Aalborg, Ålborg, avagy a polgárság megdicsőülése
Jylland északi részén találjuk Dánia negyedik legnagyobb városát, amely számtalan látnivalót kínál a modern építészet kedvelőinek is. Azoknak azonban, akik csak egy villámlátogatásra érkeznek ide mégis inkább egy sétát javaslok a régi városközpontban, a hangulatos házak között.
Szinte közhelynek számít, hogy Dánia földrajzi tagozódása elzárt szigetekre olyan nyelvi sokféleséghez vezetett, amely bármely fővárosi lelket megtréfál, aki a helyiekkel akar szót érteni Jyllandon. De a kiejtésbeli különbségek mellett ott van mindjárt a város neve is, amelyet 1948 óta a nyelvészek simán Å-val írnak, vagyis Ålborgnak, de a helyiek másképpen, miután 1984-ben miniszteri engedélyt kaptak az önkormányzatok arra, hogy úgy betűzzék a nevüket, ahogyan úri kedvük tartja, ezzel kiterjesztve a demokrácia szellemét a helyesírásra is. Ime egy jó példa arra, hogy a demokrácia dán értelmezésben nem csak szólamokból áll, hanem valóban kiterjed az élet minden területére.
Szinte közhelynek számít, hogy Dánia földrajzi tagozódása elzárt szigetekre olyan nyelvi sokféleséghez vezetett, amely bármely fővárosi lelket megtréfál, aki a helyiekkel akar szót érteni Jyllandon. De a kiejtésbeli különbségek mellett ott van mindjárt a város neve is, amelyet 1948 óta a nyelvészek simán Å-val írnak, vagyis Ålborgnak, de a helyiek másképpen, miután 1984-ben miniszteri engedélyt kaptak az önkormányzatok arra, hogy úgy betűzzék a nevüket, ahogyan úri kedvük tartja, ezzel kiterjesztve a demokrácia szellemét a helyesírásra is. Ime egy jó példa arra, hogy a demokrácia dán értelmezésben nem csak szólamokból áll, hanem valóban kiterjed az élet minden területére.
Most pedig kanyarodjunk vissza a városközponthoz, amely építészetét egy erős kereskedői réteg, a gazdag polgárság szabta meg a középkortól kezdve.
A Limfjord melletti terület már a viking időkben is lakott volt. Érdekességképpen megemlítem, hogy a Limfjordnak 1100 és 1825 között csak egy kijárata volt, 1825-ben egy viharos északán az Északi-tenger nyugatról betörve egy másik kijáratot is teremtett Jylland északi részéből ( Vendsyssel-Thy ) szigetet csinálva. A Limfjord mintegy 180 km hosszú, 1-2 km széles, víze sekély, Ålborg felé kb. 10 méter mély.
Bár a település csak 1342-ben kapott városi jogokat, de tudjuk, hogy már előtte is jelentős hely lehetett, hiszen pénzt is vertek itt. A virágzásnak indult város polgárságának jólétét erősítette, hogy 1516-ban monopoliumot kapott a város arra, hogy sózott heringgel kereskedjenek. A gazdag kereskedők már 1481-ben a Guds Legems Laug nevezetű érdekképviseleti szervezetbe tömörültek. A város fejlődésének rövid ideig gátat szabott, hogy az 1534-1536-os polgárháború ( Grevens Fejde ) részeként kitört parasztfelkelés vezetője, Klemen Andersen ( "Skipper Clement" ) főhadiszállásként használta Ålborgot, minek következtében az ellenség 1534 decemberében elfoglalta a város és lemészárolt 2000 polgárt.
1554-ben viszont már püspöki székhely a település és az 1680-as évekig fejlődése töretlen. Ennek a töretlen polgári fejlődésnek bukkanhatunk a nyomára, ha meglátogatjuk a városközpontban a Vor Frue templomot.
Bár ez a templom mai formájában csak az 1800-as évek végétől látható, de az új részekbe belefoglalták a régi bencéskolostor maradványait, és a keresztelőmedence, a prédikálószék, és az oltárképek egy része mind abból a korszakból maradtak fenn, amikor a város polgársága hatalma csúcsán állt. ( 1500-as évek vége, 1600-as évek eleje )
És hogy pontosan meddig is terjedt ez a hatalom? Ez a hatalom kérem, egészen az ÉGIG terjedt és én ezt be is tudom bizonyítani , készítettem egy fényképet egy oltárfeliratról, amely szerint " A mi polgárságunk a Mennyekben van " !
Hát ez igen, kérem! Ezt így kijelenteni.... lehet bármennyi csaló és gazember a Földön, de a mi polgárságunk kérem, az maga a szilárd erkölcs és erényesség és ezért, kivétel nélkül mindenki, minden åalborgi polgár a Mennyek Országába jut majd. Ez aztán az önbizalom!
De térjünk vissza Dánia negyedik legnagyobb városához, amelyről már a Vor Frue templom meglátogatásakor is megállapíthatjuk, hogy óvárosa régi polgárságának jómódját és hatalmát tükrözi, pedig ekkor még nem is láttuk azt a pompázatos északi -reneszánsz palotát, amelyet a város valaha legmódosabb kereskedője, Jens Bang építtetett 1624-ben. Ez a palota ott áll pontosan a régi városháza mellett, a Budolfi templom szomszédságában.
Érdekességképpen megjegyzem, hogy a parton egy sírt is találunk. Itt nyugszik az író Holger Henrik Herholdt Drachmann, akit 1908-ban temettek ide. Drachmann-t a dán irodalom a modernek vezetői között tartja számon ( Det Moderne Gennembrud ). Festészettel is foglalkozott, munkásságát a sokféleség jellemezte, írt színdarabtól kezdve versekig szinte mindent. A modernek egyik vezéreként szakított a romantikával. A modernek vallási és szexuális szabadságot hirdettek és nagy érdeklődéssel kísérték a tudomány eredményeit. Drachmann megbecsült író volt, a Dannebrog Lovagja kitüntetést is megkapta, bár az általa vallott szexuális szabadság jegyében magánélete igencsak botrányosnak minősült akkoriban. Egyik múzsája pl. akivel első válása után találkozott házas volt. Egy gyerek is született a zaftos kapcsolatból mielőtt a nő, Polly, elmenekült volna az írótól . Drachmann viharos élete végül Hornbæk-ben ért véget, de itt, a grene-i parton temették el.
Ha újra dél felé vesszük utunkat Ålborg irányába, letérhetünk az útról megnézni Voergaard északi-reneszánsz kastélyát, amely bővelkedik olyan legendákban, amely a volt tulajdonosok erkölcstelenségét és gonoszságát hangsúlyozzák, pedig nem sok okot adtak rá életük során, vagy mondjuk úgy, hogy semmivel sem voltak gonoszabbak, vagy rosszabbak, mint bárki más lett volna az ő társadalmi pozíciójukban.
Nos, ilyen időkben nem lehetett könnyű katolikus püspöknek lenni , mivel politikai ellenfelei nyilván kígyót-békát kiabáltak rá. Magyarul nem árt óvatosan bánni azokkal a legendákkal, amelyek mindenféle erkölcstelenséggel és gonoszsággal vádolják a püspököt, többek között nem kevesebbel, minthogy zsákmány reményében lámpással zátonyra csalta a viharba került hajókat, hogy a hajótörés után, embereivel lemészároltathassa a túlélőket és összeszedegettesse az értékeket.
Ha tekintetbe vesszük, hogy abban az időben csak Skagens Odde körül legalább 350 hajó pusztult el évente, ilyen gonosz gyilkosságok akár még jövedelmező üzletágnak is bizonyulhattak volna az elkövető számára, ha nem sántítana a legenda. De a legenda nagyon sántít, több okból is, hiszen a viharba került hajók nem lámpások szerint navigáltak, másrészt egy 1522-es új törvény szerint minden hajószerencsétlenség miatt partra sodort holmi már nem a part, hanem az áru tulajdonosát, vagy annak örökösét illette meg, ilyen ember hiányában pedig a királyt . Az ilyen " árut " pedig az egyház köteles volt nekik megőrizni. A megőrzésnek nyilván költségei voltak, a püspök tiltakozott az új törvény ellen, ezt ellenségei a kapzsiság jelének vették és megszülethetett a gonosz, kapzsi püspök legendája.
Azt is rebesgetik, hogy a püspök ebben a kastélyban élt együtt Elsebeth Gyldenstjerne-vel, akit a férjétől, a lovag Bonde Due-től ragadt el erőszakkal. Ez a legenda viszont a király 1536-os vádiratán alapszik, amellyel a püspökök bebörtönzését igyekszik jogi alapokra helyezni és nem áll mögötte más, mint a tajtékzó elhagyott férj, a hangzatos nevű lovag, Bonde Due Munk til Torp vádja, aki közismerten egy züllött, erőszakos bolond volt, aki már régen elitta a maradék eszét is.
Elsebeth-et egészen fiatalon adták az öreg emberhez, aki annyira alkalmatlan lehetett a házasságra, hogy Elsebeth befolyásos családja elérte, hogy a korra egyáltalán nem jellemző módon 1518-ban elválasszák a párt. A bolond férj nem akarta elfogadni a válást és igyekezett minden lehetséges módon ártani Elsebethnek. A nő védelmet kért a püspöktől, aki mellett tökéletes biztonságban érezhette magát. Ha el is hálták a szövetséget, akkor is csalóka lenne a kép, a könnyűvérű hölgy és a csapodár püspök képe, hiszen 16 éven keresztül, 1520-tól, egészen a püpök elfogatásáig éltek egy háztartásban.
A voergaardi történelmi napok olyan esemény, amelyet szeretnek a látogatók, nem utolsó sorban a remek szervezés miatt, úgyhogy érdemes ezt az időpontot választani a látogatásra, már csak azért is, mert a környéken változatos gyalogtúrákat lehet tenni.
A Limfjord melletti terület már a viking időkben is lakott volt. Érdekességképpen megemlítem, hogy a Limfjordnak 1100 és 1825 között csak egy kijárata volt, 1825-ben egy viharos északán az Északi-tenger nyugatról betörve egy másik kijáratot is teremtett Jylland északi részéből ( Vendsyssel-Thy ) szigetet csinálva. A Limfjord mintegy 180 km hosszú, 1-2 km széles, víze sekély, Ålborg felé kb. 10 méter mély.
Bár a település csak 1342-ben kapott városi jogokat, de tudjuk, hogy már előtte is jelentős hely lehetett, hiszen pénzt is vertek itt. A virágzásnak indult város polgárságának jólétét erősítette, hogy 1516-ban monopoliumot kapott a város arra, hogy sózott heringgel kereskedjenek. A gazdag kereskedők már 1481-ben a Guds Legems Laug nevezetű érdekképviseleti szervezetbe tömörültek. A város fejlődésének rövid ideig gátat szabott, hogy az 1534-1536-os polgárháború ( Grevens Fejde ) részeként kitört parasztfelkelés vezetője, Klemen Andersen ( "Skipper Clement" ) főhadiszállásként használta Ålborgot, minek következtében az ellenség 1534 decemberében elfoglalta a város és lemészárolt 2000 polgárt.
1554-ben viszont már püspöki székhely a település és az 1680-as évekig fejlődése töretlen. Ennek a töretlen polgári fejlődésnek bukkanhatunk a nyomára, ha meglátogatjuk a városközpontban a Vor Frue templomot.
Bár ez a templom mai formájában csak az 1800-as évek végétől látható, de az új részekbe belefoglalták a régi bencéskolostor maradványait, és a keresztelőmedence, a prédikálószék, és az oltárképek egy része mind abból a korszakból maradtak fenn, amikor a város polgársága hatalma csúcsán állt. ( 1500-as évek vége, 1600-as évek eleje )
És hogy pontosan meddig is terjedt ez a hatalom? Ez a hatalom kérem, egészen az ÉGIG terjedt és én ezt be is tudom bizonyítani , készítettem egy fényképet egy oltárfeliratról, amely szerint " A mi polgárságunk a Mennyekben van " !
Hát ez igen, kérem! Ezt így kijelenteni.... lehet bármennyi csaló és gazember a Földön, de a mi polgárságunk kérem, az maga a szilárd erkölcs és erényesség és ezért, kivétel nélkül mindenki, minden åalborgi polgár a Mennyek Országába jut majd. Ez aztán az önbizalom!
De térjünk vissza Dánia negyedik legnagyobb városához, amelyről már a Vor Frue templom meglátogatásakor is megállapíthatjuk, hogy óvárosa régi polgárságának jómódját és hatalmát tükrözi, pedig ekkor még nem is láttuk azt a pompázatos északi -reneszánsz palotát, amelyet a város valaha legmódosabb kereskedője, Jens Bang építtetett 1624-ben. Ez a palota ott áll pontosan a régi városháza mellett, a Budolfi templom szomszédságában.
A legenda szerint Jens Bang nem véletlen emeltetett ilyen pompás épületet lakhelyül éppen a városháza mellett. Ennek az volt az oka, hogy Jens-t, minden gazdagsága ellenére sem választották be a városi tanácsba. Ezt annyira sérelmesnek találta, hogy állítólag, a városházára meredező, nyelvét nyújtogató figurák a házán az ő saját vonásait viselik, ezzel is demonstrálva a városi tanács urai iránt érzett mély megvetését.
A palota szomszédságban áll Aalborg székesegyháza is, amelyet a középkorban az angol Szent Botholphus (dánul Budolf ) tiszteletére emeltek. Szent Budolf a tengerészek angliai védőszentje. A templomot már az 1399-es Dánia Atlas is megemlíti.
A város nevezetességei közé tartozik még a Jomfru Ane utca, amely egy több, mint 20 étteremből és egyéb vendéglátóipari egységből álló 150 méter hosszú, keskeny utca. A híres- hírhedt szórakoztató hely eredetileg nem sokban különbözött a többi hasonló régi utcától, már az 1500-as években is ezt a nevet viselte, de 1967 óta, egy vendéglátós ötlete alapján egymás után nyitották meg itt a kocsmákat.
Amennyiben jut időnk rá, érdekes megtekinteni a modern művészetek kedvelőinek, a finn építész, Alvar Alto közreműködésével 1968 és 1972 között épült KUNSTEN Museum of Modern Art Aalborg gyűjteményét. A történelmi múzeum ( Aalborgs Historiske Museum ) is gazdag tárlattal várja az érdeklődőket. Ebben a múzeumban látható egy csodás, eredeti (1602 ) bútorokkal berendezett nagypolgári szoba, azoknak az időknek emlékeként, amikor Aalborg tehetős polgárai, befejezve földi pályafutásukat, még egyenesen a Mennyekbe kerültek.
Nagyon kényelmesen, autópályán utazhatunk Aalborg-tól majdnem végig Skagen-ig, ahol Jylland félszigete végleg a tengerbe simul. Az utolsó kilométereket már nem az autópályán tesszük meg, de nem is árt, ha kicsit lassabbra fogjuk a tempót, mert a táj hirtelen nagyon megváltozik, ahogyan Jylland hosszú csücskére érünk, Skagen városkába, ahol Jylland félszigete már a tengerbe vész.
A város nevezetességei közé tartozik még a Jomfru Ane utca, amely egy több, mint 20 étteremből és egyéb vendéglátóipari egységből álló 150 méter hosszú, keskeny utca. A híres- hírhedt szórakoztató hely eredetileg nem sokban különbözött a többi hasonló régi utcától, már az 1500-as években is ezt a nevet viselte, de 1967 óta, egy vendéglátós ötlete alapján egymás után nyitották meg itt a kocsmákat.
Amennyiben jut időnk rá, érdekes megtekinteni a modern művészetek kedvelőinek, a finn építész, Alvar Alto közreműködésével 1968 és 1972 között épült KUNSTEN Museum of Modern Art Aalborg gyűjteményét. A történelmi múzeum ( Aalborgs Historiske Museum ) is gazdag tárlattal várja az érdeklődőket. Ebben a múzeumban látható egy csodás, eredeti (1602 ) bútorokkal berendezett nagypolgári szoba, azoknak az időknek emlékeként, amikor Aalborg tehetős polgárai, befejezve földi pályafutásukat, még egyenesen a Mennyekbe kerültek.
Nagyon kényelmesen, autópályán utazhatunk Aalborg-tól majdnem végig Skagen-ig, ahol Jylland félszigete végleg a tengerbe simul. Az utolsó kilométereket már nem az autópályán tesszük meg, de nem is árt, ha kicsit lassabbra fogjuk a tempót, mert a táj hirtelen nagyon megváltozik, ahogyan Jylland hosszú csücskére érünk, Skagen városkába, ahol Jylland félszigete már a tengerbe vész.
Akad látnivaló bőven.Télen egy kicsit olyanná válik ez a táj, mintha egy másik bolygóra kerülnénk. Ezt a helyet a homok formálta, homokdünék emelkednek mindenfelé, amelyet fű és bozótos borít be. Egy tábla jelzi, hogy letérve az útról, megnézhetjük azt a templomot, amelyet a homok már el is hódított az emberektől ( Den tilsandede kirke/Sankt Laurentii Kirke ).
A templomot még az 1300-as években építették, de környékének elhomokosodása miatt nehezen megközelíthetővé vált és így 1795-ben fel is adták a homokkal folytatott hiábavaló harcot a hívek és a templom hajóját lebontották. A torony viszont megmaradt és kedvelt kirándulóhely lett belőle, mintegy 4 km-re a városka , Skagen központjától.
A kb.8300 lakossal rendelkező város építészetileg nagyon egységes képet mutat. Rengeteg a " Skagen-sárga " ház, amelynek tetejét fehérszegélyes cserép borítja. Skagen-t, ezt a zsebkendőnyi városkát tulajdonképpen a festők tették naggyá. Az a festőcsoport amely 1870-1900 között " Skagen-festők néven " ( Skagensmalerne ) lett ismert. Ezek a festők a szabadban festettek, témáik a mindennapok voltak, a halászok nehéz élete és a természet. Ismert Skagen-festők P.S. Krøyer, Christian Krohg, Holger Drachmann, Laurits Tuxen és egy házaspár, Michael és Anna Ancher.
A szálloda, (Brøndums Hotel ), amelyet a festők előszeretettel választottak lakhelyül, Anna Ancher édesapjáé volt, aki szívesen fogadta, ha a művészek a számla egy részét képpel egyenlítették ki. Néhány kép még ma is a szállodában van, de a legtöbb a város múzeumába ( Skagens Museum ) és egy másik gyűjteménybe, a Hirschsprungske Samling-ba került.
Skagen-ben lehet megfigyelni a legtöbb madarat, az országban előforduló 465 fajtából legalább 360-nal találkozhatunk itt. Ha kimegyünk a félsziget nyúlványának végére, amelyet Grene-nek neveznek, rengeteg madár-figyelővel találkozhatunk. Útban Grene felé elhaladunk egy impozáns látványt nyújtó régi, világításra használt eszköz másolata mellett és az út végén a parkolóban hagyva az autót elérünk a " tengerek találkozásához ", ahova bunkerek között haladva jutunk ki. Itt találkozik a Skagerrak-nak nevezett öböl a Kattegat-tal. A Skagerrak az Északi tengernek az a része, amely Jylland, a svéd Bohuslän és Norvégia déli része között húzódik.
A Sagerraknak a Kattegat-ton keresztül van Øresund, Storebælt og Lillebælt összeköttetése a Balti tengerrel. Nem ritka látvány erre a barna-delfin és a borjúfóka.
A földnyúlványt Dánia legészakibb pontjának tarják, ezért csődül ide a rengeteg látogató, de az igazság az, hogy tulajdonképpen a legészakibb pont innen még kb. 2,5 km-re van, a Nordstrand-on. A Nordstandra ott jártamkor nem mentem ki, hanem követtem az embereket a homokbuckák és a bunkerek között ki egészen a híres földnyúlvány végére, ahol a hullámok, az erős, ellentétes áramlatok miatt iszonyú erővel összecsapnak. Mindig vannak itt emberek, egész évben akadnak, akik jönnek ide csodálni ezt a jelenséget. ( A fürdés itt természetesen az erős áramlatok miatt szigorúan tilos. ) Fürdés helyett viszont télen-nyáron csodaszép fényképeket készíthetünk , ha már festeni nem is tudunk úgy, mint egy régi " Skagen-festő".
A templomot még az 1300-as években építették, de környékének elhomokosodása miatt nehezen megközelíthetővé vált és így 1795-ben fel is adták a homokkal folytatott hiábavaló harcot a hívek és a templom hajóját lebontották. A torony viszont megmaradt és kedvelt kirándulóhely lett belőle, mintegy 4 km-re a városka , Skagen központjától.
A kb.8300 lakossal rendelkező város építészetileg nagyon egységes képet mutat. Rengeteg a " Skagen-sárga " ház, amelynek tetejét fehérszegélyes cserép borítja. Skagen-t, ezt a zsebkendőnyi városkát tulajdonképpen a festők tették naggyá. Az a festőcsoport amely 1870-1900 között " Skagen-festők néven " ( Skagensmalerne ) lett ismert. Ezek a festők a szabadban festettek, témáik a mindennapok voltak, a halászok nehéz élete és a természet. Ismert Skagen-festők P.S. Krøyer, Christian Krohg, Holger Drachmann, Laurits Tuxen és egy házaspár, Michael és Anna Ancher.
A szálloda, (Brøndums Hotel ), amelyet a festők előszeretettel választottak lakhelyül, Anna Ancher édesapjáé volt, aki szívesen fogadta, ha a művészek a számla egy részét képpel egyenlítették ki. Néhány kép még ma is a szállodában van, de a legtöbb a város múzeumába ( Skagens Museum ) és egy másik gyűjteménybe, a Hirschsprungske Samling-ba került.
Skagen-ben lehet megfigyelni a legtöbb madarat, az országban előforduló 465 fajtából legalább 360-nal találkozhatunk itt. Ha kimegyünk a félsziget nyúlványának végére, amelyet Grene-nek neveznek, rengeteg madár-figyelővel találkozhatunk. Útban Grene felé elhaladunk egy impozáns látványt nyújtó régi, világításra használt eszköz másolata mellett és az út végén a parkolóban hagyva az autót elérünk a " tengerek találkozásához ", ahova bunkerek között haladva jutunk ki. Itt találkozik a Skagerrak-nak nevezett öböl a Kattegat-tal. A Skagerrak az Északi tengernek az a része, amely Jylland, a svéd Bohuslän és Norvégia déli része között húzódik.
A Sagerraknak a Kattegat-ton keresztül van Øresund, Storebælt og Lillebælt összeköttetése a Balti tengerrel. Nem ritka látvány erre a barna-delfin és a borjúfóka.
A földnyúlványt Dánia legészakibb pontjának tarják, ezért csődül ide a rengeteg látogató, de az igazság az, hogy tulajdonképpen a legészakibb pont innen még kb. 2,5 km-re van, a Nordstrand-on. A Nordstandra ott jártamkor nem mentem ki, hanem követtem az embereket a homokbuckák és a bunkerek között ki egészen a híres földnyúlvány végére, ahol a hullámok, az erős, ellentétes áramlatok miatt iszonyú erővel összecsapnak. Mindig vannak itt emberek, egész évben akadnak, akik jönnek ide csodálni ezt a jelenséget. ( A fürdés itt természetesen az erős áramlatok miatt szigorúan tilos. ) Fürdés helyett viszont télen-nyáron csodaszép fényképeket készíthetünk , ha már festeni nem is tudunk úgy, mint egy régi " Skagen-festő".
Érdekességképpen megjegyzem, hogy a parton egy sírt is találunk. Itt nyugszik az író Holger Henrik Herholdt Drachmann, akit 1908-ban temettek ide. Drachmann-t a dán irodalom a modernek vezetői között tartja számon ( Det Moderne Gennembrud ). Festészettel is foglalkozott, munkásságát a sokféleség jellemezte, írt színdarabtól kezdve versekig szinte mindent. A modernek egyik vezéreként szakított a romantikával. A modernek vallási és szexuális szabadságot hirdettek és nagy érdeklődéssel kísérték a tudomány eredményeit. Drachmann megbecsült író volt, a Dannebrog Lovagja kitüntetést is megkapta, bár az általa vallott szexuális szabadság jegyében magánélete igencsak botrányosnak minősült akkoriban. Egyik múzsája pl. akivel első válása után találkozott házas volt. Egy gyerek is született a zaftos kapcsolatból mielőtt a nő, Polly, elmenekült volna az írótól . Drachmann viharos élete végül Hornbæk-ben ért véget, de itt, a grene-i parton temették el.
Ha újra dél felé vesszük utunkat Ålborg irányába, letérhetünk az útról megnézni Voergaard északi-reneszánsz kastélyát, amely bővelkedik olyan legendákban, amely a volt tulajdonosok erkölcstelenségét és gonoszságát hangsúlyozzák, pedig nem sok okot adtak rá életük során, vagy mondjuk úgy, hogy semmivel sem voltak gonoszabbak, vagy rosszabbak, mint bárki más lett volna az ő társadalmi pozíciójukban.
Kezdjük a sort, Stygge Krumpen-nel, aki katolikus püspök volt a reformáció terjedése idején idején Dániában. Elég zavaros korszak volt ez, több király is váltotta egymást a trónon, polgárháború és egy parasztfelkelés is megrázta az országot.
Ez a konfliktusokkal terhelt időszak úgy ért véget, hogy a frissen trónrakerült király, III. Christian végül 1536-ban elfogatta az összes püspököt azzal az ürüggyel, hogy haboztak őt királlyá választani és áruló módjára viselkedtek. Valójában nem ez volt a püspökök elfogatásának oka, hanem az, hogy a már említett Grevens Fejde néven ismert polgárháború után így, egyetlen " huszárvágással " bevezethette a király a reformációt és elkobozhatta az egyházi vagyont, amivel feltölthette az éppen véget ért polgárháború miatt üresen tátongó kincstárát.
Ez a konfliktusokkal terhelt időszak úgy ért véget, hogy a frissen trónrakerült király, III. Christian végül 1536-ban elfogatta az összes püspököt azzal az ürüggyel, hogy haboztak őt királlyá választani és áruló módjára viselkedtek. Valójában nem ez volt a püspökök elfogatásának oka, hanem az, hogy a már említett Grevens Fejde néven ismert polgárháború után így, egyetlen " huszárvágással " bevezethette a király a reformációt és elkobozhatta az egyházi vagyont, amivel feltölthette az éppen véget ért polgárháború miatt üresen tátongó kincstárát.
Nos, ilyen időkben nem lehetett könnyű katolikus püspöknek lenni , mivel politikai ellenfelei nyilván kígyót-békát kiabáltak rá. Magyarul nem árt óvatosan bánni azokkal a legendákkal, amelyek mindenféle erkölcstelenséggel és gonoszsággal vádolják a püspököt, többek között nem kevesebbel, minthogy zsákmány reményében lámpással zátonyra csalta a viharba került hajókat, hogy a hajótörés után, embereivel lemészároltathassa a túlélőket és összeszedegettesse az értékeket.
Ha tekintetbe vesszük, hogy abban az időben csak Skagens Odde körül legalább 350 hajó pusztult el évente, ilyen gonosz gyilkosságok akár még jövedelmező üzletágnak is bizonyulhattak volna az elkövető számára, ha nem sántítana a legenda. De a legenda nagyon sántít, több okból is, hiszen a viharba került hajók nem lámpások szerint navigáltak, másrészt egy 1522-es új törvény szerint minden hajószerencsétlenség miatt partra sodort holmi már nem a part, hanem az áru tulajdonosát, vagy annak örökösét illette meg, ilyen ember hiányában pedig a királyt . Az ilyen " árut " pedig az egyház köteles volt nekik megőrizni. A megőrzésnek nyilván költségei voltak, a püspök tiltakozott az új törvény ellen, ezt ellenségei a kapzsiság jelének vették és megszülethetett a gonosz, kapzsi püspök legendája.
Azt is rebesgetik, hogy a püspök ebben a kastélyban élt együtt Elsebeth Gyldenstjerne-vel, akit a férjétől, a lovag Bonde Due-től ragadt el erőszakkal. Ez a legenda viszont a király 1536-os vádiratán alapszik, amellyel a püspökök bebörtönzését igyekszik jogi alapokra helyezni és nem áll mögötte más, mint a tajtékzó elhagyott férj, a hangzatos nevű lovag, Bonde Due Munk til Torp vádja, aki közismerten egy züllött, erőszakos bolond volt, aki már régen elitta a maradék eszét is.
Elsebeth-et egészen fiatalon adták az öreg emberhez, aki annyira alkalmatlan lehetett a házasságra, hogy Elsebeth befolyásos családja elérte, hogy a korra egyáltalán nem jellemző módon 1518-ban elválasszák a párt. A bolond férj nem akarta elfogadni a válást és igyekezett minden lehetséges módon ártani Elsebethnek. A nő védelmet kért a püspöktől, aki mellett tökéletes biztonságban érezhette magát. Ha el is hálták a szövetséget, akkor is csalóka lenne a kép, a könnyűvérű hölgy és a csapodár püspök képe, hiszen 16 éven keresztül, 1520-tól, egészen a püpök elfogatásáig éltek egy háztartásban.
A voergaardi történelmi napok olyan esemény, amelyet szeretnek a látogatók, nem utolsó sorban a remek szervezés miatt, úgyhogy érdemes ezt az időpontot választani a látogatásra, már csak azért is, mert a környéken változatos gyalogtúrákat lehet tenni.
Voergaard számomra azért érdekes, mert itt éltem át életem eddigi egyetlen kísértethistóriáját, de erről majd inkább máskor szólok.
Nem messze emelkedik egy dombság, ( Jyske ås ), amely legmagasabb pontja a Knøsen. A maga 136 méterével, dán viszonyok szerint, ez már valóságos hegynek számít.
Ez a domb már a varázslatos dronninglundi, 915 hektáros Nagyerdőben van (Storskov), amely bronzkori halomsírokkal, több száz éves fákkal, régi malommal és kápolnával, horgásztóval, rengeteg legendával és egy megmagyarázhatatlan jelenséggel várja a túrázókat, bár ez utóbbit e sorok írójának időhiány miatt sajnos nem volt lehetősége kipróbálni: állítólag az Elvarázsolt Dombon (Den forheksede bakke, Storskovvej14-18 szám alatt ) annak lehetünk tanúi, ha hozunk magunkkal vizet és kiöntjük az útra, az felfelé fog folyni. Aki nem hiszi, járjon utána!
A közelben van Try Museum ( ez egy táj-múzeum ) és a régi bencés kolostorból királynői lakhellyé alakított dronninglund-i kastély, amely egyik tulajdonosa Charlotte Amalie királyné volt, V. Christian felesége. A volt kolostor- kastély ma szálloda és rendezvényeket is tartanak itt.
Nem messze emelkedik egy dombság, ( Jyske ås ), amely legmagasabb pontja a Knøsen. A maga 136 méterével, dán viszonyok szerint, ez már valóságos hegynek számít.
Ez a domb már a varázslatos dronninglundi, 915 hektáros Nagyerdőben van (Storskov), amely bronzkori halomsírokkal, több száz éves fákkal, régi malommal és kápolnával, horgásztóval, rengeteg legendával és egy megmagyarázhatatlan jelenséggel várja a túrázókat, bár ez utóbbit e sorok írójának időhiány miatt sajnos nem volt lehetősége kipróbálni: állítólag az Elvarázsolt Dombon (Den forheksede bakke, Storskovvej14-18 szám alatt ) annak lehetünk tanúi, ha hozunk magunkkal vizet és kiöntjük az útra, az felfelé fog folyni. Aki nem hiszi, járjon utána!
A közelben van Try Museum ( ez egy táj-múzeum ) és a régi bencés kolostorból királynői lakhellyé alakított dronninglund-i kastély, amely egyik tulajdonosa Charlotte Amalie királyné volt, V. Christian felesége. A volt kolostor- kastély ma szálloda és rendezvényeket is tartanak itt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése