Minden kopppenhágai jól ismeri a két hajót, a CROWN SEAWAYS-t és a PEARL SEAWAYS-t, amelyek naponta indulnak Osloba és igazi minicruise-élményt nyújtanak utasaiknak.
A Dunához szokott magyar szemmel már igen nagy hajókról beszélünk, a PEARL pl. majdnem 200 m hosszú és 2168 utast és 350 autót képes szállítani. A minicruise délután fél ötkor indul és a hajó másnap reggel háromnegyed tízkor ér Osloba.
A hajón a gyerekeket különböző programok várják, rengeteg szórakozási lehetőség van, jacuzzi, éttermek, élő- zene, kávézó, bolt szolgálja a kényelmünket és teremt jó hangulatot. Olyan, mintha egy úszó szállodában lennénk. Este 21.00 órától kiválóan szórakozhatunk a hajó bárjában, ahol élő-zenére a gyerekek és az idősebbek is táncra perdülhetnek.
A legnagyobb élmény persze a fedélzeten tartózkodni és beszívni a friss, sós, tengeri levegőt. Még október végén is élvezzük az utat. A hidegebbre forduló időben reggel beérünk az oslo-i fjordba (amit még akkor is fjordként emlegetünk, ha egyes földrajz-tudósok szerint ez nem is igazi fjord) ahol szigetecskék és házacskák húzódnak meg a tengerszoros melletti dombos partokon. Megéri korán kelni és elsőként benyomulni abba az étterembe reggelizni, ahonnan teljes panorámakilátás nyílik a fjordra a hajó orrából. Ezt a recepció mellett találjuk meg.
A hajójegyekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy ezt az utat is, mint a legtöbbet, kétféleképpen lehet csinálni, a drága módon és az olcsó módon, és jelen esetben az olcsó mód is színvonalas.
Ez azt jelenti konkrétan, hogy léteznek olcsó kedvezményes jegyek is, ( specialtilbud ) 350 korona / fő körül , vagy ennél olcsóbban is, ha szerencsénk van. A jegyeket , igény szerint drágább kabinokkal a DFDS Seaways oldalán meg tudjuk vásárolni. Az útra útlevelet vigyünk magunkkal.
Hat óránk van Oslo-ban arra, hogy megismerkedhessünk a várossal, utána a hajó indul vissza Koppenhágába. Aki először jár Osloban, annak megéri befizetni egy városnézésre a hajó recepcióján. Többféle városnézést kínálnak, a kétórástól kezdve az ötórásig, de akár egyedül is eltölthetjük az időt a városban, amelynek egyik jellegzetessége, hogy rengeteg parkja van.
Bygdøy félszigetén sok múzeum található, de a pálmát nálam a Vikinghajó Múzeum viszi.
Aki valaha is azt gondolta volna, hogy a vikingek a görögök és a rómaiak mellett az új kereskedelmi utak kialakításával nem az európai civilizáció harmadik alappillérei lettek, azok az osloi múzeumban könnyen megváltoztathatják a véleményüket. Osloban ugyanis "van mire nézni", ezek a hajók a föld alatt pihentek a temetkezési ajándékokkal együtt, nem úgy, mint azok a hajók, amelyeket Roskildeben,Dániában mutogatnak(Vikingeskibsmuseum Roskilde ). A dániai leletek a fjordban rohadtak a vízben a megtalálásukig, ezért nemigen alkalmasak arra, hogy egy laikus is azonnal meglássa, hogy micsoda nagyszerű építmények lehettek ezek valaha abból a pár deszkából, ami esetleg nem korhadt volna el a vízben. De az osloiak eredeti hajók, egy korabeli luxusjacht, amellyel csak a part mentén hajózták és két hajó, amely alkalmas volt akár az óceánok átszelésére is.
A múzeumban három hajó látható, az Oseberg, a Gokstad és a Tune. A legjelentősebb a három közül az, amelyet Osebergnek neveznek. Erre a hajóra nyugodtan mondhatjuk, hogy alkalmas arra, hogy bármely " szárazföldi patkányból " végtelen csodálatot váltson ki a hajóépítészet iránt. Ez a legépebb viking hajó a világon. 1903-ban találta meg Lille Osbeberg nevű farmján az ott ásó gazda.
A Dunához szokott magyar szemmel már igen nagy hajókról beszélünk, a PEARL pl. majdnem 200 m hosszú és 2168 utast és 350 autót képes szállítani. A minicruise délután fél ötkor indul és a hajó másnap reggel háromnegyed tízkor ér Osloba.
A hajón a gyerekeket különböző programok várják, rengeteg szórakozási lehetőség van, jacuzzi, éttermek, élő- zene, kávézó, bolt szolgálja a kényelmünket és teremt jó hangulatot. Olyan, mintha egy úszó szállodában lennénk. Este 21.00 órától kiválóan szórakozhatunk a hajó bárjában, ahol élő-zenére a gyerekek és az idősebbek is táncra perdülhetnek.
A legnagyobb élmény persze a fedélzeten tartózkodni és beszívni a friss, sós, tengeri levegőt. Még október végén is élvezzük az utat. A hidegebbre forduló időben reggel beérünk az oslo-i fjordba (amit még akkor is fjordként emlegetünk, ha egyes földrajz-tudósok szerint ez nem is igazi fjord) ahol szigetecskék és házacskák húzódnak meg a tengerszoros melletti dombos partokon. Megéri korán kelni és elsőként benyomulni abba az étterembe reggelizni, ahonnan teljes panorámakilátás nyílik a fjordra a hajó orrából. Ezt a recepció mellett találjuk meg.
A hajójegyekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy ezt az utat is, mint a legtöbbet, kétféleképpen lehet csinálni, a drága módon és az olcsó módon, és jelen esetben az olcsó mód is színvonalas.
Ez azt jelenti konkrétan, hogy léteznek olcsó kedvezményes jegyek is, ( specialtilbud ) 350 korona / fő körül , vagy ennél olcsóbban is, ha szerencsénk van. A jegyeket , igény szerint drágább kabinokkal a DFDS Seaways oldalán meg tudjuk vásárolni. Az útra útlevelet vigyünk magunkkal.
Hat óránk van Oslo-ban arra, hogy megismerkedhessünk a várossal, utána a hajó indul vissza Koppenhágába. Aki először jár Osloban, annak megéri befizetni egy városnézésre a hajó recepcióján. Többféle városnézést kínálnak, a kétórástól kezdve az ötórásig, de akár egyedül is eltölthetjük az időt a városban, amelynek egyik jellegzetessége, hogy rengeteg parkja van.
Azt is megtehetjük, hogy a városi vonattal felmegyünk a régi síúgró sáncig ( Holmenkollen ) és onnan, élvezve a fenséges kilátást, gyalog ereszkedünk le a szerpentinen. Az időnkbe ez az erdei túra is belefér városnézés helyett. Rengetegen túrázóval lehet találkozni útközben, látszik, hogy a norvégok kihasználják a fantasztikus természeti adottságokat a szabadidejük eltöltésére.
A város látnivalói között számomra első helyen szerepelnek azok a csodálatos viking hajók, amelyek 830 körül készültek és az eddig megtalált legépebb példányai a viking hajóépítészetnek és halotti kultusznak, de megnézhetjük a híres Munch Múzeumot is. Ez utóbbi nem szerepel a buszos városnézések programjában, de a hajómúzeumok félszigetét Bygdøy-t is a Munch Múzeumhoz hasonlóan könnyen elérhetjük a városközpontból, a főpályaudvartól 10 percenként iduló 30-as busszal. ( A pályaudvar gyalog a hajótól kb. 20-25 percnyi séta ). Bygdøy-re áprilistól- októberig városi komp is indul minden fél órában, a központból, a Városháza mögül. Térképet a városközpontról én a hajóállomáson/hajón is találtam, egyedül is lehet boldogulni, de mindent összevetve a legkényelmesebb és legolcsóbb módja az osloi városnézésnek a buszos túra, amelyre a hajón befizethetünk.
A város látnivalói között számomra első helyen szerepelnek azok a csodálatos viking hajók, amelyek 830 körül készültek és az eddig megtalált legépebb példányai a viking hajóépítészetnek és halotti kultusznak, de megnézhetjük a híres Munch Múzeumot is. Ez utóbbi nem szerepel a buszos városnézések programjában, de a hajómúzeumok félszigetét Bygdøy-t is a Munch Múzeumhoz hasonlóan könnyen elérhetjük a városközpontból, a főpályaudvartól 10 percenként iduló 30-as busszal. ( A pályaudvar gyalog a hajótól kb. 20-25 percnyi séta ). Bygdøy-re áprilistól- októberig városi komp is indul minden fél órában, a központból, a Városháza mögül. Térképet a városközpontról én a hajóállomáson/hajón is találtam, egyedül is lehet boldogulni, de mindent összevetve a legkényelmesebb és legolcsóbb módja az osloi városnézésnek a buszos túra, amelyre a hajón befizethetünk.
Bygdøy félszigetén sok múzeum található, de a pálmát nálam a Vikinghajó Múzeum viszi.
Aki valaha is azt gondolta volna, hogy a vikingek a görögök és a rómaiak mellett az új kereskedelmi utak kialakításával nem az európai civilizáció harmadik alappillérei lettek, azok az osloi múzeumban könnyen megváltoztathatják a véleményüket. Osloban ugyanis "van mire nézni", ezek a hajók a föld alatt pihentek a temetkezési ajándékokkal együtt, nem úgy, mint azok a hajók, amelyeket Roskildeben,Dániában mutogatnak(Vikingeskibsmuseum Roskilde ). A dániai leletek a fjordban rohadtak a vízben a megtalálásukig, ezért nemigen alkalmasak arra, hogy egy laikus is azonnal meglássa, hogy micsoda nagyszerű építmények lehettek ezek valaha abból a pár deszkából, ami esetleg nem korhadt volna el a vízben. De az osloiak eredeti hajók, egy korabeli luxusjacht, amellyel csak a part mentén hajózták és két hajó, amely alkalmas volt akár az óceánok átszelésére is.
A múzeumban három hajó látható, az Oseberg, a Gokstad és a Tune. A legjelentősebb a három közül az, amelyet Osebergnek neveznek. Erre a hajóra nyugodtan mondhatjuk, hogy alkalmas arra, hogy bármely " szárazföldi patkányból " végtelen csodálatot váltson ki a hajóépítészet iránt. Ez a legépebb viking hajó a világon. 1903-ban találta meg Lille Osbeberg nevű farmján az ott ásó gazda.
Annál, mint ennek a hajónak a megtekintése, mai ember nem juthat közelebb a vikingekhez. Az ásatások kevesebb, mint három hónapig tartottak annak idején, amikor megtalálták, de 21 évig tartott, amíg a hajót sikerült újra eredeti formájába helyreállítani.
Ez egy temetkezési hajó, ami azt jelenti, hogy két nőt temettek el vele és rengeteg csodás használati tárgyat. A teljesség igénye nélkül megemlítem, hogy a tárgyak között egy remekbe faragott szánkó is akad, öt ágy és két sátor. Egy kocsit, 15 ló és hat kutya maradványait is megtaláltak .
A hajót kb. 820-ban építették és a temetésre 834-ben került sor. Ezek a leletek azért nagyon érdekesek, legalább annyira, mint maguk a hajók, mert lenyűgözően gazdag és épen maradt faragásuk egyetlen pillanat alatt közel visz minket a viking művészethez.
A vikingeket leginkább a hódító háborúik miatt ismerik Európában. Ezek a hódítások egy klímaváltozás következményei voltak ,
Nos, a titokról azonnal fellebben a fátyol, amint az ember az oslói operaház hipermodern épülete mellett elhaladva átvág egy keleti bevándorlókkal sűrűn lakott régi városnegyeden és betér a Munch Múzeumba, amely mellesleg éppen az említett Természettörténeti Múzeummal átellenben áll. A Munch Múzeumban ugyanis legalább akkora élet van, mint egy pezsgő kaszinóban még egy esős hétköznap reggel is. Munch, mint a mágnes vonzza ide az embereket, míg a szemközti Természettörténeti Múzeum épülete kissé árván és irigyen pislog át a Munch Múzeumra, ahova annyian igyekeznek és maga is nyilván szeretne legalább egy keveset szomszédja népszerűségéből kölcsönözni.
Hogyan sikerült ehhez a felálláshoz képest a két kiállítás annyira különböző profilját szinkronba hozni?
Azt kell mondjam, hogy meglepően jól, ennek az az oka, hogy a Természettörténeti Múzeum rendelkezik egy-két szép kiállítási darabbal, amit ha nem is kézenfekvő, de ép magyarázatokkal sikerült Munchhoz kapcsolnia. A siker másik oka, hogy a múzeumi ajánlatuk magába foglalta a Munch ösvényt is ami gyakorlatilag egy csodás séta az osloi Botanikus Kertben, amely helyileg közvetlenül a Természettörténeti Múzeum mellett van. Ezen az ösvényen kieshet bármely szigorú kritikus kezéből a fegyver, aki már éppen hegyezte a tollát, hogy egy-két gonoszkodó megjegyzést tegyen, amikor a Munch festette gesztenyefa ( plakát ) mögül élő illusztrációként kikandikáló csodás gesztenyefát meglátja: ez telitalálat!
Egy olyan emberrel volt szerencsém megnézni a kiállítást, aki Munchot ugyan nem tartja sokra, viszont legalább türelmesen viselte az én szemlélődésemet. Szerinte Munch festőként nulla, egyébként pedig komplett őrült volt.
Az ember nézi Munch súlyos témájú rajzait, egy saját maga kreálta mítosznak a képeit. Ezek a képek valóban tele vannak vérfertőzéssel, gyilkosságokkal és egyéb borzalmakkal, ahogyan az egy jobbféle teremtésmítosznál dukál.
Ezután számba veszem, hogy Munch egyik legjobb barátját, aki kutatóorvos volt,előszeretettel festette le boncolt hullákkal, sőt valami olyasmit is mondott neki, hogy " tudom, hogy szívesen felboncolnál engem is, de vigyázz, mert nálam is van éles szike. " A szörnyűségek valóban elkísérték Munchot egész életében, démonai egy pillanatra sem hagyták magukra, ez tény. Amikor viszont úgy nézzük a leghíresebb képét, a Sikolyt, hogy egyben átéljük azt a magányosságot, amit a kölcsönbe kapott természettörténeti kiállítás anyaga sugall mellette, az ember végtelen magányosságát és elidegenedését a Természettől, akkor új dimenzióba kerülnek ezek a szörnyűségek és a híres kép a helyére kerül nála.A párosítás a Természettörténeti Múzeummal mégsemvolt hát hiábavaló, hozzájárult Munch világképének megértéséhez.
A városnéző buszos túrák látnivalói között van egy másik,amelyre azt mondhatjuk, hogy ízig-vérig norvég látnivaló, a Vigeland szoborpark, hiszen megalkotójának Gustav Vigelandnak (1869 - 1943 asztalos és szobász ), művei csak és kizárólag Norvégiában láthatóak.
Ez egy temetkezési hajó, ami azt jelenti, hogy két nőt temettek el vele és rengeteg csodás használati tárgyat. A teljesség igénye nélkül megemlítem, hogy a tárgyak között egy remekbe faragott szánkó is akad, öt ágy és két sátor. Egy kocsit, 15 ló és hat kutya maradványait is megtaláltak .
A hajót kb. 820-ban építették és a temetésre 834-ben került sor. Ezek a leletek azért nagyon érdekesek, legalább annyira, mint maguk a hajók, mert lenyűgözően gazdag és épen maradt faragásuk egyetlen pillanat alatt közel visz minket a viking művészethez.
A vikingeket leginkább a hódító háborúik miatt ismerik Európában. Ezek a hódítások egy klímaváltozás következményei voltak ,
a vikingek nem azért indultak útnak, mert háborús babérokra vágytak volna. Az állandósuló hideg miatt egyszerűen éheztek az emberek és kénytelenek voltak felkerekedni. Igy pl. a sokkal enyhébb éghajlattal rendelkező mai Anglia területét is igyekeztek meghódítani.
A vikingek, mint említettem, nagy mesterei voltak a fafaragásoknak, amint ez ebből a leletből is kiderül. A legfontosabb motívumok az állatmotívumok voltak, ilyenek díszítik ezeket a tárgyakat is.
A két nő kilétét homály fedi, de az idősebbet sokan királynőnek tartják, Åsa Haraldsdatter-nek, a fiatalabb pedig egyesek szerint szolga volt, akit feláldozták a királynő halálakor. Nem tudjuk, a csontvázak erről hallgatnak.
Azt viszont pontosan kiderítették a tudósok, hogy 80 év körül járhatott az idősebb nő és rákban halt meg, a fiatalabb pedig 50 éves lehetett, amikor elhunyt.
A hajó fenséges látvány, 30 evezős foglalhat benne helyet. Egyesek szerint kimondottan temetkezési hajónak készült, mások szerint funkcióját tekintve egy modern jacht-nak felelt meg és nem volt alkalmas hosszabb tengeri utakra.
Egy másik hajó viszont, ami szintén a múzeumban van, a Gokstad, nagyon is alkalmas volt hosszú utak megtételére az óceánokon. Ezt 890 körül építették és 1879-ben találták meg. A 34 személyes hajó impozáns látvány lehetett, amint fénykorában a habokat szelte. Mind a két oldalához erősítve 32 pajzsot találtak, a vitorlája 110 négyzetméteres lehetett. A hajón egy 50-70 éves, 1.85 cm magas férfi csontvázát találták meg egy sírkamrában. ( Nem tudjuk, hogy ki volt, talán egy vestfoldi kiskirály, Olav Geirstad-Alv. ) A tudósok megállapították, hogy mind a két lábára megsebesült és valószínűsíthető, hogy csatában esett el. Mivel már a viking időkben is léteztek sírrablók, feltételezzük, hogy ez az oka annak, hogy sok minden hiányzik a sírból, pl. a fegyverek is, de néhány tárgyat így is találtak, többek között hat ágyat, 64 pajzsot, 3 kisebb hajót, két páva, 8 kutya és 12 ló maradványait.
A három hajó közül a Tune a legkisebb és ebből maradt meg a legkevesebb, de megállapították, hogy bár a mérete alapján (18,7 m hosszú, 4,2 m széles ) a legkisebb, de erős, gyors és kiválóan navigálható hajó lehetett valamikor. A legénységhez 24 evezős és a kormányos tartozott. Ez a hajó is egy előkelő férfi végső nyughelye volt. Sajnos 1867-ben, amikor megtalálták, a régészet még szinte gyerekcipőben járt és ezért, azok közül a tárgyak közül, amiket a sírrablók meghagytak, ásatás közben több elveszett.
A három hajót megtekintése után különös, csodálattal vegyes meghatódottsággal léphetünk ki ebből a maga nemében páratlan múzeumból.
Bygdøy félszigetén több nagy norvég hajósnak is emléket állítottak, pl. a Fram Múzeumban.
A Fram annak a fából készült hajónak a neve, amely eddig a legmesszebbre jutott mind észak, mind dél felé. Eredetileg Fridtjof Nansen rendelte meg a hajót az Északi-sark felkutatása céljából 1892-ben, és bár akkor nem sikerült elérni a célt, de ezzel a hajóval kelt útra Roald Amundsen is később arra a felfedező útra amely során, első emberként elérte a Déli-sarkot.
Szót érdemel a Kon-Tiki Múzeum is, amelyről nagyon sokan hallottak. Thor Heyerdahl ugyanis a világ egyik leghíresebb tudósa lett 1947-ben, amikor átkelt a Kon Tiki expedícióval " lélekvesztőjén " a Csendes óceánon, a Húsvét szigetek őslakosainak eredetét kutatva. A bárkát, a Kon Tiki-t megnézhetjük a múzumban, de itt található Thor Heyerdahl egy másik híres expedíciójának a hajója, a Ra II is.
1970. május 17-én indította meg atlanti-óceáni expedícióját Thor, aki egy papirusznádból készült hajó, a Ra II segítségével próbált eljutni a marokkói Safi kikötőjéből a karibi szigetvilágba. A tudós merész kísérlete sikerrel zárult, vagyis bebizonyosodott, hogy az ókori Mediterráneum népeinek lehetősége volt Amerika felfedezése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyiptomiak, vagy a főníciaiak valóban meg is próbálkoztak az átkeléssel.
A két nő kilétét homály fedi, de az idősebbet sokan királynőnek tartják, Åsa Haraldsdatter-nek, a fiatalabb pedig egyesek szerint szolga volt, akit feláldozták a királynő halálakor. Nem tudjuk, a csontvázak erről hallgatnak.
Azt viszont pontosan kiderítették a tudósok, hogy 80 év körül járhatott az idősebb nő és rákban halt meg, a fiatalabb pedig 50 éves lehetett, amikor elhunyt.
A hajó fenséges látvány, 30 evezős foglalhat benne helyet. Egyesek szerint kimondottan temetkezési hajónak készült, mások szerint funkcióját tekintve egy modern jacht-nak felelt meg és nem volt alkalmas hosszabb tengeri utakra.
Egy másik hajó viszont, ami szintén a múzeumban van, a Gokstad, nagyon is alkalmas volt hosszú utak megtételére az óceánokon. Ezt 890 körül építették és 1879-ben találták meg. A 34 személyes hajó impozáns látvány lehetett, amint fénykorában a habokat szelte. Mind a két oldalához erősítve 32 pajzsot találtak, a vitorlája 110 négyzetméteres lehetett. A hajón egy 50-70 éves, 1.85 cm magas férfi csontvázát találták meg egy sírkamrában. ( Nem tudjuk, hogy ki volt, talán egy vestfoldi kiskirály, Olav Geirstad-Alv. ) A tudósok megállapították, hogy mind a két lábára megsebesült és valószínűsíthető, hogy csatában esett el. Mivel már a viking időkben is léteztek sírrablók, feltételezzük, hogy ez az oka annak, hogy sok minden hiányzik a sírból, pl. a fegyverek is, de néhány tárgyat így is találtak, többek között hat ágyat, 64 pajzsot, 3 kisebb hajót, két páva, 8 kutya és 12 ló maradványait.
A három hajó közül a Tune a legkisebb és ebből maradt meg a legkevesebb, de megállapították, hogy bár a mérete alapján (18,7 m hosszú, 4,2 m széles ) a legkisebb, de erős, gyors és kiválóan navigálható hajó lehetett valamikor. A legénységhez 24 evezős és a kormányos tartozott. Ez a hajó is egy előkelő férfi végső nyughelye volt. Sajnos 1867-ben, amikor megtalálták, a régészet még szinte gyerekcipőben járt és ezért, azok közül a tárgyak közül, amiket a sírrablók meghagytak, ásatás közben több elveszett.
A három hajót megtekintése után különös, csodálattal vegyes meghatódottsággal léphetünk ki ebből a maga nemében páratlan múzeumból.
Bygdøy félszigetén több nagy norvég hajósnak is emléket állítottak, pl. a Fram Múzeumban.
A Fram annak a fából készült hajónak a neve, amely eddig a legmesszebbre jutott mind észak, mind dél felé. Eredetileg Fridtjof Nansen rendelte meg a hajót az Északi-sark felkutatása céljából 1892-ben, és bár akkor nem sikerült elérni a célt, de ezzel a hajóval kelt útra Roald Amundsen is később arra a felfedező útra amely során, első emberként elérte a Déli-sarkot.
Szót érdemel a Kon-Tiki Múzeum is, amelyről nagyon sokan hallottak. Thor Heyerdahl ugyanis a világ egyik leghíresebb tudósa lett 1947-ben, amikor átkelt a Kon Tiki expedícióval " lélekvesztőjén " a Csendes óceánon, a Húsvét szigetek őslakosainak eredetét kutatva. A bárkát, a Kon Tiki-t megnézhetjük a múzumban, de itt található Thor Heyerdahl egy másik híres expedíciójának a hajója, a Ra II is.
1970. május 17-én indította meg atlanti-óceáni expedícióját Thor, aki egy papirusznádból készült hajó, a Ra II segítségével próbált eljutni a marokkói Safi kikötőjéből a karibi szigetvilágba. A tudós merész kísérlete sikerrel zárult, vagyis bebizonyosodott, hogy az ókori Mediterráneum népeinek lehetősége volt Amerika felfedezése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyiptomiak, vagy a főníciaiak valóban meg is próbálkoztak az átkeléssel.
" A betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe bölcsőmet, és azóta is, egész életemben követnek... "Munch
Amikor először láttam a Munch- gyűjteményt Osloban, a múzeum az Természettörténeti Múzeum-mal közösen mutatta be a híres norvég expresszionista festő, Edvard Munch ( 1863-1944 ) munkásságát.
Erre persze felkaphajta az ember a fejét, hiszen hogyan kerül a Természettörténeti Múzeum egyáltalán képbe a festővel kapcsolatban,- kérdezhetnénk. Miért azzal a múzeummal rendez közösen a Munch Múzeum, amelynek úgy alapból egyetlen Much képe sincs, még egy iciripiciri sem?
Nos, a titokról azonnal fellebben a fátyol, amint az ember az oslói operaház hipermodern épülete mellett elhaladva átvág egy keleti bevándorlókkal sűrűn lakott régi városnegyeden és betér a Munch Múzeumba, amely mellesleg éppen az említett Természettörténeti Múzeummal átellenben áll. A Munch Múzeumban ugyanis legalább akkora élet van, mint egy pezsgő kaszinóban még egy esős hétköznap reggel is. Munch, mint a mágnes vonzza ide az embereket, míg a szemközti Természettörténeti Múzeum épülete kissé árván és irigyen pislog át a Munch Múzeumra, ahova annyian igyekeznek és maga is nyilván szeretne legalább egy keveset szomszédja népszerűségéből kölcsönözni.
Hogyan sikerült ehhez a felálláshoz képest a két kiállítás annyira különböző profilját szinkronba hozni?
Azt kell mondjam, hogy meglepően jól, ennek az az oka, hogy a Természettörténeti Múzeum rendelkezik egy-két szép kiállítási darabbal, amit ha nem is kézenfekvő, de ép magyarázatokkal sikerült Munchhoz kapcsolnia. A siker másik oka, hogy a múzeumi ajánlatuk magába foglalta a Munch ösvényt is ami gyakorlatilag egy csodás séta az osloi Botanikus Kertben, amely helyileg közvetlenül a Természettörténeti Múzeum mellett van. Ezen az ösvényen kieshet bármely szigorú kritikus kezéből a fegyver, aki már éppen hegyezte a tollát, hogy egy-két gonoszkodó megjegyzést tegyen, amikor a Munch festette gesztenyefa ( plakát ) mögül élő illusztrációként kikandikáló csodás gesztenyefát meglátja: ez telitalálat!
Egy olyan emberrel volt szerencsém megnézni a kiállítást, aki Munchot ugyan nem tartja sokra, viszont legalább türelmesen viselte az én szemlélődésemet. Szerinte Munch festőként nulla, egyébként pedig komplett őrült volt.
Az ember nézi Munch súlyos témájú rajzait, egy saját maga kreálta mítosznak a képeit. Ezek a képek valóban tele vannak vérfertőzéssel, gyilkosságokkal és egyéb borzalmakkal, ahogyan az egy jobbféle teremtésmítosznál dukál.
Ezután számba veszem, hogy Munch egyik legjobb barátját, aki kutatóorvos volt,előszeretettel festette le boncolt hullákkal, sőt valami olyasmit is mondott neki, hogy " tudom, hogy szívesen felboncolnál engem is, de vigyázz, mert nálam is van éles szike. " A szörnyűségek valóban elkísérték Munchot egész életében, démonai egy pillanatra sem hagyták magukra, ez tény. Amikor viszont úgy nézzük a leghíresebb képét, a Sikolyt, hogy egyben átéljük azt a magányosságot, amit a kölcsönbe kapott természettörténeti kiállítás anyaga sugall mellette, az ember végtelen magányosságát és elidegenedését a Természettől, akkor új dimenzióba kerülnek ezek a szörnyűségek és a híres kép a helyére kerül nála.A párosítás a Természettörténeti Múzeummal mégsemvolt hát hiábavaló, hozzájárult Munch világképének megértéséhez.
A városnéző buszos túrák látnivalói között van egy másik,amelyre azt mondhatjuk, hogy ízig-vérig norvég látnivaló, a Vigeland szoborpark, hiszen megalkotójának Gustav Vigelandnak (1869 - 1943 asztalos és szobász ), művei csak és kizárólag Norvégiában láthatóak.
Hazája nagyon megbecsüli a szoborparkot, ennek a jele, hogy minden városnézés kötelező része a Vigelands-parki zarándoklat. ( A parkot A Holmenkollen síugrósánccal együtt még a legrövidebb, a 3 órás városnézés kínálatába is belefoglalták ).
Gustav Vigeland életének monumentális műve ez a szoborpark, amelyen több évtizeden keresztül dolgozott és még halála után is folytatódtak tervei szerint a munkálatok. A szökőkútba csak 1947-ben került víz, 40 évvel azután, hogy Vigeland megkapta a megrendelést és csak az ötvenes években kerültek a szobrok teljesen a helyükre. Vigeland 1934-ben kijelentette, hogy nem óhajtja, hogy más művész folytassa majd a munkáját, így ez a park a maga 200 kovácsoltvas, bronz és és gránit szobrával a világ legnagyobb olyan szoborparkja, amelyet egyetlen alkotó hozott létre.
A legtöbb szobor egy 850 méter hosszú sétány körül áll. Vigeland legjelentősebb alkotása az a 17 méter magas, egyetlen gránittömbből faragott oszlop, a Monolit, amelyen 14 éven keresztül dolgozott. Először agyagból, majd gipszből formálta meg az alakokat, utána következett a gránit. Alakjai szimbolikus üzeneteket hordoznak az emberi összetartozásról és lélekről. Az oszlopon 121 emberi alak összekapaszkodva, szinte egymásba olvadva emelkedik az égiek felé, az emberi lét lényegként szimbolikusan az összetartozást határozva meg.
Az "Élet kereket", is itt láthatjuk, ezen négy összekapaszkodott alak a levegőben fenntart egy gyereket. Ez az emberi élet folytonosságát, az örökkévalóságot fejezi ki.
Mindent összevetve valóban impozáns hely a szoborpark és az oslóiak élvezik is a park nyújtotta pihenési lehetőségeket napi szinten. Koppenhága jóval kontinentálisabb város, jóval kevesebb zöldterülettel. Oslo különleges városképe nagyon különbözik az európai nagyvárosoktól és a város láthatóan egybeforrt a természettel.
Az emberben óhatatlanul felébred a vágy, hogy egyszer majd hosszabb túrára induljon az ország belsejébe is.
.
Gustav Vigeland életének monumentális műve ez a szoborpark, amelyen több évtizeden keresztül dolgozott és még halála után is folytatódtak tervei szerint a munkálatok. A szökőkútba csak 1947-ben került víz, 40 évvel azután, hogy Vigeland megkapta a megrendelést és csak az ötvenes években kerültek a szobrok teljesen a helyükre. Vigeland 1934-ben kijelentette, hogy nem óhajtja, hogy más művész folytassa majd a munkáját, így ez a park a maga 200 kovácsoltvas, bronz és és gránit szobrával a világ legnagyobb olyan szoborparkja, amelyet egyetlen alkotó hozott létre.
A legtöbb szobor egy 850 méter hosszú sétány körül áll. Vigeland legjelentősebb alkotása az a 17 méter magas, egyetlen gránittömbből faragott oszlop, a Monolit, amelyen 14 éven keresztül dolgozott. Először agyagból, majd gipszből formálta meg az alakokat, utána következett a gránit. Alakjai szimbolikus üzeneteket hordoznak az emberi összetartozásról és lélekről. Az oszlopon 121 emberi alak összekapaszkodva, szinte egymásba olvadva emelkedik az égiek felé, az emberi lét lényegként szimbolikusan az összetartozást határozva meg.
Az "Élet kereket", is itt láthatjuk, ezen négy összekapaszkodott alak a levegőben fenntart egy gyereket. Ez az emberi élet folytonosságát, az örökkévalóságot fejezi ki.
Mindent összevetve valóban impozáns hely a szoborpark és az oslóiak élvezik is a park nyújtotta pihenési lehetőségeket napi szinten. Koppenhága jóval kontinentálisabb város, jóval kevesebb zöldterülettel. Oslo különleges városképe nagyon különbözik az európai nagyvárosoktól és a város láthatóan egybeforrt a természettel.
Az emberben óhatatlanul felébred a vágy, hogy egyszer majd hosszabb túrára induljon az ország belsejébe is.
.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése