Roskildet sokan ismerik, ha másról nem, akkor
a Roskilde fesztiválról, amely Észak-Európa legnagyobb zenei fesztiválja. 1971
óta rendeznek rockfesztivált a városkában, amely szinte minden turista
programjában szerepel. Új szimbóluma az energiatorony, a hőerőmű különleges,
modern építménye, ahova külön túrákat is szerveznek. Fantasztikus,
futurisztikus látvány a torony, különösen esti kivilágítással, érdekes
kontrasztja a régi dómnak.
A látogatók a viking hajómúzeumba is el szoktak zarándokolni, bár a roskildei
viking hajók nem annyira épek, mint az Osloban látható Osebergskibet néven
ismert lélegzetelállító temetkezési hajó. A roskildei leletek a Roskilde-fjord
mélyén hevertek és korhadtak évszázadokon keresztül, míg az Oseberg-hajó a
földben pihent megtalálásig, ám a roskildei múzeum így is nagyon érdekes.
A városka legfőbb látványossága a világörökséget képező dómtemplom.
A dómba több, mint ezer éven keresztül temetkeztek a dán királyok és királynék,
összesen harminckilencen. A síremlékek stílusa mindig az adott kor divatos
ízlését követte, így több, mint ezer év stílusirányzatait követhetjük nyomon. A
most uralkodó II. Margitot is itt fogják majd örök nyugalomra helyezni, ha
eljön az ideje, egy üvegszarkofág jelzi majd a templom kövezetébe süllyesztett
sírja helyét.
Az egyik legszebb szarkofág a templomban I. Margit (Margrete
Valdemarsdatter,1353- 1412 ) siremléke. Az ő idején egyesült perszonálunióban
Norvégia, Svédország és Dánia a kalmari unió megkötésével 1397-ben egyetlen
nagy északi birodalomban a dán Korona alatt.
Az unió 1523-ban bomlott fel, amikor Svédország kilépett, de Norvégia és Dánia
egészen 1814-ig perszonálunióban maradtak egymással.
A szarkofágot 1423-ban készítették. 1659-ben valószínűleg a svédek
fosztogatásai nyomán megsérültek a díszítések, amelyeket 1862 és 1912 között
restauráltak.
A dóm múzeumában láthatunk egy másolatot I. Margit aranyozott ezüstszállal
átszőtt ruhájáról is. Ez a ruha a hagyomány szerint a királynő esküvőjére
készült Itáliában, de valójában, valószínűleg azt a célt szolgálta, középkori
szokás szerint, hogy a királynő koporsójára fektetett életnagyságú bábut ebbe
öltöztessék, amíg a szarkofág elkészül.
Az eredeti ruhát a svédek 1659-ben elvitték amikor feldúlták Roskildet, ezért
ma az uppsalai dómban látható. A svédek teljesen kirabolták Dániát abban az
időben, összepakoltak minden értéket, amit találtak, még a frederiksborgi
kastély szökőkútjának szobrait is magukkal vitték hadizsákmányként,
másolatokkal kellett pótolni az eredetit.
Az épület az északi téglaépítkezés egyik legkorábbi példája, összesen 2, 5
millió téglakövet használtak hozzá.
Az első templomépület még fából készült a 980-es években és az akkori uralkodót
és fiát is a templomban temették el, (pontosan nem tudjuk, hogy hol). Mind a
kettőnek szokatlan ragadványneve volt, az apa neve Harald Blåtand, vagyis Kékfogú
Harald. Uralma alatt Dániát már keresztény királyságnak nevezhetjük, de a régi
pogány vallás az új mellett egészen a XII., XIII. századig élt, a kereszténység
csak később vált teljesen a dánok kulturális közösségévé.
Harald fiának, a nagy vikingkirálynak sem volt kevésbé fantáziadús neve, I.
Svend ragadványneve ugyanis a " Villásszakállú " (Tveskæg ) volt. A
Villásszakállú hódító hadjáratokat vezetett Angliába, London is meghódolt neki,
sokan ezzel hozzák kapcsolatba a híres angol gyermekdal, a "London Bridge
Is Falling Down " eredetét, bár a dalban említett londoni hidat maguk a
londoniak gyújthatták fel, hogy megakadályozzák a vikingek előretörését.
1020-ban Roskilde püspöki székhely lett. A fatemplom helyére 1035-ben
emeltetette az első kőből készült templomot az akkori uralkodó leánytestvére
Estrid, kinek férjét a király parancsára gyilkolták meg. Zárójelben megjegyzem,
hogy ennek a királynak már csak a kissé fantáziátlan " Nagy "
ragadványnév jutott ( Knud den Store, Knud 2. ) , vagyis Nagy Knud. A püspök a
királyt pénzbírságra ítélte, ezt a pénzt fordította Estrid a templomra.
Ebben az évszázadban újabb építkezésekre is sor került, de a mai téglatemplom
építése csak a következő évszázadban, 1175-ben kezdődött el. Az építkezések
folytatódtak a XII. és XIII. században. Az épület az idők folyamán elvesztette
eredeti keresztformáját, két toronnyal és három fiatoronnyal gazdagodott.
Megtoldották négy temetkezési kápolnával is, míg végül a templom teljesen
gótikus köntösbe öltözött.
A csodás főoltár Antwerpenben készült és 1694-ben került a templomba.
A dómot kétszer pusztította tűzvész, 1282-ben, amikor a templomi kincsek nagy
része elpusztult és 1968-ban, amikor a Margittorony, egy ún. kis fiatorony
leomlott. A tornyot újra felépítették és azóta már újabb munkálatokra is sor
került a 90-es években, mert a védőréteg, amellyel bevonták rongálta a fát és
tönkretette a réztetőt. Nem kínálkozott más megoldás, a tetőt is ki kellett
cserélni 2006-2008 között.
Az északi torony a réztető zászlórudjáig 113,74m magas, a déli 113,78m.
Szép időben sétálhatunk egyet a kisvárosban, majd
folytathatjuk utunkat Roskildeből Ledreborgig. Egy csodálatos fasor vezetett
valaha Roskilde dómjától egészen a kastélyig, amely egy völgyet koszorúz. Ez
már önmagában különlegesség egy teljesen sík országban. A völgynek kiváló az
akusztikája, nyáron koncerteket rendeznek itt. A csodás parkot és az épületet
felújitották. A kastélyt mai formájában 1740-45 között építtette Johan Ludvig
Holstein-Ledreborg, aki akkoriban- VI. Christian uralkodása alatt -, az
Államtanács élén állt. Az elmúlt 250 év alatt a kastély a család tulajdonában
maradt. Mai tulajdonosa Silvia Munro, (született Holstein-Ledreborg). 1600
hektáros birtok is tartozik a kastélyhoz.
A főépületben helyet foglaló gyűjtemény előzetes egyeztetés alapján
megtekinthető, csoportok számára már nem annyira vészes a kb. 2000 koronás ár,
amibe az idegenvezetéssel egybekötött belépő kerül egy húsz fős csoportnak.
Napos időben viszont inkább sétáljunk a becsületkasszába elhelyezett 25
koronájáért egy nagyot a parkban és élvezzük a kilátást. Három kötélpálya is a
látogatók rendelkezésére áll, ahol lecsúszhatnak a fák között kicsik és
nagyok.
Koppenhága felé tartva érinthetünk az úton egy kis falut a közelben, melynek
neve Gammel Lejre. Ez a hely a korai vaskortól a viking kor végéig fontos
székhely volt. Azóta zsebkendőnyire zsugorodott a falucska és csak pár
kivételesen bájos, régi ház áll az ősi település helyén. Fontosságát a viking
időkben mi sem jelzi jobban, minthogy egy északi eposz (Saga) szerint maga
Skjold, Odin isten fia alapította. Fénykora már a 1000 körül véget ért, a
közeli Roskilde vette át szerepét, mint királyi székhely. A közelben találtak
egy viking csarnokot (kb. az ötszázas évekből származik), amelyet a Beowulf
legenda is említ. A legendát Hollywood több filmben i feldolgozta. A régi alapokon
napjainkban felépítettek egy csarnokot a látogatóknak.
Megtehetjük, hogy a roskildei Dóm meglátogatása után nem Ledreborgba indulunk,
hanem Hillerødbe, ahol egész Észak legpompásabb kastélyát láthatjuk. Előtte
útba ejthetünk egy Dánia katolikus múltjára emlékeztető rom-mezőt is.
Az æbelholti kolostor romjai ( Æbelholt 4 ved Isterødvejen, 3400 Hillerød
) az észak-sjællandi Hillerød környékének jóval kevésbé látványos turisztikai
attrakciója, mint a kastély, amely még a Hamlet-kastély néven ismert helsingøri
palotát is lepipálja pompa tekintetében, mégsem hagyhatjuk ki a
látnivalók közül. A rommező ugyanis a katolikus dán középkort képviseli, amely
a reformációval szinte teljesen, véglegesen eltűnt Dániából.
Az eltűnés olyan tökéletesre sikeredett Æbelholtnál, hogy tényleg csak pár
oszlop és kő jelzi a helyét annak a pezsgő kolostori életnek, ami valaha itt
folyt. A föld alatt még a feltárások után is rengeteg lelet maradt. A lelőhely
gazdagságáról az icipici múzeum nagy csontgyűjteménye ad némi képet, de nem
pótolták ki a teljesen rommá lett falakat 20-30 centis beépítésekkel, így igen
nagy képzelőerőt kíván az avatatlan látogatótól, hogy lelki szemei előtt
megelevenedjen a virágzó középkori kolostor, amely valaha itt állt.
Pedig micsoda története van ennek a helynek! A középkorban egy valóságos város
állt itt. A kolostornak saját szentje is volt, Szent Vilmos (Sankt Vilhelm),
akit dán szentnek tartanak, annak ellenére, hogy Franciaországban született.
Vilmos eredetileg azért jött Absalon püspök hívására Dániába, hogy rendet
tegyen az eskildsøi kolostorban (ma ez a kolostor már nem látható, eredetileg a
Roskilde-fjordban, egy szigeten állt) , ahol a szerzetesek bizony-bizony
gyakran a fenekére néztek a pohárnak és útmutatásra szorultak.
A rendcsinálás kiválóan sikerült, bár a rendetlenkedő szerzeteseken kívül
magával az Ördöggel is meg kellett küzdenie a derék Vilmosnak a legenda
szerint. A kénköves bűzt árasztó Gonosznak nem volt ínyére, hogy Vilmos kézbe
vette a dolgokat.
Vilmos e derék tette után megalapította az æbelholti ágostonrendi kolostort
1175-ben. A kolostorban már az ő idején 25 szerzetes élt, akik az
orvostudományokban komoly jártasságra tettek szert, legalábbis ezt tanúsítja az
1935-1955 közötti ásatásoknál előkerült kb. 1000 darab csontváz.
Vilmost nem sokkal halála után szentté avatták és sírjánál a legenda szerint
csodák történtek. Ünnepét június 16-án tartották. Manapság középkori piac jelzi
ezt az eseményt, a 16-ához legközelebbi hétvégén. A középkorban virágzott a
kolostor, a szerzetesek mellett laktak itt laikus testvérek, ( conversus ),
dolgozók a családjaikkal ( familiares ). Volt itt benntlakásos iskola nemes
ifjaknak (scolares ) és szerzetesnövendékeknek ( novícius ), kórház és
szegényház, öregek otthona, ahol az idős férfiak és nők ( donatis ) kaptak
ellátást öreg napjaikra fizetség fejében.
Mint látjuk, a kolostor rengeteg szociális feladatot ellátott, nem csoda, hogy
a reformáció után néhány évig csökkent Dánia lakosságának száma. Hirtelenjében
nem akadt, aki a " népjóléti " feladatokat átvette volna a világi
kézre kerülő kolostoroktól. Az æbelholti kolostort is feloszlatták 1560-ban,
köveit felhasználták a frederiksborgi kastély építéséhez. Az 1840-es évekre
végleg elnyelték a mezők az egykori kolostort, csak az 1935-ben kezdődő
feltárás jelölte ki újra helyét a térképen.
Annak ellenére, hogy kevés lelet árulkodik a felszínen az egykori pezsgő
kolostori életről, érdemes megnézni az apró múzeum gazdag csontgyűjteményét.
Igen alapos tárlatvezetést kapunk a múzeum munkatársának jóvoltából.
Szánjunk tehát egy félórácskát, a közvetlenül az autóút mentén elterülő
kolostor romjaira, ha időnk engedi, mielőtt meglátogatnánk az északi-reneszánsz
építészet páratlan remekét, a Frederiksborg néven ismert mesekastélyt
Hillerødben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése