Menedékhely rossz időben

Múzeumi séta Koppenhágában

 

Eszembe sem jutna teljességre törekedni ezen a koppenhágai múzeumi sétán, arra kérem az olvasót, hogy bízzon bennem és hagyatkozzon rám legizgalmasabb múzeumi élmények tekintetében.
Koppenhágában tulajdonképpen csak a legritkább esetben van igazán hideg, de ha elkezd-e fújni a szél, akkor garantáltan csontig hatol. Különösen tél végén és kora tavasszal a múzeumi túrák mentik meg az ember kedvét attól, hogy végleg szürkeségbe csapjon át a hangulata. A múzeumok nagyon sok gyermekprogramot szerveznek, így bátran elindulhatunk felfedezőútra kisgyerekekkel is. A múzeumok honlapján mindig láthatjuk, hogy milyen programokkal várják az aprónépet.

A Dávid Gyűjteménnyel kezdeném a múzeumi sétát, amely a nyugati-világ tíz legnagyobb iszlám művészeti gyűjteményének egyike. (Kronprinsessegade 30, 1306 København).
Ezen felül még két másik gyűjtemény is tartozik hozzá, egy régi európai-, és az új dán részleg.

A múzeum Koppenhága központjában található és látogatása ingyenes. Egy magángyűjteményből nőtt ilyen nagyra. Eredeti tulajdonosa C. L. David volt, a Legfelsőbb Bíróság tagja. 1960-ban bekövetkezett halála óta egykori házában láthatóak a remekművek.

Az alsóbb szinteket a régi európai és a dán részleg foglalja el és aki végigjárja ezt, annak jutalma nem maradhat el, mert elé tárul végül a felső két emelet kincse, az iszlám gyűjtemény.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nincsenek különleges darabok az alsóbb szinteken is, mert a festmények alkotói J.F. Willumsen, L.A. Ring, Peter Hansen és Vilhelm Hammershøi nagyon tudtak festeni,  erről a helyszínen mindenki meggyőződhet, de  kétségtelen, hogy az iszlám gyűjtemény vonzza a legtöbb látogatót, teljes képet adva az egész klasszikus iszlám világról, nyugattól, Spanyolországtól kezdve, egészen Indiáig keleten, a VIII. századtól a XIX. századig.
A gyűjtemény különleges darabjainak hatása alatt ámulva-bámulva fejet hajthatunk az iszlám művészet ismeretlen mesterei előtt.

 

A múzeumi sétát folytatva átvágunk a belvároson, hogy megtekinthessük a Nemzeti Múzeumot. Ennek főépülete egy régi palota-épület,amelyet Prinsens Palæ-nek neveznek és Christiansborg mellett található. ( Prince's Mansion, Ny Vestergade 10, 1471 København K)
A kiállítás magját a Királyi Kincstár adománya képezi 1650-ből, amely festményeket, etnográfiai elemeket, régiségeket és fegyvereket tartalmazott. Az állandó kiállítás gazdag anyagából ma már több múzeumra is futná.
Többek között jelentős bronzkori leleteket mutatnak be. Bronzkorról Európában és Ázsiában i.e. 3000-től i.e. 500-ig beszélünk. Skandinávia viszonylatában azonban az i.e. 1700-tól az i.e. 500-ig tartó korszakot nevezzük bronzkornak.
A múzeumban látható jellegzetes, csavart végű kardok is ebből a korszakból származnak. A kor gazdag leleteivel talán csak a mükénei kultúra veszi fel a versenyt Európában

A múzeum féltett kincse a lur nevű hangszer. Eddig 56 darab lur került elő, ebből 35 darabot Dániában találtak meg. Általában párosával kerültek elő a leletek, egymás tükörképeként. Egy lur akár két méteres is lehetett. A hangszer elkészítése komoly szakértelmet kívánt. Később készült egy középkori változata is, amelynek anyaga fa volt.
 A városi legenda szerint, ha a koppenhágai Városháza mellett álló luron játszó szoboralakok mellett egy szűz halad el, akkor megszólalnak a hangszerek. A koppenhágai plebs, mint ebből a városi legendából is kiderül senkit és semmit sem tisztel, ám van egy remek tulajdonsága is, roppant segítőkész. Ezt azonnal tapasztaljuk, ha kisebb bajba kerülnénk és tájékoztatást, vagy segítséget kérnénk a koppenhágai utcákon.

A múzeum számos remeke között szerepel a gundestrupi üst is.
A " Gundestrupkedlen " egy csodásan megmunkált aranyozott ezüst üst, amely 9 kilót nyom. 1891-ben találták meg Gundestrupban, Ars mellett. 12 hajlított lemezből áll, 5 belső és 7 külső lemezből. Az alján egy plasztikusan megformált kerek lap látható, ezen található a legszebb részlet: egy bikát ábrázol, amelyet éppen leszúrni készül egy női alak. A többi lapot különböző istenek alakjai és mitológiai jelenetek gazdagon díszítik. Az egyik lapon egy istennőt egzotikus állatokkal, elefántokkal és griffmadarakkal körülvéve láthatunk.

I.e. 100 körül készülhetett ez a remek munka, valahol a Balkán déli részén. A képek mind a trák, mind a kelta mondavilággal rokoníthatóak, míg a megmunkálás technikája egyértelműen trák mester kezére vall. Nem tudjuk, hogy hogyan került északra az üst, lehetett ajándék, vagy akár hadizsákmány is, de az biztos, hogy szépsége a kiállítás egyik emlékezetes darabjává teszi.

Kiemelném a jelentős aranykincseket is, külön a viking aranyat. Az V. századtól kezdve az isteneknek szánt arany a földbe került, az áldozatokat már nem a mocsarakba süllyesztették, mint korábban.
Dániában eddig több, mint 50 kg aranyat találtak ebből a korból

Ezenfelül számos középkori emléket is felvonultat a kiállítás, ezek mind míves darabok, a teljesség igénye nélkül csak két személyes kedvencet említenék meg, egy Evangéliumot és egy keresztet.

A " Horne-bogen " néven ismert Evangéliumot 1225 körül írták. A borító kereszt-díszítése és a figurák rozmáragyarból készültek ugyanabban az időben. A kötet zománcos, féldrágaköves borítása valamivel későbbi, minden bizonnyal az 1300-as évek elejéről származik.

Az említett kereszt is egy olyan darabja a múzeum gyűjteményének, amely hosszú időre a vitrin elé szegezi az embert. Luitger mesternek csak ezt az egyetlen munkáját ismerjük, de ha egész életében semmi mást sem készített volna, csak ezt az egyetlen keresztet, akkor is óriásnak tartanánk, annyira letisztultan szép ez a munka.
Luitger 1150 körül készítette rozmáragyarból a keresztet, a felirat szerint Helenának, vagy más néven Gunhildnek , aki Svend Grathe király lánya volt. A Gunhild név rúnaírással is szerepel a kereszten, amely 850 éven keresztül mindig valamelyik dán királyi hercegnő tulajdonát képezte. A kereszt felső oldalán valaha egy Krisztus figurát hordozott.
A keresztfán Élet és Halál szimbolikus alakjai láthatóak, karjain templom és zsinagóga képei, ezek az Ó- és az Újtestamentumot jelképezik. A hátoldalon Krisztus alakja az Utolsó ítélet napján látható.

A későbbi korok emlékei között szerepelnek érdekes, színes főkötők. A főkötő a köznép asszonyainak fontos viselete volt régen. Sok mindent elárult viselőjéről azon felül is, hogy az ország melyik részéből származott. Jelezte viselőjének örömét, bánatát és családi állapotát. Ünnepeken szalaggal díszítették.
A férjes asszonyok főkötőjének szalagja fekete, vagy sötét volt, a hajadonok vörös, vagy világos színű szalagot viseltek a nyakukban, vagy állkapcsuk alatt. Sokféle főkötőt készítettek, ízlésnek és pénztárcának megfelelően.

A történeti gyűjtemény mellett több más jellegű gyűjtemény is látható az épületben és egy gyermekmúzeum részleg is helyet kapott.
A Nemzeti Múzeumhoz ezenfelül más kiállítások is tartoznak elszórva a városban.

A Frilandsmuseet ( skanzen,  Kongevejen 100, 2800 Kongens Lyngby) pl . egy koppenhágai elővárosban található és a nyári szezonban tart nyitva. A hely egész napos látványosság, jó idő esetén ideális séta- és kirándulóhely az egész család számára, remek játszótérrel, kijelölt piknik-helyekkel a szabadban, a régi parasztházak és gazdasági épületek között.

Ha bejárjuk ezeket a házakat és megcsodáljuk a régi használati tárgyakat, akkor nagyon pontos képet alkothatunk a régi paraszti társadalomról és megtudhatjuk, hogyan éltek az emberek.
húsvétkor is nyitva tartanak, de utána bezárnak és csak május elsején nyit ki újra az óriási zöld területen elterülő, fantasztikus skanzen.

A gazdasági konyhán a húsvéti ünnepkör napjain minden nap hagyományos ételeket készítenek majdnem úgy, ahogyan azt az 1700-as 1800-as években is tették. Ezeket meg is lehet kóstolni.

Nagycsütörtökön a kilencféle zöldségből készült " nikål "-t készítik el, ami főleg káposztafélékből áll, de szükség esetén akár csalánt, vagy podagrafüvet is főztek bele.

Nagypéntek a gyász napja volt, ekkor rozslisztből főztek kását. A szombat mindig az ünnepre való serény készülődéssel tellt el, ekkor mostak, takarítottak, erre utal a hagyományos tojásétel neve is " skidne æg " ( szennyes tojás ) amit ezen a napon készítettek, de nevére rácáfolva egészen finom.:)
Húsvét napjain szintén tojásételeket és bárányt fogyasztottak.

Nem messze a Frilandsmuseet-től áll a régi gyárnegyed ( Brede ), amely szintén múzeum.( I. C. Modewegs Vej, 2800 Kongens Lyngby) A kiállítás a nyári szezonban tart nyitva. Képei a XIX századi kapitalizmus világába vezetnek minket, amikor a gyárosokat helyenként még szinte személyes kapcsolat fűzte azokhoz, akik nekik dolgoztak. A fényképek sok mindent elmondanak egy korról, nincs ez másképpen ebben az esetben sem, ha megnézzük a Koppenhága külvárosában található régi textilgyár, a Brede-Værk fényképes emlékeit. Az egyik fényképen, a hölgykoszorúban, középen, a munkások között áll a mindenkiről gondoskodó, felelős, sikeres ember, a gyáros, mint egy apafigura abban a korban, amely még mélyen hisz abban, hogy a fejlődés mindent problémát meg fog majd egyszer oldani.

A kerek kalapos gyáros, a valamikor tulajdonos valóban gondoskodott is a munkásairól, nem kizárólag csak a gyárat igazgatta a tetszetős főépületből, hanem az egész miniatür társadalmat irányította, amely a gyár köré települt.
1905-ben azt írják a gyárról, hogy mindenki, aki a gyárnak dolgozik, a cég földjén, a cég lakásaiban lakik. Kényelmük érdekében könyvtárat, étkezdét, takarékpénztárt, fürdőt és gyermekmegőrzőt is üzemeltet a cég. Persze a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a gyárban 1913-ig gyerekek is dolgoztak, akik fél napjukat az iskolában töltötték, a másik felét pedig a gyárban . Egy átlagos munkanap reggel 7-től este 7-ig tartott, egy óra ebédszünettel.
A Brede Værk régi ipari terület. Már 1370-től működött itt egy malom, ahol magvakat őröltek, 1628-ban pedig robbanószerüzemet rendeztek itt be, amit az 1700-as évekre átépítettek úgy, hogy Dánia legfontosabb rézüzeme működhetett benne, 1832-ben költözött ide a textilgyár, amit később gőzgéppel láttak el és kibővítettek. Amikor 1887-ben felvettek egy Daverkosen nevű textilgyárost a vezetőségbe, ő megalapozta azt az üzletpolitikát, amely a technikai fejlődést és a munkások életkörülményeinek javítását szorgalmazta.
Az 1930-as években már ezerre emelkedett az itt dolgozó és lakó emberek létszáma.
A gyárat 1956-ban bezárták, de 1993-ban a Nemzeti Múzeum tulajdonába került, amely ingyenesen látogatható, állandó tárlatot rendezett itt be, melynek tárgya az iparosítás, itt akár azt is kipróbálhatjuk, hogy milyen futószalag mellett dolgozni.
A gyár kb. 400 munkáslakása közül a legtöbb keletre, a dombon álló épületekben volt található, ezek az épületek mind-mind egy város után kapták a nevüket, de ma már csak egyetlen áll az állomás mellett, viszont állnak a gyártól keletre a legrégebb házak, amelyekhez konyhakert is tartozott, földet ugyanis mindenki kaphatott a cégtől, ha zöldséget, gyümölcsöt szeretett volna termelni.

Utolsó állomásunk a múzeumi túrán a Tivoli közvetlen szomszédságában álló Ny Carlsberg Glyptotek. (Dantes Plads 7 sz.)
Ezt a múzeumot nem is maga a gyűjteménye teszi különleges élménnyé, bár az is nagyon érdekes, hanem az a jó hangulat, ami szinte azonnal eluralkodik az emberen, amint belép ide. A múzeum keddi napokon ingyen látogatható.
Az itt uralkodó kellemes érzést tulajdonképpen a klasszicista, átriumszerű építkezésnek köszönhetjük. (Átrium: négyszög alaprajzú udvar, amely oszlopfolyosóval van körülvéve és amelyből közvetlenül egy belső kerthez jutunk ). Levegős, világos pálmakert ez a belső kert, ahol nyugodtan helyet foglalhatunk, elgondolkozhatunk és megpihenhetünk.
A múzeumot a sörgyáros Carl Jacobsen (1842-1914) alapította, aki saját korának egyik legnagyobb magángyűjteményét hozta létre. A sörfőzdéről nevezte el Ny Carlsberg-nek, ehhez fűzte a Glyptotek szót. A Glyptotek szó maga szoborgyűjteményt jelent.
 Az épületet azóta többször is kibővítették, az eredeti gyűjtemény is tovább gazdagodott az 1987-es ünnepélyes megnyitó óta.
Számomra a legnagyobb élményt ebben a múzeumban Rodin szobrai és a francia impresszionista gyűjtemény jelenti.
A múzeum alapítója, Carl Jacobsen, Rodin mecénása volt és közvetlenül a mestertől rendelt 24 szobrot. Ma már 43 szobrot számlál a Rodin gyűjtemény, közöttük olyan remekműveket, mint a Calais-i polgárok vagy a Gondolkodó. Auguste Rodin (1840-1917) mindig törekedett az akadémiai elismerésre, de soha nem jutott túl az akadémiai felvételin. Nem volt született rebellis, de sokan benne látják a modern szobrászat lázadó atyját. 

A francia gyűjtemény darabjai között meg kell említenem Gauguin alkotásait. A művész egy ideig Koppenhágában élt, mert felesége, akitől öt gyermeke született dán származású volt. Gauguin, saját művészi vízióját a " primitívről ", amelyet esetében nem etnikai, hanem művészeti fogalomként kell értékelnünk szépen követhetjük a kiállított darabokon. Gauguin a " primitívet " személyes és pénzügyi problémái ellenére is átívelve kultúrákon, korszakokon és vallásokon követte munkásságában. Ez vitte a művészt messzi utakra, testi-lelki értelemben értve ezeket az utakat, hiszen bejárta Dániát, Bretagne-t, Arles-t, Martinique-t és Polinéziát, miközben a legváltozatosabb munkákat hozta létre a legváltozatosabb anyagokból: festményeket, grafikákat, rajzokat és kerámiát, famunkákat, bútorokat és ékszereket is.