A misztikus álma

Szegény misztikus színes álmot látott,
Főnixmadárként szelte az eget
S mint szokta, csodás tűzben égett,
De e láng most hevesen égetett.
Állj!- kiáltotta, perzsel már a láng,
Reggel lüktetve ébredt a látványra
Földi szerelembe öltözött veres világra.
Szegény misztikus megijedt, mi lesz most vele.
Romokba döntheti a szerelem heve.

Fájlalta, hogy nem létezik íly bajból kiút:

Ha úgy esik, hogy az égi útnak bealkonyul:
Jobb az embernek, ha sorsához idomul.