A hajózás mestersége nem múlt el láthatatlanul a dánok történelméből a viking időkkel, később is jelentős szerepet töltött be az ország életében. A dán tengerészet a világ 53 nagy kikötőjében tart fenn saját templomot (Danske Sømands- og Udlandskirker ). Koppenhágában a Parlementtel szemben álló Holmens Kirke a temgerészet hivatalos temloma. Dánia egyik legjelentősebb vállalata is egy tengeri szállító, a Maersk ( A.P. Møller-Mærsk A/S), melynek fő tevékenysége a konténerhajóztatás, ebben a világon a legnagyobb. A dán konzorcium 130 országban van jelen az üzleti életben, száz országban tart fenn irodát. A cég központja Koppenhágában van, a kikötői épületet, melynek ablakai jellegzetes kékes fényt tükröznek, minden koppenhágai jól ismeri. 2015-ben több, mint 88 ezren dolgoztak a válallatnál, melynek 2012-ben elhunyt igazgatója nagyon ismert figura volt Dániában úgy is, mint közéleti személyiség. " Illik tudni "néhány dolgot róla, mert rengeteg milliomos szaladgál a világban, akikről fogalmunk sincs, hogy kicsodák, de ő szerette a nyilvánosságot és a nyilvánosságot is érdekelte az ő véleménye. 1913-ban született és annak az Arnold Peter Møller-nek volt a fia, aki megalapozta a céget, amelynek gyarapításában aztán maga is aktívan részt vett. Munkabírása fantasztikus volt: még akkor is megmászta a lépcsőket a hatodik emeleten lévő irodájáig és dolgozott, amikor már visszavonult a cég Igazgatótanácsának elnökségétől. Ismert volt arról, hogy nem rejtette soha véka alá a véleményét, és általában el is érte amit akart. 1998-ban úgy-mond megfenyegette a kormányt, hogy szedi a sátorfát és elviszi a boltot más országba a kormány tervezett intézkedései ( Pinsepakke )miatt. Erre végülis nem került sor. Többször tett közadományt: a legismertebb a 2004-ben átadott Opera, de neki köszönhető egy helikopter-leszálló a Rigshospital-on és a Gefion szökőkút restaurálása is. A királynő személyes jóbarátja volt, az Elefántrend lovagja és számos nagyon magas külföldi kitüntetés birtokosa. Korunk modern, újmódi hercege volt, mert ha világszerte majd 90 ezren dolgoznak az embernek, akkor valódi herceg, ha feudális címmel nem is rendelkezik.Fejedelmi temetést kapott 2012-ben, amit a dán TV is közvetített.
Ha teszünk egy nagy sétát a koppenhágai kikötőben, akkor a hajózás múltját képviselő múzeumhajókat megtekintve fogalmat alkothatunk arról, hogy mennyire fontos szerepet töltött be a hajózás a dánok életében. A kikötőben a múzeumhajók mellett belebotolhatunk egyik-másik ideiglenesen ott állomásozó tengerészképző hajóba is, pl. a Georg Stage-be, amely iskolahajóként szolgál. Ez a hajó nevét egy XIX. századi hajóépítő-vállakozó fiatalon elhunyt fiáról kapta. Szülei az ő emlékére hoztak létre egy alapítványt, amely 1882 óta majdnem minden évben 63 tengerészt képez, köztük lányokat is.A fiú, Georg Stage alakja a hajó míves, aranyozott oromfigurája képében köszön ránk. A mostani hajónak volt már egy elődje is, a régi Georg Stage, ezt a hajót eladták külföldre és most Joseph Conrad néven szeli a habokat. Az új háromárbocos, fémtestű hajót 1934-ben építették, 51 m hosszú, 20 vitorlája van és a legmagasabb árboca 31 méter magas. A régi és az új Georg Stage- hajó legutóbb 1995-ben találkozott egymással a tengereken.
Dánia leghíresebb hajóstragédiája a múlt század húszas éveiben kora legnagyobb vitorláshajójának, a København nevű iskolahajónak az elvesztése volt. A tragédiát mindenki ismeri Dániában, de részleteire máig sem derült fény. A København 60 emberrel a fedélzetén útban volt Buenos Aires és az ausztráliai Adelaide között, amikor nyomtalanul eltűnt. A legénység hatvan tagja közül 45 tengerész-tanuló volt. Ez volt a hajó tizedik útja és ez lett egyben a végső is.
Az utolsó híradás 1928 december 22-én érkezett a hajóról, e szerint " minden rendben " volt a fedélzeten. Mint említettem, ez a vitorlás volt a legnagyobb saját korában: öt árbocos, a főárbóca 57 m, a hajótest 131.9 m hosszú volt, és volt egy kisegítő B&W 508 HK dieselmotorja is. 44 vitorla segítségével siklott a habokon, 11-12 csomó sebességgel.
Az iskolahajót tapasztalt tengerészek irányították, szinte hihetetlen, hogy nyomtalanul eltűnhetett a semmibe, magával víve a fiatal tengerészeket, akiket családjuk soha többé nem látott viszont.
A hajó eltűnését döbbenet kísérte, a szülők fájdalma határtalan volt, de hiába keresték a hajót 1929 februárjától szeptemberig, a legkisebb nyomra sem bukkantak. Egyesek szerint jéghegyre futhatott, vagy teljes vitorlázatban lephette meg egy vihar.
A København tragédiája után sokáig vita tárgyát képezte, hogy egyáltalán szükség van-e olyan aktívan hajózó oktató hajókra a tengerészetnél, mint a København volt. Végül építettek egy új tengerészképző hajót, a háromárbocos Danmark-ot 1932-ben, amely máig is az ország másik tengerészképző hajója a Georg Stage mellett.
Eredetileg 120 személyesre tervezték, de jelenleg 80 tanulónak és egy 15 fős legénységnek van helye a hajón. Mindenkinek saját kabinja van. A hajó építésének idején az volt a szokás, hogy két évet kellett hajózni ahhoz, hogy valaki tapasztalt matróznak számíthasson és innen vezetett az út továbbtanuláshoz a navigációs iskolába.
A vízrebocsátás óta már modernizálták az új Danmark-ot, még mosógépek is vannak rajta, de azért vannak bizonyos dolgok, amik továbbra is a régi módi szerint folynak: a munkaeszközöket sós vízben mossák a fedélzeten és ugyanúgy meg kell tanulni csomót kötni is, mint régen. A tanulókat gépészetre, tengerészeti angolra, a tengerészeti és munkahelyi biztonságra, egészségtanra és hajózási technikára oktatják. Ezen felül a munkafolyamatokban is részt vesznek a hajón. A Danmark állandó kikötője a flotta frederikshavni kikötőjében van.A koppenhágai kikötőben ellenben mindig meglátogathatunk néhány kiszolgált hadihajót, pl. Dánia utolsó tengeralattjáróját is,( SÆLEN ) mely elõször Norvégiában, majd Dániában teljesített szolgálatot és 2003-ban részt vett a második Öböl háborúban.
Az iskolahajót tapasztalt tengerészek irányították, szinte hihetetlen, hogy nyomtalanul eltűnhetett a semmibe, magával víve a fiatal tengerészeket, akiket családjuk soha többé nem látott viszont.
A hajó eltűnését döbbenet kísérte, a szülők fájdalma határtalan volt, de hiába keresték a hajót 1929 februárjától szeptemberig, a legkisebb nyomra sem bukkantak. Egyesek szerint jéghegyre futhatott, vagy teljes vitorlázatban lephette meg egy vihar.
A København tragédiája után sokáig vita tárgyát képezte, hogy egyáltalán szükség van-e olyan aktívan hajózó oktató hajókra a tengerészetnél, mint a København volt. Végül építettek egy új tengerészképző hajót, a háromárbocos Danmark-ot 1932-ben, amely máig is az ország másik tengerészképző hajója a Georg Stage mellett.
Eredetileg 120 személyesre tervezték, de jelenleg 80 tanulónak és egy 15 fős legénységnek van helye a hajón. Mindenkinek saját kabinja van. A hajó építésének idején az volt a szokás, hogy két évet kellett hajózni ahhoz, hogy valaki tapasztalt matróznak számíthasson és innen vezetett az út továbbtanuláshoz a navigációs iskolába.
A vízrebocsátás óta már modernizálták az új Danmark-ot, még mosógépek is vannak rajta, de azért vannak bizonyos dolgok, amik továbbra is a régi módi szerint folynak: a munkaeszközöket sós vízben mossák a fedélzeten és ugyanúgy meg kell tanulni csomót kötni is, mint régen. A tanulókat gépészetre, tengerészeti angolra, a tengerészeti és munkahelyi biztonságra, egészségtanra és hajózási technikára oktatják. Ezen felül a munkafolyamatokban is részt vesznek a hajón. A Danmark állandó kikötője a flotta frederikshavni kikötőjében van.A koppenhágai kikötőben ellenben mindig meglátogathatunk néhány kiszolgált hadihajót, pl. Dánia utolsó tengeralattjáróját is,( SÆLEN ) mely elõször Norvégiában, majd Dániában teljesített szolgálatot és 2003-ban részt vett a második Öböl háborúban.
A 8 torpedós tengeralattjáró hangészlelő berendezéseinek nagy jelentőségük volt a hidegháború idején. A SÆLEN a tenger mélyéről észlelte a gyanús hajókat és rejtve követte őket. Egy látogatásom alkalmával a régi legénység egyik tagja azt válaszolta, arra a kérdésemre, hogy kilőttek -e valaha valamit, hogy torpedót ugyan lőttek már ki a szolgálatban, de tudomásuk szerint nem találtak el semmit, vagyis a dicsőségtáblára nemigen kerülhetnének fel.
A hajó pontosan úgy néz ki múzeumhajóként, ahogyan az utolsó útja után befutott a kikötőbe, semmit sem változtattak rajta. A Kultúra Éjszakáján ,amelyet minden évben megrendeznek Koppenhágában, a régi legénység tagjai szívesen mutatják be az érdeklődőknek.
Szinte el sem tudtuk képzelni, hogy a 24 tagú legénység hogyan tudott közlekedni a szűk folyosókon annak idején anélkül, hogy ne ütközzenek lépten-nyomon egymásba és a fejüket se verjék be valami csőbe, vagy vezetékbe. Azt mondják, hogy csak az első hat hónap nehéz, aztán az ember már álmában is végig tud menni a tengeralattjárón úgy, hogy ne legyen kék-zöld a végére. A konyhában az edények elé akadályt tettek, nehogy lezuhanjanak süllyedésnél és a vízforraló kannát is rögzítették.
Nem messze a tengeralattjárótól áll egy torpedóhajó, ( Sehested) és a régi Mesterdaru épülete, amely csak különleges alkalmakkor van nyitva, pl. a Kultúra Éjszakáján.
Ennek a darunak a segítségével emelték a helyére annak idején, a hajók árbocait. Egy Philip de Lange nevű építész tervezte az épületet 1745-ben, aki az építkezésre pénzt adó zsugori királlyal szemben egy sokkal magasabb épületet szeretett volna, de mivel nem kapott rá pénzt, csalódottságában azt találta ki hogy úgy " magasítja " meg az épületet, hogy minden emeletre kisebb ablakot tervezett, hogy magasabbnak nézzen ki, mint amilyen valójában. Az épület fából készült, külső részének kőborítása csak díszítésként szolgál. 122 lépcső vezet fel a tetejére.
Ennek a darunak a segítségével emelték a helyére annak idején, a hajók árbocait. Egy Philip de Lange nevű építész tervezte az épületet 1745-ben, aki az építkezésre pénzt adó zsugori királlyal szemben egy sokkal magasabb épületet szeretett volna, de mivel nem kapott rá pénzt, csalódottságában azt találta ki hogy úgy " magasítja " meg az épületet, hogy minden emeletre kisebb ablakot tervezett, hogy magasabbnak nézzen ki, mint amilyen valójában. Az épület fából készült, külső részének kőborítása csak díszítésként szolgál. 122 lépcső vezet fel a tetejére.
A múzeumflotta dísze a fantasztikus Peder Skram, amely a dán hadiflotta zászlóshajója volt a hidegháború alatt. Egy ilyen hétemeletes hadihajó komoly károkat tud okozni, 250 kisebb-nagyobb helyiség található benne és 127 mm-es dupla ágyúval rendelkezik. Egyszer véletlen kilőtt egy Harpoon-rakétát 1982-ben a Kattegat déli részen. Az 500 kg-os rakéta 34 km-t repült, majd Észak-nyugat Sjællandon, Lumlås környékén, a hétvégi házaknál robbant fel, letarolva a fákat és romba döntve négy nyaralót és további károkat okozva 130 másik nyaralóban. Annak ellenére, hogy a szerencsétlen eset emberéletet is követelhetett volna, számos vicces kommentet eredményezett , még a Parlamentben is, pl. " Nem tetszik az a módszer, amellyel a Honvédelem szanálja a nyaralóövezeteket "-jelentette ki egy képviselő ", nagy derültséget keltve. A pletyka szerint, amely azóta is tartja magát, a kapitány anyósának nyaralója is ezen a területen áll és az incidens korántsem tekinthető balesetnek, de hála Istennek, személyi sérülés nem történt. A rakétabalesetet " Hoppá rakéta " - ügy ( Hovsa missil ) néven ismeretes. Az állam beperelte a gyártásért felelős amerikai cégeket, amelyek kárpótlást fizettek a romba döntött nyaralókért és a tönkretett villanyvezetékekért, bár nagy valószínűséggel emberi mulasztás eredményeképpen tartolta le a Peder Skram a békés dán vidéket.
Ma azonban, az impozáns csatahajó békésen álldogál a koppenhágai kikötőben, a többek között a magyar látogatók megelégedésére, akik érdeklődéssel vetik magukat a tengerhajózás számunkra ma már szinte teljesen ismeretlen világába.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése