A fővårostól Helsingørig
A
Dániába látogatók elmaradhatatlan, kötelező útja Kronborgba vezet. Ide helyezte
Shakespeare Hamlet tragikus történetét.
A Helsingørig vezető út, amely a Strandvejen-nél, Koppenhágában kezdődik és a
tengerparton folytatódik önmagában is egy roppant inspiráló, spirituális
utazás, már csak ősiségénél fogva is. Jobban járunk, ha ezt az utat választjuk
és nem az autópályát, mert itt futott annak idején a Borostyánút, amely a Balti
Tengertől Pannonián át Aquileia-ig, a mai Olaszország északi részéig
vezetett.
A Strandvejen mentén
áll egy ősfa, amely maga is egy csoda (Strandvejen 503, 2930 Klampenborg).
Egy ilyen fa mély gondolatokat ébreszt.
Egyrészt a saját halandóságát juttatja az ember eszébe, éveinek számára gondol
ilyenkor, ami összehasonlítva a 800 évvel ugye nevetségesen kevésnek tűnik. A
kiránduló megpróbálja képekben lepergetni a 800 évet, kezdve azzal, hogy milyen
is lehetett a világ amikor ez a fa még csak méteres lehetett. Rájön, hogy a fa
azt üzeni, hogy valami nagyobb egésznek része az élete, hiszen nincs kizárva,
hogy ez a fa akkor is zöldelleni fog még, amikor ő már alulról szagolja az
ibolyát. Amikor az ember elér idáig gondolataiban, vágyakozni kezd, hogy
megérintse ezt a fát és így beleolvadjon abba a Nagy Egészbe, amelynek csak egy
kis darabját tapasztalhatja meg élete során.....
A Strandvejent villák és nyaralók szegélyzik, a vén fától látható az utolsó
orosz cár édesanyájának villája, aki Dagmar néven dán királyi hercegnőnek
született. Édesapját , IX. Christian-t Európa apósaként szokták emlegetni.
„Højt at flyve, dybt at falde” -tartja a
dán mondás, aminek értelme, hogy magasról lehet csak igazán mélyre zuhanni...
A menekülő anyacárné, az orosz forradalom után csak egy kis ékszeresdobozt
hozott magával haza Dániába, minden más ékszere Oroszországban maradt, Ennek a
kis dobozkának a tartalmából élt haláláig, pedig ez a doboz csak néhány,
hétköznapokon viselt ékszerét tartalmazta....
Amalienborgban, a föváros királyi székhelyén, a móüö9éáű,máélőpoúőgyűjtemény
2020-ban Faberge-szobával gazdagodott, ahol fogalmat alkothatunk arról a
luxusról, amely Dagmart Oroszországban körülvette.
Peter Carl Fabergé (1846 – 1920) híres orosz aranyműves édesapja francia ,
édesanyja dán volt. Leghíresebb munkája 57 míves dísztojás, amelyeket a cári
családnak készített 1885 és 1917 között. Ezekből a dísztojásokból mára már csak
46 darab maradt fenn.
Az első tojást 1885-ben adta III. Sándor cár ajándékba feleségének,
Dagmar-nak.
Faberget 1885-ben nevezték ki udvari ékszerésznek és a cár azontúl minden évben
meglepte feleségét egy Faberge- tojással. Fia, az utolsó orosz cár, II. Miklós
is követte ezt a szokást és minden évben megajándékozta édesanyját és
feleségét. A dísztojásos ajándék ötlete valószínűleg a cár egyik
koppenhágai látogatásán született meg, mert először két dán ékszerésztől
rendelt a cár ilyen tojásokat.
Egy-egy Faberge-tojás elkészítése legalább egy évig tartott. Kivételt csak az
1904-05-ös év képezett, amikor az orosz-japán háború zavaros politikai
helyzetet teremtett Oroszországban. Ebben az évben nem készült Faberge-tojás.
A legdrágább ezek közül a remekbe készült tojások közül az ún. " Téli
tojás ", amelyet 1913-ban készített az ékszerész. Mai értéke kb. 1.87
millió angol font lenne. Faberge nem csak tojásokat, hanem egyéb dísztárgyakat
pl. dobozokat és kereteket is készített a cári család számára.
Az 1917-es forradalom után az ékszerész Svájcban telepedett le.
A dán hercegnő Dagmar, akibol carina lett Oroszországban, IX. Christian,
dán király lánya volt. A cári család elképesztő gazdagságából általa
csurrant-cseppent Koppenhágába is, hiszen ő is rendszeresen rendelt
dísztárgyakat Faberge-nél. Ezekkel a kis remekművekkel ajándékozta meg
rokonait, mikor Dániába látogatott, A Faberge-szobában kiállított tárgyakat
nagyrészt ezekből az ajándékokból válogatták össze.
Dagmar édesapját, IX. Christian-t egyébként azért emlegetik Európa
apósaként, mert gyermekei beházasodtak a nagy európai uralkodó házakba.
Ha valaki ránéz pl. az utolsó orosz cár portréjára azonnal észreveszi, hogy a
cár, akit 1918-ban a bolsevikok kivégezték családjával együtt
Jekatyerinburgban, mennyire hasonlít V. György brit uralkodóra. Nem véletlen ez
a hasonlóság, hiszen Dagmar testvére, Alexandra a brit uralkodó felesége lett,
így az angol király és az orosz cár unokatestvérek voltak. Gyermekkorukban sok
időt töltöttek együtt Dániában a fiúk, akik úgy hasonlítottak egymásra, mint két
tojás. A személyzet rendszeresen össze is keverte őket.
Nagyapjuk, IX. Christian, eredetileg a dán királyi ház egy jelentéktelen
oldalágából származott és teljesen véletlenszerűen pottyant az ölébe a
királyság, a dán királyi család ( Oldenbug-ház ) ágának kihalása miatt. A
jelentéktelen hercegből így lett végül is IX. Christian néven király, kinek hat
gyermeke közül négy trónra került Európában. A két lányról már volt szó,
egyiküket angol királynévá, a másikat orosz cárnévá koronázták, a fiúkból dán
király (Frederik VIII ), illetve egy másik fiúból (Vilhelm ) pedig I. György
néven Görögország királya lett.
Néhány érdekesség a lányokkal kapcsolatban.
Édesapjuk trónra kerülése előtt igen szerény körülmények között, viszont békés
boldogságban éltek, ami nem mindig volt jellemző a hasonló rangú családok
lányai. Egyszerű polgári nevelést kaptak, de megtanították őket, hogy a rangjukkal
járó kötelességeket ne hanyagolják el.
Alexandra még nem volt 17 éves, amikor már folytak a házassági
tárgyalások az angol Udvarral. A brit trónörökös feleségének járó walesi
hercegnői címet ő viselte a legtovább, 1863-tól egészen 1901-ig.
Németellenességét sosem titkolta, és a német-dán konfliktus alatt (1864)
igyekezett befolyását a dánok érdekében latba vetni Nagy-Britanniában ( tegyük
hozzá, hogy sajnos igen kevés sikerrel ).
Walesi hercegnőként és királynéként is a jótékonyságnak szentelte magát.
Házasságára sokszor árnyékot vetettek férjének kalandjai és botrányai, de a mikor
ezek kipattantak mindig férje mellé állt. Saját korában ideális szépségnek
tartották, és ugyanúgy divatikonnak számított, mint amilyen korunk walesi
hercegnője, Lady Diana volt. Amikor egy nehéz szülés után járása kissé sántán
himbálózóvá vált, még ezzel is divatot teremtett, a hölgyek igyekezték
utánozni. Ez volt az " Alexandra limp." Alexandra sokáig megőrizte
fiatalos szépségét, csak az I. Világháború alatt kezdett el rohamosan öregedni
és 1925-ben meg is halt. A koppenhágai anglikán hitközösség temploma neki
köszönheti a létét Koppenhágában a Gefion szökőkút mellett (The English Church
- St. Alban ).
Dagmar fiatalabb volt Alexandránál, de amikor Marija Fjodorovna néven cárné
lett, úgy tűnt, hogy még nővérénél is ragyogóbb házasságot kötött, hiszen akkor
még senki sem sejthette milyen közeli már a cári birodalom bukása
Dagmar útja a cárnéi koronáig azonban gyötrelmes
volt.
Eredetileg Nikolai Alexandrovics trónörökösbe volt szerelmes és a menyasszonya
is lett, de Nikolaj 1865-ben meghalt tüdőbajban. Utolsó kívánsága állítólag az
volt, hogy öccse, a későbbi III. Sándor vegye feleségül hátrahagyott
menyasszonyát. Ezt a házasságot a politikai megfontolás kovácsolta, de ennek
dacára a frigy jó házasságnak bizonyult.
Dagmar korán özvegységre jutott. Kitanult
nővérnek és az 1877-78-as orosz-török háború alatt, az I. Világháború idején ő
volt az Orosz Vöröskereszt elnöke. Érdeklődött a gyermeknevelés iránt is.
Dagmar férje halála után is elsőbbséget követelt magának az új cárnéval
szemben. Miután fiát, az utolsó orosz cárt és családját meggyilkolják a
bolsevikok, Dagmar elhagyta Oroszországot és Nagy-Britanniába hajózott. Nem
sokáig maradt ott, a rossz nyelvek szerint nehezen viselte, hogy immár csak
második lehet nővére, Nagy-Britannia királynéja mögött a rangsorban.
Visszatért Dániába, ahol a Strandvejen, Klampenborg-hoz közel telepedett le, a
Hvidøre-kiskastélyban, amit még 1906-ban nővérével közösen megvásároltak.
Dagmar segítette az orosz menekülteket. A legkisebb leánya, Olga Nagyhercegnő
sokáig Ballerupban lakott, ahol gazdálkodásból élt. 1928-ban meghalt Dagmar és
a roskildei Dómban temették el. A szovjetrendszer összeomlása után, pontosan
140 évvel Dagmar esküvője után, 2006-ban Szentpéterváron újratemetették.
Ezután a történelmi kitérő után folytassuk utunkat Helsingørig a tengerparton.
A várost 1231 körül említik először a történelmi források. Ekkor a település
még nem a mai helyén állt. Amikor 1426-ban több fontos városi privilégiummal
felruházta a kis települést Pomerániai Erik arra kérte a polgárokat, hogy
költözzenek új helyre. A kérésnek a polgárok eleget tettek és egy szépen
tervezett új város épült fel a Sankt Olai Kirke ( Szent Olai templom ) körül.
Megjegyem, hogy ez a Pomerániai Erik a mi Luxemburgi Zsigmond királyunk
unokatestvére volt és Erik- jeruzsálemi zarándokútja közben -átutazott
Magyarországon annak idején, ahol Zsigmondnál vendégeskedett. Pomerániai Eriknek
korunkban szobrot is állítottak a városban.
Helsingør gazdagsága és hírneve az Øresundon szedett adóhoz kötődik, amit
serényen begyűjtöttek a tengerszoroson áthaladó hajóktól a király nevében.
1429- től nyomatékképpen a követeléshez egy erődítményt is építettek, amelyet
Kronborg néven emlegetünk 1577 óta. Helsingør ezután töretlenül fejlődött.
Egyes vélemények szerint Shakespeare azért tette híres tragédiájának a
helyszínét éppen ide, mert ez volt az a dán város, amelynek hírneve elért jóval
az ország határain túlra is, így Angliában is ismerték.
Ha a háborús idők és a pestis időnként ideiglenesen vissza is vetette a város
fejlődést, de gazdagság és meglehetősen szabad szellem jellemezte a települést
évszázadokon keresztül. Sok külföldi is letelepedett itt.
Amikor 1857-ben, nemzetközi nyomásra megszűnt a vámszedés a hajóforgalom után,
Kronborg ágyúi már régen nem jelentettek veszélyt az arra haladó hajókra. Az
angol flotta pl. akadálytalanul haladt át a tengerszoroson a napóleoni háborúk
idején, hogy aztán a történelem első terrortámadásának minősíthető akciója
keretében gyilkos tüzet zúdítson a koppenhágai polgári lakosságra 1807
szeptemberében.
Helsingørnek azonban még a vámszedés megszűnése után is jól ment egy ideig,
mert sok hajó még mindig kikötött itt, ha másért nem, akkor élelmiszer
utánpótlásért. A gőzhajózás teljes elterjedése adta meg végül a kegyelemdöfést
a város virágzó gazdasági életének, amelyet sem az 1882-ben alapított Hajógyár,
sem az újonnan bevezetett Helsingør-Helsinborg kompforgalom nem tudott már
megmenteni.
A város patinás utcáival, a régi dicsőség elmúltával is sok látnivalót kínál. A
festői kis utcákon érdemes egy nagyot sétálni. Helsingørben található
Skandinávia legépebben megőrződött kolostora a hozzá tartozó templommal együtt.
(Sct. Mariæ kirke og Vor Frue Kloster ). Az épületegyüttest 1430-ban kezdték
építeni, de a reformáció után majdnem le is bontották. Szerencsére a templomot,
mivel sok külföldi lakott a városban, 1576-ban a német-holland gyülekezet
vehette birtokába. Az 1600-as évek végétől kezdve azonban egyre apadt a németek
száma a városban és ezzel párhuzamosan egyre kevesebb volt a német nyelvű
istentisztelet is. 1851-től már csak dánul folytak az istentiszteletek.
A kolostor épületét a reformáció után különböző célokra használták (ennek
köszönheti, hogy végül túlélte a sok megpróbáltatást és nem bontották le ), még
6 lakást is kialakítottak az északi szárnyban egyedülálló hölgyeknek 1930-ban,
akik közül az utolsó 1986-ban költözött ki. Az épület azonban túlélte a hányattatásokat,
így máig is látogatható. A nyitvatartási időnek indulás előtt érdemes utánanézni.
Helsingør legfőbb látnivalója Kronborg, az ország első számú várkastélya. Nem
azért tartjuk annak, mintha ne találnánk nála pompásabb kastélyt az országban (a
felejthetetlen Frederiksborg a közeli Hillerødön ), hanem azért, mert ez a
leghíresebb. Mindenki szeretné látni a " Hamlet-kastélyt ", hiszen
Kronborg alatt, a kazamatákban lehet keresgélni Shakespere-nek köszönhetően
Hamlet szellemét. Észak egyik legjelentősebb reneszánsz várkastélyát 2000-ben
vették fel a Világörökségek listájára.
A kazamatákban áll Holger Danske szobra is. A legendák dicső dán lovagja afféle
nemzeti szimbólum, aki a legenda szerint akkor elevenedik meg újra, ha az
országot külső ellenség fenyegeti. A II. világháború alatt a földalatti
mozgalom egyik legnagyobb ellenállói csoportja is Holger Dansketől kölcsönözte
nevét.
Hasonló legendát mesélnek a szlovénok a mi I. Mátyás királyunkról. A legenda
szerint Mátyás király katonáival az észak-szlovéniai Peca-hegy alatt talált
menedéket, miután más uralkodók összeesküdtek ellene. Mátyás király felébred
majd hosszú álmából, ha szakálla kilencszer körbe éri a hegy gyomrában, a
barlangban álló kőasztalt és ekkor újra jólét és a biztonság köszönt a vidékre.
Térjünk vissza Hamlethez. Kronborgban megnézni egy Hamlet-előadást mindig
különleges élmény.
Shakespeare legfontosabb forrása a tragédia megírásakor Saxo Grammaticus ( 1160
- 1208 ) író és történész volt. Krónikájában , a Gesta danorum-ban Saxo
Grammaticus elmeséli Amleth ( Amletus ) herceg legendáját. Az eredeti legenda a
viking-kor előtt élt herceg történetét még Jyllandra helyezi és a herceg e
történet szerint sima " taktikai megfontolásból " tetette magát
őrültnek, majd a kedvező pillanatot kivárva leszámolt ellenségeivel.
Shakespeare átformálta a legendát és " Elsinore "-be ( Helsingør )
helyezte a történetet.
A kastély kiállítását az utóbbi években nagyon hatásosan átalakították, többek
között fény- és hangeffektusok segítségével igazi modern kiállítás lett belőle.
A kiállításnak kiváló gyermek-részlege van, ahol az aprónép kreatívan töltheti
el idejét. Az utóbbi évek változtatásainak köszönhetően Kronborg előbbre lépett
az " élhető " múzeumok rangsorában.
Kronborg egész évben különféle turisztikai eseményeknek, fesztiváloknak ad
otthont. Az egykor félelmetesnek számító ágyúkat ma már csak a királyi családot
érintő jelentős események idején (haláleset, születés stb. ) és az uralkodó
hajójának, a Dannebrog-nak elhaladásakor sütik el.
Helsingøri túránkat egy röpke hajókázással fejezhetjük be. A városból kevesebb,
mint fél óra átkelhetünk komppal a svéd partra. A hajóról remek kilátás nyílik
Helsingørre és Kronborgra.
" Nézd, a dán egy Kételkedő, mert Dánia történelme egy erős nemzetség
bukásának története. "
A túra végeztével elgondolkodhatunk azon, hogy valójában van- e valami köze a
dán léleknek Shakespeare Hamlet figurájához és ekkor eszünkbe juthat egy dán
regény, amelyet 1999-ben, egymástól függetlenül, két dán újság, a Politken és a
Berlingske Tidende is megszavazott az évszázad dán történelmi regényének. A
Nobel-díjas dán író, Johannes Vilhelm Jensen (1873-1950) azon művéről van szó,
amely II. Christian-ról szól. A regény címe "Kongens Fald", vagyis A
király bukása. Arról szól, hogy a király hogyan vesztette el a hatalmát a
kalmari unió felett és hogyan kezdődött el az ország évszázados lecsúszása,
melynek végére csak egy kis légypiszok maradt a térképen.
Dánia, amely a viking-időkben és a középkorban nagy birodalom volt, elvesztette
először Svédországot 1523-ban, majd a skånei területeket (1658), Norvégiát
(1814 ), végül Slesvig-Holsten-t 1864-ben.
A regényben szerepel a mítosz, amely szerint a király hússzor hajózott
oda-vissza Fyn és Jylland között, habozva, hogy mit tegyen: felvegye-e a
küzdelmet az ellenségeivel, vagy meneküljön. Egyes vélemények szerint a
tétovázó király képe remekül illett a dánok nemzeti történelemképébe,
legalábbis egy ideig.
A király bukásának oka a tétovázása, a habozás, amely megbénítja a
cselekvőkészségét és megpecsételi nemcsak saját, de az egész dán nemzet sorsát,
amelyet a király hordoz magában.
A bukás oka, hogy a dán nem bízik önmagában. A nemzetet jelképező király
alakjának cselekvőképessége semmivé olvad az éjszakában, mint a hó tavaszi
napon.
Az író, az első kiadásban le is írta ítéletét, a fenti idézetet, de később
kihúzta. Gondolom, nem akart magyarázkodni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése