Tavasz az ünnepek időszaka, sokkal több munkaszüneti nap esik erre az időszakra, mint más évszakban Dániában. A legfontosabb tavaszi ünnep természetesen Húsvét, ami önmagában nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen a kereszténység jól ismert, legnagyobb ünnepe. Az ünnephez kapcsolódó dán szokások viszont már, hogy stílszerű legyek, - megérnek egy misét. Annál is inkabb, mert megmagyarázhatatlan módon, húsvétkor szinte teljesen kiürül Koppenhága és mintha a koppenhágaiak is csak otthon lustálkodnának. Mindig nyitva tart viszont a skanzen és ha az időjárás is kegyes, akkor mégsem fogunk unatkozni, fogjuk a piknik-kosarat és huss, irány a természet.
Az én családomban a gyerekek kedvence az a régi dán szokás volt, amely szerint kivonultunk a kertbe, ahol a gyerekeknek meg kellett keresniük azokat a hímestojásokat, amiket én már korábban ott elrejtettem. Ha megtalálták ( az akkorra már általában kissé viharvert tojásokat ), akkor ezeket csokitojásra, vagy ( ezt újításként vezettük be a régi szokás szellemében ) egy tíz koronásra cserélhették. Ez a játék mindig nagy siker volt, a gyerekek imádják a" tojásvadászatot " a friss levegőn.
A tojás, mint a példa is mutatja, Dániában is szervesen kapcsolódik az ünnephez. Régen a cselédek a bérük egy részét terményben kapták, így húsvétkor tojáshoz jutottak. Attól függött, hogy milyen fontos szerepük volt a gazdaságban, hogy hány tojás illette őket ilyenkor.
A tojásokkal aztán egy másik játékot is lehetett játszani, ezt ismerik a legtöbben: legurították a tojásokat egy emelkedőről úgy, hogy közben megpróbálták elnyerni őket a játékpartnerüktől azzal, hogy egy jól irányzott gurítással eltalálták azokat, amelyeket a játékpartnerük irányított.
A tojást, mint láthattuk eddig is, az étkezésen felül sok mindenre lehetett használni a néphit és a szokások szerint. A tyúk legelső tojását zsebre téve nagycsütörtökön, az istentiszteleten felismerhettük még a boszorkányokat is. Ha volt a zsebünkben egy ilyen tojás, akkor a babona szerint végigtekintve az áhítatos gyülekezeten a boszorkányok kilétét elárulta a fejükön előttünk megjelenő lábas, kondér, vajasbödön, vagy egyéb háztartási eszköz.
A tojásokat persze díszíteni is lehetett és kellett is az ünnepre. A dán történelem legkorábbról ismert hímestojásai azok, amelyekkel IV. Christian bebörtönzött lánya, Leonora Christina és egy fogolytársa megajándékozták egymást ( 1667 ). Az írói tehetséggel megáldott Leonora Christina megemlékezik erről híres emlékiratában.
A tojások díszítésére a parasztok természetesen Dániában is azokat a festékanyagokat használták, amelyekhez hozzájutottak a természetben. Elterjedt volt a hagyma héjából főzött festék.
Leonora Christina korában már ismertek egy másik húsvéti szokást is: levelet küldtek, amelynek vagy a feladóját, vagy a levélbe foglalt rejtvényt kellett kitalálnia a címzettnek ( bindebrev ). A sikeres megfejtésért cserébe járhatott egy csók, vagy más apró ajándék.
Ez a szokás összeolvadt később annak szokásával, hogy a tavasz kezdetét jelezvén üdvözlőlevelet küldtek egymásnak az emberek ( gækkebreve ).
Ebbe a rejtvényes feladványt tartalmazó levélbe hóvirágot is tettek. A levél a nevét ( gækkebrev ) is a hóvirágtól ( vintergæk ) kölcsönözte.
Ma már inkább csak a gyerekek küldenek húsvétkor ilyen levelet, amelyet szimmetrikusra vágnak és névtelenül küldenek. A feladó nevét csak pontokkal jelölik ( " Mit navn det står med prikker pas på det ikke stikker " ), a címzettnek ki kell találnia, hogy ki a feladó, ha nem tudja kitalálni, akkor húsvéti tojással fizet ezért. A feladó viszont akkor köteles egy tojást adni, ha a címzettnek sikerül kitalálnia kilétét. Néha húsvéti verset is mellékelnek hozzá. Ha a címzett rájön, hogy ki küldte a levelet, akkor megpróbálhatja egy hasonló rejtvénnyel visszaadni a kölcsönt.
A húsvét ünnepléséhez természetesen hozzátartoznak azok az ételek is, amiket ilyenkor készítenek el: a főtt tojás mustárszószban ( skidne æg ).
Ezt és két másik jellegzetes húsvéti ételt ( nikålsuppe és a rugmelsgrød ) is minden évben elkészítik Lyngbyben a Frilandsmuseumban ( Skanzen) a nagy közönség előtt. A szabadtéri múzeum minden évben nyitva tart az öt húsvéttal kapcsolatos ünnepnapon keresztül.
Krisztus Mennybemenetele, Kristi himmelfartsdag. (Ascensio Domini).
Ez húsvét után a 40. nap, egyaránt ünnep a protestánsoknál, a katolikusoknál ( Áldozócsütörtök ) és az ortodoxoknal is.
Az én családomban a gyerekek kedvence az a régi dán szokás volt, amely szerint kivonultunk a kertbe, ahol a gyerekeknek meg kellett keresniük azokat a hímestojásokat, amiket én már korábban ott elrejtettem. Ha megtalálták ( az akkorra már általában kissé viharvert tojásokat ), akkor ezeket csokitojásra, vagy ( ezt újításként vezettük be a régi szokás szellemében ) egy tíz koronásra cserélhették. Ez a játék mindig nagy siker volt, a gyerekek imádják a" tojásvadászatot " a friss levegőn.
A tojás, mint a példa is mutatja, Dániában is szervesen kapcsolódik az ünnephez. Régen a cselédek a bérük egy részét terményben kapták, így húsvétkor tojáshoz jutottak. Attól függött, hogy milyen fontos szerepük volt a gazdaságban, hogy hány tojás illette őket ilyenkor.
A tojásokkal aztán egy másik játékot is lehetett játszani, ezt ismerik a legtöbben: legurították a tojásokat egy emelkedőről úgy, hogy közben megpróbálták elnyerni őket a játékpartnerüktől azzal, hogy egy jól irányzott gurítással eltalálták azokat, amelyeket a játékpartnerük irányított.
A tojást, mint láthattuk eddig is, az étkezésen felül sok mindenre lehetett használni a néphit és a szokások szerint. A tyúk legelső tojását zsebre téve nagycsütörtökön, az istentiszteleten felismerhettük még a boszorkányokat is. Ha volt a zsebünkben egy ilyen tojás, akkor a babona szerint végigtekintve az áhítatos gyülekezeten a boszorkányok kilétét elárulta a fejükön előttünk megjelenő lábas, kondér, vajasbödön, vagy egyéb háztartási eszköz.
A tojásokat persze díszíteni is lehetett és kellett is az ünnepre. A dán történelem legkorábbról ismert hímestojásai azok, amelyekkel IV. Christian bebörtönzött lánya, Leonora Christina és egy fogolytársa megajándékozták egymást ( 1667 ). Az írói tehetséggel megáldott Leonora Christina megemlékezik erről híres emlékiratában.
A tojások díszítésére a parasztok természetesen Dániában is azokat a festékanyagokat használták, amelyekhez hozzájutottak a természetben. Elterjedt volt a hagyma héjából főzött festék.
Leonora Christina korában már ismertek egy másik húsvéti szokást is: levelet küldtek, amelynek vagy a feladóját, vagy a levélbe foglalt rejtvényt kellett kitalálnia a címzettnek ( bindebrev ). A sikeres megfejtésért cserébe járhatott egy csók, vagy más apró ajándék.
Ez a szokás összeolvadt később annak szokásával, hogy a tavasz kezdetét jelezvén üdvözlőlevelet küldtek egymásnak az emberek ( gækkebreve ).
Ebbe a rejtvényes feladványt tartalmazó levélbe hóvirágot is tettek. A levél a nevét ( gækkebrev ) is a hóvirágtól ( vintergæk ) kölcsönözte.
Ma már inkább csak a gyerekek küldenek húsvétkor ilyen levelet, amelyet szimmetrikusra vágnak és névtelenül küldenek. A feladó nevét csak pontokkal jelölik ( " Mit navn det står med prikker pas på det ikke stikker " ), a címzettnek ki kell találnia, hogy ki a feladó, ha nem tudja kitalálni, akkor húsvéti tojással fizet ezért. A feladó viszont akkor köteles egy tojást adni, ha a címzettnek sikerül kitalálnia kilétét. Néha húsvéti verset is mellékelnek hozzá. Ha a címzett rájön, hogy ki küldte a levelet, akkor megpróbálhatja egy hasonló rejtvénnyel visszaadni a kölcsönt.
A húsvét ünnepléséhez természetesen hozzátartoznak azok az ételek is, amiket ilyenkor készítenek el: a főtt tojás mustárszószban ( skidne æg ).
Ezt és két másik jellegzetes húsvéti ételt ( nikålsuppe és a rugmelsgrød ) is minden évben elkészítik Lyngbyben a Frilandsmuseumban ( Skanzen) a nagy közönség előtt. A szabadtéri múzeum minden évben nyitva tart az öt húsvéttal kapcsolatos ünnepnapon keresztül.
Krisztus Mennybemenetele, Kristi himmelfartsdag. (Ascensio Domini).
Ez húsvét után a 40. nap, egyaránt ünnep a protestánsoknál, a katolikusoknál ( Áldozócsütörtök ) és az ortodoxoknal is.
Dániában már nem kötődik hozzá semmilyen népi hagyomány. Tudjuk viszont, hogy a középkorban színjátékkal ( egy fajta misztériumjátékkal ) ünnepelték ezt a napot úgy, hogy a templomtetőn keresztül leengedett figurákkal eljátszották, ahogyan Jézus elbúcsúzik a tanítványaitól és a Mennybe emelkedik.
Az előadásnak pedagógiai célja is volt, hiszen a középkorban a lakosság elsöprő többsége írástudatlan volt és így, szórakoztató módon ismerhették meg Jézus történetét. Ezek a lefalazott lyukak a templomok mennyezetén ma is láthatóak, pl. az Århus Domkirke-ben.
A Nemzeti Múzeum gyűjteményében is láthatunk egy 1200-as évekből származó Krisztus-figurát, amelyet ilyen előadáshoz használtak. A jelenet végén a Krisztus-figura felemelkedett és a lyukon keresztül eltűnt a nézők szeme elől, majd ezt követően a hasadékon át megáldott virágokat és kenyeret dobtak le a gyülekezetnek miközben a Krisztust alakító szereplő, ( aki láthatatlan volt a gyülekezet számára ) szólt az emberekhez. Egyes helyeken egy Sátán figurát is ledobtak, amelyet a gyülekezet, lelke épülésére kedvére lábával megtiporhatott.
Az előadásnak pedagógiai célja is volt, hiszen a középkorban a lakosság elsöprő többsége írástudatlan volt és így, szórakoztató módon ismerhették meg Jézus történetét. Ezek a lefalazott lyukak a templomok mennyezetén ma is láthatóak, pl. az Århus Domkirke-ben.
A Nemzeti Múzeum gyűjteményében is láthatunk egy 1200-as évekből származó Krisztus-figurát, amelyet ilyen előadáshoz használtak. A jelenet végén a Krisztus-figura felemelkedett és a lyukon keresztül eltűnt a nézők szeme elől, majd ezt követően a hasadékon át megáldott virágokat és kenyeret dobtak le a gyülekezetnek miközben a Krisztust alakító szereplő, ( aki láthatatlan volt a gyülekezet számára ) szólt az emberekhez. Egyes helyeken egy Sátán figurát is ledobtak, amelyet a gyülekezet, lelke épülésére kedvére lábával megtiporhatott.
Pünkösd
A pünkösdöt a harmadik legnagyobb egyházi ünnepnek tartják karácsony és húsvét után. Ez a Szentlélek eljövetelének ünnepe, a húsvét utáni 50. napon ünneplik meg.Ma már nem kötődik olyan sok hagyomány hozzá Dániában, mint a húsvéthoz, vagy a karácsonyhoz,
A pünkösdöt a harmadik legnagyobb egyházi ünnepnek tartják karácsony és húsvét után. Ez a Szentlélek eljövetelének ünnepe, a húsvét utáni 50. napon ünneplik meg.Ma már nem kötődik olyan sok hagyomány hozzá Dániában, mint a húsvéthoz, vagy a karácsonyhoz,
Régen új ruhát viseltek ilyenkor, amelyet megáldottak, így akár tovább is tarthatott.
Pünkösd reggelén a ház felé illett seperni, abban a reményben, hogy ilyen módon elég szerencsét gyűjt össze az ember az év hátralevő részére.
Manapság egészen reggelig szokás bulizni, mert a hagyomány szerint lehet reggel látni, amint a pünkösdi nap táncot jár az égen.
Pünkösdi szokás az erdőben piknikezni is, vagy részt venni egy karneválon az ország valamelyik nagyvárosában. A pünkösdi karneválok tartása a nyolcvanas években vált szokássá Dániában.
Az első karnevált 1982-ben tartották a hűvös északon Koppenhágában, Aarhus-ban és Aalborg-ban. Aarhusból eltűnt a karnevál az idők folyamán, de az aalborgiak és a koppenhágaiak hagyományt teremtettek belőle.
Hja, a koppenhágaiak különösen tudnak élni.
Store Bededag, Nagy Imanap a Dán Népegyházban
Pünkösd reggelén a ház felé illett seperni, abban a reményben, hogy ilyen módon elég szerencsét gyűjt össze az ember az év hátralevő részére.
Manapság egészen reggelig szokás bulizni, mert a hagyomány szerint lehet reggel látni, amint a pünkösdi nap táncot jár az égen.
Pünkösdi szokás az erdőben piknikezni is, vagy részt venni egy karneválon az ország valamelyik nagyvárosában. A pünkösdi karneválok tartása a nyolcvanas években vált szokássá Dániában.
Az első karnevált 1982-ben tartották a hűvös északon Koppenhágában, Aarhus-ban és Aalborg-ban. Aarhusból eltűnt a karnevál az idők folyamán, de az aalborgiak és a koppenhágaiak hagyományt teremtettek belőle.
Hja, a koppenhágaiak különösen tudnak élni.
Store Bededag, Nagy Imanap a Dán Népegyházban
( Ez az ünnep 2024-től már nem munkaszüneti nap ).
Ez a nap is pirosbetűs ünnep, ami azt jelenti, hogy munkaszüneti nap. A Nagy Imanapot sok külföldi a legnagyobb igyekezettel is csak Nagy Fürdőnapnak tudja kiejteni, ( Store Badedag ), ami kicsit komikusan hangzik, de ez a címe egy 1991-ben készült kultuszfilmnek is, úgyhogy oda se neki.
A Nagy Imanapot Hans Bagger, Roskilde püspöke ( 1675 - 1693 ) rendelte el több más imanappal együtt,1686-ban egy királyi rendelet a Húsvét utáni negyedik péntekre helyezte, így a király ( V. Christian ) Koppenhágában tarthatta meg, még nyári, birodalmi utazásai előtt. Ez az egyik oka annak, hogy a Nagy Imanap elsősorban koppenhágai tradíciónak számít.
Az imanapokon a békéért imádkoztak, bűnbánatot tartottak és böjtöltek. Már az imanap előtti napon meghúzták a nagyharangot, ami azt jelentette, hogy a kocsmákat és egyéb vendéglátó helyeket be kellett zárni, így remény volt arra, hogy másnap mindenki józanul üljön be a templomba, estig mindenkinek böjtölnie kellett, egyébként is minden világi tevékenység, munka, játék és mulatozás tilos volt ezen a napon.
Ez alól a pékek sem képeztek kivételt, így már az előző este leszállították a búzából készült pékterméket ( hvedeknopper ), amit másnap megmelegíthettek, piríthattak az emberek. Ma is ezt szokás fogyasztani ezen a napon. A koppenhágai polgárság hagyománya volt a városfalakon korzózni a harangszó után, majd később, amikor a városfalak már nem álltak, akkor a Kastelletnél sétáltak.
Manapság a legtöbben a konfirmációval és a búzából készült péksüteménnyel hozzák kapcsolatba ezt az ünnepet, amely még az 1770-es Struensee-féle reformokat is túlélte, Struensee ugyanis, sok más egyházi ünneppel ellentétben, ezt az ünnepet nem törölte el.
Igen részletes kis elemzést írt 1987-ben, a " København, Før Nu og Aldrig " c. sorozat 16. kötetében egy festményről Erik Wassard. A kép témája az imanapi korzózás. A roppant szemléletes leírást a képről, amely teljesen visszaadja kor hangulatát nem hiszem, hogy felül tudnám múlni. Én is ebből tudtam meg a következőket a képpel kapcsolatban, melynek pontos címe:
" Østervold, a Nagy Imanap előtti este, 1862 "
Ebben az időben a városfalak még álltak, de a kapuk már nem és éppen az 1864-es nagy katonai összeomlás és a modern Dánia megteremtésének előestéjén vagyunk , a társadalmi élet eseményének számító Nagy Imanap előtti harangszó utáni korzózáson, amelyen azért vett részt az ember, hogy másokat lásson és nem utolsósorban azért, hogy saját magát is a társadalmi élet szereplőjévé tegye.
A képen folyó élénk társalgás valamiféle botrányt sejtet, bár hogy miről folyhat a szó, azt A.H. Hunæus, a kép festője sem tudhatta, lévén, hogy siketnéma volt.
Központi figura a képen a nagykereskedő Funder alakja aki fekete kalapban van, mellette a világos kalapot Meïr Aron Goldschmidt viseli, aki korábban a Corsar szerkesztője volt. ( A Corsar volt Dánia első szatírikus lapja, Søren Kierkegaard-karikatúrái nagyon ismertek ).
A két úr éppen üdvözli madam Richter-t, ( a főbérlő felesége volt a házban, ahol Hunæus lakott ) és M.J. Phillipson ügynököt. A háttérben a pékek céhének elnöke támaszkodik a fához, biztos fáradt, hiszen az ünnepi péktermékeket előre le kellett gyártaniuk.
A két úr éppen üdvözli madam Richter-t, ( a főbérlő felesége volt a házban, ahol Hunæus lakott ) és M.J. Phillipson ügynököt. A háttérben a pékek céhének elnöke támaszkodik a fához, biztos fáradt, hiszen az ünnepi péktermékeket előre le kellett gyártaniuk.
A királyi család két kedvelt tagja is ott van a képen, a háttérben tiszteleg Ferdinand herceg, mellette a felesége, Caroline. Népszerűségüket annak köszönhették, hogy az 1853-as kolera idején a városban maradtak, a " jobb " társaság más tagjaival szemben, akik fejvesztetten menekültek a járvány elől. Ferdinánd herceg az első volt a trónutódlás sorrendjében és nagyon félt attól, hogy ha unokatestvére és ivócimborája, VII. Frederik előbb el találna patkolni, mint ő, akkor neki kell majd megörökölnie a trónt. A felesége, Caroline, VI.Frederik lánya volt és arról az angyali türelemről ismerték, amellyel férje gyakori házastársi félrelépéseit elviselte , párja kártyaadósságairól már nem is beszélve, amelyek halálakor 400 ezer birodalmi tallérra rúgtak.
A festő maga is látható a képen, jobbra, legszélén, magas, fekete kalapban . Előtte a kislánya , és annak dajkálja láthatóak. A dajka a Roskilde és Køge között található Hedeboegnen hagyományos öltözetét viseli. Mögötte balra, kezében sétapálcával, a romantikus költő Christian Winther lépked, aki az előző évben így kérlelte a tavaszt, hogy ne késlekedjen eljövetelével:
" O, sødeste Madame! Vaagn op
Og smyk Dig i dit Kammer
Med Gyldenlak og Rosenknop,
Kom ud og end vor Jammer!
Vi staae i Flok paa Mark og Eng
Forfrosne her og slingre;
Vi kan knap røre Harpens Stræng
Med vore valne Fingre. "
Winther értett a szerelemhez, de a képen mégsem róla folyhat a szó, sokkal inkább adhat gyanúra okot madam Richter lába, ahogyan kivillan a bokája a krinolin alól, ráadásul a kutya, amely a hűség szimbóluma , szabadon kószál a képen. Láthatóan igen bizalmas beszélgetést folytat a madam M.J. Phillipson ügynökkel, aki a hölgyek barátjaként volt ismert.
A botrány csak néhány évvel később tört ki, amikor a festő meghalt és a képeit megvásárolta egy Cohen nevű műkereskedő, aki ki is állította őket az Amagertorv-on, a város közepén. Ekkor kaptak szárnyra a híresztelések. Richter úr emlékezett ugyan, hogy egyszer a lépcsőn összefutva a festővel, engedélyezte neki, hogy lefesthesse a feleségét, de arról szó sem esett, hogy Phillipson vagy bárki más is ott lesz a képen mellette. Richter úrnak cselekednie kellett, gyorsan megvásárolta a képet, hogy eldugja a nyilvánosság elől. 1874-től viszont a festmény már a család otthonában függött és néhány évvel később Richterné akaratának megfelelően a Statens Museum for Kunst kapta meg. Ma a Koppenhága Múzeumban látható.
Hunæus valószínűleg úgy halt meg, hogy fogalma sem volt róla, hogy micsoda botrány kerekedett a festménye körül, amely a legkisebb figyelmet sem keltette annak idején 1862-ben, amikor Charlottenborg-ban kiállította, így akkor eladnia sem sikerült. Mivel siket volt, már az sem kevés munkájába kerülhetett, hogy megszerezze a háziúr engedélyét, hogy lefesthesse annak feleségét és könnyen meglehet, hogy azzal sem volt tisztában, hogy Phillipson úrnak milyen figyelemre méltó képességei voltak még azon felül, hogy szorgalmas ügynök volt.
A tavaszi ünnepeket lezárja június 5-én az Alkotmány Napja.
Dánia alkotmányát ( Danmarks Riges Grundlov ) az Alkotmányozó Gyűlés ( Grundlovgivende Forsamling ) 1849 május 25- én fogadta el és az akkori király, VII. Frederik június 5-én írta alá.
Az alkotmány bevezetésével a dánok 15 százaléka nyert szavazójogot, ami azokban az időkben kimondottan demokratikusnak számított. Tulajdonképpen érdekes, hogy az 1848-as európai forradalmainak leverése után a jobboldal ilyen kevés biztosítékkal elfogadta, de a gyors kompromisszumkészséghez biztosan hozzájárult a jyllandi háborús helyzet kialakulása is.
Az alkotmányon többször is változtattak már elfogadása óta ( 1855-ben, 1866, 1915, 1920 1953) és változtatásokkal próbálkoztak 1939-ben is. A legfontosabb változtatás 1915-ben volt, ez kiszélesítette a demokráciát, szavazati jogot kaptak a nők és a szolgálók is.
Az alkotmánnyal kapcsolatban, arra gondol az ember, hogy a modern demokráciát nem vehetjük garantáltnak, ( ezt mi magyarok már csak tudjuk) eleve több ezer évig tartott idáig eljutni . A dán demokrácia is arra a gondolatra épül, hogy ha valaki szeretné és akarja, akkor képes értékesen hozzájárulni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése