Oktatás és iskolák Dániában

A dán oktatási rendszer egyik legsarkalatosabb pontja, hogy lehetőséget biztosítson az embereknek, hogy egész életükben tökéletesíthessék a tudásukat. Ennek megfelelően az oktatási rendszer két részből áll, az általános oktatásból és ezzel párhuzamosan a felnőtt- és továbbképző oktatásból.

A bölcsődékbe és óvodákba az önkormányzatoknál írathatjuk be gyermekünket, célszerű ezt már születésükkor megtenni, mert várólista előfordulhat az önkormányzatoknál. A bölcsik és ovik fizetős intézmények, több változatuk ismert, pl. létezik egyszerű gyermekfelügyelet is: a legkisebbeket 3-4 édesanya egy dadus otthonába viszi reggelente, aki vigyáz rájuk, illetve más dadusokkal együtt jár a szabadba a kicsikkel, míg értük jönnek a szülők.

Minden általános iskolát megelőző gyermekfelügyeletre igaz, hogy nem a Szezám utcai előiskolás stílus jellemzi őket. Nem helyesbítik a gyermekeket állandóan, nem várják el tőlük, hogy folyton-folyvást okosakat mondjanak, hanem engedik, hogy gyermeki fantáziájuk szerint játszhassanak.

A kötelező iskolai oktatás egy óvodai osztállyal kezdődik, amelyet 0. osztálynak is neveznek. Ezt egy kilenc osztályos oktatás követi, a tizedik osztályt nem kötelező elvégezni. Bár léteznek ún. szabad alapiskolák is és lehetséges az otthoni oktatás is, de a gyermekek 85 százaléka Dániában az ország kb. 1550 népiskolájának egyikébe jár. 
A népiskolák, a gimnáziumok, a szakiskolák és a felsőoktatás nagy része ingyenes.

18 éves kor felett vehetnek a fiatalok igénybe ösztöndíjat. Ezenfelül lehetőségük van tanulmányaikra kölcsönt is felvenni (studielån), amelyet később visszafizetnek.

A dán népiskolák jellegzetességeit keresve visszautalnék arra, amit az iskolás kort megelőző időszakról már említettem, hogy a gyermekeket engedik gyermeknek maradni, nem úgy tekintenek rájuk, mintha állandó helyesbítésre, tanulásra szorulnának, hanem mint egyéniségekre.

Ezenfelül megengedik, hogy betanulás helyett saját tapasztalatokat szerezhessenek a bennünket körülvevő világról. Ennek a nevelésnek az egyik legjellegzetesebb példája az erdei óvodák, amelyeknek több fajtája létezik. Az egyik típusban a gyermekek reggel busszal mennek ki egy gyűjtőhelyről a természetbe, ahol a valódi óvoda található. Csak minimális időt töltenek az épületben, szabadon kimehetnek, játszhatnak, megérinthetik a leveleket, mászhatnak fára, kirándulhatnak az óvodai pedagógusokkal. Sokan arra gondolnak, amikor először látnak ilyen óvodát, hogy itt biztosan könnyen történhetnek balesetek, ha nincs mindig egy pedagógus a kicsik nyomában, de az az igazság, hogy ez nem így van. A kicsik gyorsan elsajátítják azt a néhány szabályt, amely a biztonságukat szolgálja. Nyilván könnyebb is betartani azt a pár fontos szabályt, ha nem szabályerdő veszi körül az ember gyermekét, megszámlálhatatlan tiltással. Az újak is könnyen beletanulnak a gyermekcsapat szabályaiba. A szülőket is szívesen látják az erdei ovikban, ha szabadnapjuk van, együtt fedezhetik fel a gyermekeikkel a természetet. Az iskolát megelőző időszak tehát a tapasztalás, a vidám szórakozás és a szabadság korszaka, ahol igenis szabad olyan dolgokon nevetni ötévesként, amit egy felnőtt nem tart viccesnek, nem jár érte elmarasztalás.

A gyakorlat és a tapasztalás nagy szerepet játszik a népiskolai oktatásban is. 

Néhány hét leforgása alatt több téma körül is csoportosíthat egy iskola. Egy népiskolában egy olyan projekteket láttam, amelyben minden osztály részt vett: TV- híradót készítettek a tanulók. A felkészülés során jártak a Dán TV-híradós stúdiójában, beszéltek riporterekkel, megírták a híreket és elkészítették a filmet. A következő projekt az iskola koncertje volt a tavaszi szünet elött, ahol a legkisebbek kánonjától a nagylányok popkoncertjéig, a klasszikus zenétől a modernig minden kategória, minden osztály és sok tanár is szerepelt. Néha-néha becsúszott egy-egy fals hang, de az óriási lelkesedés tapsvihara rendszeresen elsöpörte ezeket. Ez a tapsvihar is része a dán oktatásnak, a megbecsülés, amivel díjazzák azt, aki kiáll és előad a közösségnek. Roppant önbizalomnövelő ez a gyermekek számára.

Iskolai projektek keretében vettem részt elixírkészítésben, ahol gyógynövényekből és édesgyökérből főztek a gyerekek olyan főzeteket, amelyeket később az iskolai piacon kiárusítottak. Az asztronómiáról és az alkímiáról is hallhattak itt a régi idők tudományai közül. Jártam nyelvi műhelyben, ahol a külföldi nemzetiségű diákok megmutatták a saját írásukat is, és ismerkedtek az írásmódokkal. Meg is kértek, ha már ott jártam, hogy olvassam el nekik a magyar szót azon a táblán, amelyre különféle szavak voltak felírva különféle nyelveken.

Ugyanígy a való élet és a természet megismerését szolgálják az iskolai kertek is, amelyeket hol szülők és kertész, hol tanárok segítségével művelhetnek a gyermekek majdnem minden nagyvárosi iskolában.

Sok szó esik az egészséges étkezésről a dán iskolákban és ugyanígy környezetünk védelméről is, de itt is a gyakorlatba ültetik át az elméletet. A gyermekeim már másodikos korukban remekül tudtak krumplit hámozni, a napköziben kétszer főztek hetente, ott tanulták meg, hogyan kell.

Sok családban az a szokás, hogy hetente egyszer kapnak a gyermekek édességet, a szokásos péntek esti TV-s Disney-show idején. Ami az én kis családomat illeti, mi nem mindig követtük ezeket az elveket, én soha nem kötöttem pontos szabályzáshoz az étkezéseket. Rebellisként odáig merészkedtem, hogy ha a fiaim tortát kértek reggelire, akkor tortát kaptak, aminek az lett az eredménye, hogy egyik sem lett édesszájú, viszont imádják "a rendes ételt" (ahogyan ők nevezik az alapokból főzött élelmiszert). Leginkább úgy szeretik, ha a vetéssel kezdem a burgonyát is a kertben, ha már én főzök...

 A dán iskolákat remekül felszerelték technikailag, az iskolai könyvtárban a könyvek mellett laptopokat vehetnek kölcsön a projektekhez, de a számítógépeket is használhatják. Konyha, műhelyek, iskolai kertek várják a tanulókat.

Sokan húzogatják a szájukat, amikor összehasonlítják, hogy az alsóbb osztályokban a dán gyerekek írása talán nem olyan szép, mintha olyan országból jönnének, ahol a sírásig kell díszítősorokat róniuk karikákból és egyenesekből, de a hátrányt, ha van egyáltalán hátránya annak, hogy a biflázás nem szerepel az iskolai programban a magasabb osztályokban behozzák a dán gyerekek és igen széleskörű információval, önbizalommal, sőt saját véleménnyel is rendelkeznek a világról.

Mivel csoportmunka folyik minden szinten, ezért a csoportban való munkát is igen korán elsajátítják az emberek, ami nekünk magyaroknak probléma lehet, ha nem ebben a rendszerben nőttünk fel. Nálunk ugyanis az egyéni teljesítményt díjazzák inkább.

A dán népiskola mindig rengeteg vita és javaslat középpontjában állt. Jelenleg sok szó esik arról, hogy képessé kell tenni ezeket az iskolákat arra is, hogy a különlegesen tehetséges gyermekek se unatkozzanak az órákon.