
A Kéktorony leghíresebb foglya a király balkezi leánya, a tehetséges író, Leonora Christine volt, aki majdnem 22 évig raboskodott itt a királyné kicsinyes bosszújának áldozataként 1663 és 1685 között, bár a hivatalos változat szerint a király, III: Frederik azért tartotta börtönben, mert támogatta férjének, az ambíciózus Corfitz Ulfeldt-nek a hatalom megszerzésére irányuló törekvéseit. 
A torony jól kivehető, viszonylag ép, maradványait 1902-ben találták meg és láthatóak az első, az impozáns Absalon- vár fehér falai is, (mészkő borítotja ), amelyet a vikingek ellen jó szélesre építettek. A körgyűrűn belül megtalálták a lakók műhelyeinek, raktárainak maradványát, sőt még korabeli WC is előkerült, amely tulajdonképpen egy luk volt a falban, amelyen keresztül a tartalom lecsorgott az utcaszintre.

A kastély mai formáját a legutóbbi 1884-es tűzeset után 1906-ban nyerte el, amikor neobarokk stílusban újjáépítették.

Sajnos Koppenhágában már az 1600-as évekből sem maradt fenn sok ház tekintve, hogy a várost újra és újra tűz pusztította, nem is beszélve az 1807-es bombázásról, amikor angol hajók lángba borították az egész várost.

A még korábbi 1500-as éveket pedig csak építészeti részletek képviselik a mai városban. Ilyen a Holmens Kirke, a dán királyi család és a Dán Tengerészet hivatalos temploma a Börze és a Christiansborg palota épületével szemben. Itt szállhatunk fel a városnéző hajókra. Az épület egy egyemeletes hajóépítő üzem ( Bremerholm skibsværft ) átépítésével jött létre. Az üzemet az 1500-as évek elején emelték és egyik épületét építették át templommá 1619 -ben, majd kereszt alakúra az 1640-es években.

 A Holmens Kirkevel szemben a Börze, már az 1600-as évek építészetét képviseli, IV. Christian emeltette egy töltés tetején (1619 - 1640 között) Eredetileg az áruforgalmat szolgálta, afféle " bevásárlóközpontként ". Valaha egyetlen nagy, két oldalán nyitott, hosszú csarnok volt a földszinten, ahol helypénz fejében árulni lehetett, csak később lett a pénzvilág központja.
Az eredeti égetett téglákat és homokköveket ma már újabb kövek fedik, az épület azonban továbbra is elbűvöli minden látogatóját kecses részleteivel, különösen a spiráltornyával, mely négy sárkány farkának összefonódását formázza.

Koppenhága sétálóutcája a Strøget mindössze pár méterre található innen és itt van az Amagertorvet is, a kis tér, amelyet elkerült az 1728-as tűzvész, viszont az 1795-ös már komoly kárt tett benne. Itt áll a " polgármester háza " a hatos szám alatt.  Az épületet 1616-ban emelték, de nem teljesen mutatja eredeti formáját, ugyanis átépítették és restaurálták is, de roppant dekoratív példája így is a régi Koppenhága építészetének.

A városközpontban áll a város szép, régi építészetének tanulmányozásához a legrégibb utcának tartott Magstræde,
Az utca a Rådhusstræde- től húzódik a Knabrostræde-ig és innen keletre Snaregade néven fut. Nevét a város legrégibb nyilvános WC- jéről kapta, amelyet az 1500-as években építettek. A 17 és 19 számú piros házak 1640 körül épültek, ezekre később húztak még két emeletet. A 12-es számú ház melléképülete is 1640 körüli.
 Közel van ide a város ikonikus régi kikötője is, amely a turisták kedvence. Nevét, Nyhavn (Újkikötő) annak koszönheti, hogy amikor 1671-ben svéd hadifoglyokkal elkezdték kiépíteni, létezett természetesen egy nála régebbi kikötő is. A városnéző hajók természetesen az Újkikötőt is érintik, melynek 300 éves házainál, amelyekben éttermek, kávézók és bárok üzemelnek nemigen lehet hangulatosabb helyet elképzelni sem.
Egyszer, mikor városnéző túrán vettem részt, olyan zápor kerekedett, amely már-már elöntötte a hajót. Sajnálatos módon ugyanis nem fedett hajóra szálltunk.  Egy idő után már az üléseket is elöntötte a víz, de a dán túrakalauzunkat a jég sem késztette meghátrálásra. A hajót ugyan visszairányította a megállóhelyre, de a fejünkön kopogó esőt túlharsogva, mint egy velencei gondolás torkaszakadtából énekelte a mikrofonba a dalt arról, hogy a nap újra ki fog sütni. Az optimista előadásra még a hídról is letekintettek az arra járó gyalogosok. Ilyen egy igazi dán: nem adja meg magát csak úgy, harc nélkül és bármikor hajlandó küzdeni a csapatért.