Minden annyira szabályozva van Dániában, miért lenne ez alól éppen a kastély fogalma kivétel. Szóval építhet az ember magának akármilyen óriási épületet, de csak azt nevezheti kastélynak ( slot ), amely valaha királyi birtok volt.
Dragsholm-ot 1215-ben kezdték építeni, sokáig Roskilde püspökeinek tulajdonában volt. A reformáció bevezetése kapcsán több hónapon keresztül eredménytelenül lövették. Végül királyi tulajdonba került a várkastély, így lett egykori gazdája, Roskilde püspöke fogoly a saját házában.
Több híres foglya is akadt ezután a börtönné váló Dragsholmnak, ahova fontos személyeket záratott be az uralkodó Többek között itt raboskodott " államfogolyként " a skót királynő, Stuart Mária szerelme James Hepburn, Bothwell IV. grófja, akit a dánok " Jarlen af Bothwell "-ként ismernek. A gróf, aki valószínűleg felelős Mária alkalmatlan férjének haláláért, saját maga lépett az örökébe,de a bukás után elmenekült Skóciából. A dán uralkodó elfogatta és fogva tartotta, hogy ne okozzon több bonyodalmat, míg a szerencsétlen, hatalomvágyó gróf őrültként meg nem halt. Egy közeli kis település, Fårevejle Kirkeby temlomában nyugszik.
Dragsholm gazdag kísértethistóriákban, az összes ilyen paraizé műszer kileng és vadul kalimpál, ami azt jelenti, hogy nagy az aktivitás a Túlvilágon. Nekem ez nem tűnt fel, mert bár első látásra valóban zordonnak és barátságtalannak néz ki az épület a négyszögletes , zárt belső udvarával, de amikor beléptem magába az épületbe, akkor elmúlt a szorongó érzésem. Ennek ellenére az amerikai internet-magazin, az "Askmen", a világ tíz legaktívabb helye közé sorolja a kastélyt a szellemtevékenységet illetően.
Megkértem egy dán barátnőmet, aki azonfelül, hogy kiváló festő, az említett paraizékben specialista, hogy magyarázza el nekem, engem miért kerültek el a szellemek Dragsholmban, annak ellenére, hogy milyen kíváncsian vártam a találkozást velük.
A következő magyarázatot kaptam: téged imádnak a macskák és mint tudjuk, a macskák már az ókori Egyiptomban is az alvilág őreinek számítottak. A te szellemiséged nagyon ősi, már az ókori Egyiptomban vígan éltél egy korábbi életedben. A macskák tisztában vannak ezzel, ezért szeretik a társaságodat. Te nem szereted a macskákat, mert jól érzed magad az élők között, de a macskák szeretnek téged, mert tudják, hogy te tulajdonképpen a másik oldalhoz is tartozol. Hát " tak skal du have " , ahogy a dán mondja, köszöntem a magyarázatot, ami az Alvilágot illeti, nemigen van véleményem, de az biztos, hogy ezen a világon nem mindenki éli napjait annyira két lábbal a földön, mint én.
Megkértem egy dán barátnőmet, aki azonfelül, hogy kiváló festő, az említett paraizékben specialista, hogy magyarázza el nekem, engem miért kerültek el a szellemek Dragsholmban, annak ellenére, hogy milyen kíváncsian vártam a találkozást velük.
A következő magyarázatot kaptam: téged imádnak a macskák és mint tudjuk, a macskák már az ókori Egyiptomban is az alvilág őreinek számítottak. A te szellemiséged nagyon ősi, már az ókori Egyiptomban vígan éltél egy korábbi életedben. A macskák tisztában vannak ezzel, ezért szeretik a társaságodat. Te nem szereted a macskákat, mert jól érzed magad az élők között, de a macskák szeretnek téged, mert tudják, hogy te tulajdonképpen a másik oldalhoz is tartozol. Hát " tak skal du have " , ahogy a dán mondja, köszöntem a magyarázatot, ami az Alvilágot illeti, nemigen van véleményem, de az biztos, hogy ezen a világon nem mindenki éli napjait annyira két lábbal a földön, mint én.
A kastély szellemtörténetei egyébként nem mai keletűek, hanem már több száz évesek maguk is. Már akkor is meséltek szellemtörténeteket a dragsholmi kísértetekről amikor még nem létezett marketing, amely kísértethistóriákkal szeretne minél több vendéget csalogatni egy helyre.
Sokan megesküdtek tehát az idők folyamán, hogy furcsa dolgokat tapasztaltak a kastélyban. Főleg három nevezetes alak köré csoportosulnak a históriák: a fehér és a szürke hölgy, valamint Bothwell alakja. A szürke hölgyhöz két legenda is kötődik, az egyik szerint a svéd háborúk (1659) idején élt és amikor a svédek felgyújtották a várkastélyt a lángok között lelte halálát.
Egy másik legenda szerint szegény lány volt és családja olyan szegénységben élt, hogy kétségbeesésében ezüstholmit lopott a kastélyból.Úrnője azonban nem büntette meg, hanem a szárnyai alá vette és szobalányként a kastélyban maradhatott, ahol idővel ő irányította a cselédséget. A helyi legenda szerint máig is ő vigyáz a rendre hálából és utál minden újítást. Az egyik történet szerint, amikor egy festményt megszokott helyéről máshova akasztottak, mindig levette a képet, amit a padlón találtak meg. Ez addig folyt, míg végül a szóban forgó képet egy koporsószegre nem akasztották. Louise Katrine Jensdatter (állítólag ez volt a neve a hálás szobalánynak) ekkor feladta a dolgot.
A fehér hölgy neve Celestine Mariann de Bayonne Gyldenstierne és az 1500-as évek közepén élt. Terhes lett egy rangjához nem illő legénytől. Családja búcsúestet rendezett számára, azt ígérték neki, hogy elviszik máshova, de leitatták és elkábították. Ezek után élve falazták be egy apró falifülkébe. A befalazott fülkéből előkerült maradványai ma is láthatóak.
Már az 1800-as években is lejegyeztek egy eseményt, amely Bothwell alakjához kapcsolódik, nevezetesen, hogy zörgő lovasszekér hallatszott megérkezni a zárt udvarra. Ez azóta is ismétlődik. Ilyenkor a kutyák is ugatnak, de ha kinéz az ember, akkor nyoma sincs a lovasszekérnek, amelyen a szerencsétlen Bothwell érkezik.
Már az 1800-as években is lejegyeztek egy eseményt, amely Bothwell alakjához kapcsolódik, nevezetesen, hogy zörgő lovasszekér hallatszott megérkezni a zárt udvarra. Ez azóta is ismétlődik. Ilyenkor a kutyák is ugatnak, de ha kinéz az ember, akkor nyoma sincs a lovasszekérnek, amelyen a szerencsétlen Bothwell érkezik.
Bothwell ma élő leszármazottai nagyon szeretnék megszerezni a maradványait, de a helyiek ragaszkodnak hozzá, mondván, Bothwell már hozzátartozik a vidékhez, magyarul szerezzenek maguknak más csontokat, mert Bothwell olyan nevezetesség amit nem adnak csak úgy oda.
A svéd háborúk alatt majdnem teljesen elpusztult az épület, a svédek fel is robbantották, míg aztán Frederik Christian Adeler 1697-ben újjáépítette barokk stílusban. 1785-ben a birtok bárósággá lépett elő, az utolsó Adeler báró halála után 1937-ben egy aukción vette meg az épületet Frederik Bøttger, miután beleszeretett. A kastély azóta szálloda, de egyben múzeum is, amely jelenleg egy kiváló helyi idegenvezetővel, csoportosan megtekinthető. Az étterem konyhája kiváló, de egy kávéra és süteményre is szívesen látnak, ha sietős lenne utunk hazafelé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése