A dán életstílust nyugodtan lehet kritizálni. Molesworth, az angol nagykövet például elég extrém módon tette ezt meg, már 300 évvel ezelőtt, amikor úgy írt a dánokról, mint egy csapat fantáziátlan nyájról, amelyben nem pislákol semmiféle ambíció, lelkesedés vagy törekvés. Szerinte mindenki valamilyen módon egyforma és törekszik is a középszerre.
Modernebb kiadásban ez valahogy úgy hangozhatna ma, hogy a hygge, a kellemes összejövetel a felületes témák felett néha bizony annyira unalmassá válhat, hogy az már komikus a más égtájak alatt szocializálódott fülnek. Amit 300 éve nyájszellemnek minősített a nagykövet, arra ma úgy érdemes referálnunk egy állásinterjún, hogy véssük eszünkbe, hogy nem azért hívtak be minket, hogy saját képességeinket domborítsuk ki, hanem azért, hogy megnézzék, hogyan illenénk a csapatba, úgyhogy ajánlatos erre az oldalunkra koncentrálni. Érdekes azonban, hogy míg Dániában mindenki igyekszik öltözködésében is minél jobban igazodni az átlaghoz, néha elismerően pislognak rád, ha valami olyat mersz viselni, ami " rajtunk már sok lenne". Te megengedheted magadnak, hogy más legyél, rád nem érvényesek az íratlan normák, amelyektől, ha saját magukról van szó, nem szívesen tekintenek el.
Alapjában véve én sok olyan vonást látok a dánokban, amelyek a régi rendszer örökösei, a falusi társadalomé, amely nemigen támogatta a szabadságtörekvéseket, nemigen bánta, ha mindenkinek rosszul ment, csak mindenkinek EGYFORMÁN menjen rosszul. Az idilli nyugalom, a kisvárosiasság azonban könnyen kikezdheti azokat, akik nincsenek erre felkészülve, pláne, ha olyan helyről származnak, ahol hagyományosan az egyéni teljesítményeket jobban értékelik, mint a csapatmunkát. Akiben túlteng a becsvágy, soha ne felejtse, hogy egy olyan országban van, ahol a világon talán a legszebben tudnak egyszerre, kórusban énekelni, úgyhogy mindig legyen kész a válasz a kritikákra a tarsolyában, ha valamit saját módon kíván megoldani: ugyanazt többféleképpen is meg lehet valósítani. Nem árt azonban mindig óvatosan bevezetni az új ötleteket.
Hála Istennek, a kosztra ez nem áll, mert a főváros tobzódik a választékban, ami a finomabbnál finomabb ételeket tálaló kifőzdéket és egyéb helyeket illeti és ez még akkor is áll, ha alapjában véve a legtöbb élelmiszer áruház nagyjából ugyanabban a tulajdonban van és a választék is hasonló.
A dánok egyrészt sokszor elmondják, hogy mennyire kis ország a hazájuk, de valahol azért biztosak benne, hogy nagyon jó helyre születtek, talán a legjobbra a világon. A rendszerben való hitük egyenesen figyelemreméltó, sőt szívesen adóznak a fenntartására is. Az adók csökkentésének témáját néha előveszi egy-egy párt, de valójában az adókhoz soha senki nem nyúl jelentős változást eredményezve.Senki sem változtatna szívesen a rendszeren, mert mindenki úgy gondolja, hogy megbolondulnának, ha még egyszer mindent előlről meg kellene tárgyalniuk, ezért meglehetősen türelmesen viselik, amikor valami nem működik azzal, hogy majd kijavítják. Éles rendszerkritikákkal végképpen nem illik megzavarni a dán hygge-t.
A dánok a múltból örökölték a Királyi Ház iránti ragaszkodásukat, még az abszolútizmus idejéből, amikor elterjedt volt a mítosz arról, hogy ha valami gond van, annak csak az lehet az oka, hogy a király nem tud róla. Minden baj oka a király és a nép között álló közeg. Ez a ragaszkodás tartja fenn Dániában a királyság feudális intézményének maradékát. A dán hagyomány szerint, az uralkodó személye az, aki egyesíti a népet. Sok külföldi nehezen tudja összeadni a modern ország képét ezzel a régi hagyománnyal.
A régi utazók , akik írtak Dániáról szóvá teszik a dánok alkoholfogyasztási szokásait és ezek velünk maradtak, elég sokat és szívesen isznak összejöveteleken ma is, főleg a hétvégén és nem számít különösebben kínosnak, ha valakivel néha elszalad a ló ebből a szempontból egy-egy bulin. Az összejövetelek kedélyesen folynak, rengeteg sörrel, de hiányzik a bensőséges hangulat,nagyon is keretek közé szorítottak ezek az összejövetelek.
Mély, szívélyes barátságokat kötni dánokkal egyáltalán nem jön máról holnapra, van, akinek 20 év alatt sem sikerül. A dánok úgy menedzselik magukat, mint egy cégigazgató, ha nincs hely a naptárban, akkor nincs idő barátkozásra, nem kellenek új barátok. Nincsenek borzasztó nagy elvárásaik a boldogság iránt, nagyon tudják értékelni azt, amijük van és ha ez történetesen egy dögunalmas, idilli táj, ahol nem sok minden történik- akkor azt.
Térjünk át most egy kényesebb témára és ez a szexualitás.Régebben, a hetvenes években főleg sokszor lehetett találkozni a koppenhágai parkokban félmeztelenül napozókkal, ami eleve utal egy nyitottabb testkultúrára, de hála Istennek, ez manapság már kevésbé taszítja a szemérmesebb városi parkokhoz szokott szemeket.Dánia ma már konzervatívabb, de forrásaim szerint a dánok úgy tekintenek a szexre, mint valami természeti élményre, ami ennek következtében kissé unalmassá válhat, az egész egy gyors egyezményre hasonlít egy közös anatómiai élménnyel kapcsolatban.
Érdekes módon, mint említettem a dán életstílust, a dinamizmus és a versenyszellem hiányát nyugodtan lehet kritizálni, túl nagy sértődés nem lesz a dologból. ( Elképzelni sem merem, hogy mi lenne, ha valaki a magyarok árnyoldalairól kezdene el cikkezni: minimum megszakítanánk a diplomáciai kapcsolatokat az illető hazájával). Pár éve egy brit újságíró, Michael Booth írt könyvet a dánokról, amelyben tálalja az országkevésbé vonzó képét.Nem kis malíciával jegyzi meg, hogy a kis hableány végülis nem rossz szimbóluma Dániának ( hiába pályázhatna joggal pár impozánsabb alkotás erre a posztra), hiszen a kis hableány szerény, hyggelig és valószínűleg szabadelvű is testkultúráját tekintve, mert félig meztelen.
Annyira rossz hely azonban mégsem lehet ez az ország, ha a kritikus vénájú újságíró is állandó lakhelyéűl választotta Nagy-Britannia helyett.
Modernebb kiadásban ez valahogy úgy hangozhatna ma, hogy a hygge, a kellemes összejövetel a felületes témák felett néha bizony annyira unalmassá válhat, hogy az már komikus a más égtájak alatt szocializálódott fülnek. Amit 300 éve nyájszellemnek minősített a nagykövet, arra ma úgy érdemes referálnunk egy állásinterjún, hogy véssük eszünkbe, hogy nem azért hívtak be minket, hogy saját képességeinket domborítsuk ki, hanem azért, hogy megnézzék, hogyan illenénk a csapatba, úgyhogy ajánlatos erre az oldalunkra koncentrálni. Érdekes azonban, hogy míg Dániában mindenki igyekszik öltözködésében is minél jobban igazodni az átlaghoz, néha elismerően pislognak rád, ha valami olyat mersz viselni, ami " rajtunk már sok lenne". Te megengedheted magadnak, hogy más legyél, rád nem érvényesek az íratlan normák, amelyektől, ha saját magukról van szó, nem szívesen tekintenek el.
Alapjában véve én sok olyan vonást látok a dánokban, amelyek a régi rendszer örökösei, a falusi társadalomé, amely nemigen támogatta a szabadságtörekvéseket, nemigen bánta, ha mindenkinek rosszul ment, csak mindenkinek EGYFORMÁN menjen rosszul. Az idilli nyugalom, a kisvárosiasság azonban könnyen kikezdheti azokat, akik nincsenek erre felkészülve, pláne, ha olyan helyről származnak, ahol hagyományosan az egyéni teljesítményeket jobban értékelik, mint a csapatmunkát. Akiben túlteng a becsvágy, soha ne felejtse, hogy egy olyan országban van, ahol a világon talán a legszebben tudnak egyszerre, kórusban énekelni, úgyhogy mindig legyen kész a válasz a kritikákra a tarsolyában, ha valamit saját módon kíván megoldani: ugyanazt többféleképpen is meg lehet valósítani. Nem árt azonban mindig óvatosan bevezetni az új ötleteket.
Hála Istennek, a kosztra ez nem áll, mert a főváros tobzódik a választékban, ami a finomabbnál finomabb ételeket tálaló kifőzdéket és egyéb helyeket illeti és ez még akkor is áll, ha alapjában véve a legtöbb élelmiszer áruház nagyjából ugyanabban a tulajdonban van és a választék is hasonló.
A dánok egyrészt sokszor elmondják, hogy mennyire kis ország a hazájuk, de valahol azért biztosak benne, hogy nagyon jó helyre születtek, talán a legjobbra a világon. A rendszerben való hitük egyenesen figyelemreméltó, sőt szívesen adóznak a fenntartására is. Az adók csökkentésének témáját néha előveszi egy-egy párt, de valójában az adókhoz soha senki nem nyúl jelentős változást eredményezve.Senki sem változtatna szívesen a rendszeren, mert mindenki úgy gondolja, hogy megbolondulnának, ha még egyszer mindent előlről meg kellene tárgyalniuk, ezért meglehetősen türelmesen viselik, amikor valami nem működik azzal, hogy majd kijavítják. Éles rendszerkritikákkal végképpen nem illik megzavarni a dán hygge-t.
A dánok a múltból örökölték a Királyi Ház iránti ragaszkodásukat, még az abszolútizmus idejéből, amikor elterjedt volt a mítosz arról, hogy ha valami gond van, annak csak az lehet az oka, hogy a király nem tud róla. Minden baj oka a király és a nép között álló közeg. Ez a ragaszkodás tartja fenn Dániában a királyság feudális intézményének maradékát. A dán hagyomány szerint, az uralkodó személye az, aki egyesíti a népet. Sok külföldi nehezen tudja összeadni a modern ország képét ezzel a régi hagyománnyal.
A régi utazók , akik írtak Dániáról szóvá teszik a dánok alkoholfogyasztási szokásait és ezek velünk maradtak, elég sokat és szívesen isznak összejöveteleken ma is, főleg a hétvégén és nem számít különösebben kínosnak, ha valakivel néha elszalad a ló ebből a szempontból egy-egy bulin. Az összejövetelek kedélyesen folynak, rengeteg sörrel, de hiányzik a bensőséges hangulat,nagyon is keretek közé szorítottak ezek az összejövetelek.
Mély, szívélyes barátságokat kötni dánokkal egyáltalán nem jön máról holnapra, van, akinek 20 év alatt sem sikerül. A dánok úgy menedzselik magukat, mint egy cégigazgató, ha nincs hely a naptárban, akkor nincs idő barátkozásra, nem kellenek új barátok. Nincsenek borzasztó nagy elvárásaik a boldogság iránt, nagyon tudják értékelni azt, amijük van és ha ez történetesen egy dögunalmas, idilli táj, ahol nem sok minden történik- akkor azt.
Térjünk át most egy kényesebb témára és ez a szexualitás.Régebben, a hetvenes években főleg sokszor lehetett találkozni a koppenhágai parkokban félmeztelenül napozókkal, ami eleve utal egy nyitottabb testkultúrára, de hála Istennek, ez manapság már kevésbé taszítja a szemérmesebb városi parkokhoz szokott szemeket.Dánia ma már konzervatívabb, de forrásaim szerint a dánok úgy tekintenek a szexre, mint valami természeti élményre, ami ennek következtében kissé unalmassá válhat, az egész egy gyors egyezményre hasonlít egy közös anatómiai élménnyel kapcsolatban.
Érdekes módon, mint említettem a dán életstílust, a dinamizmus és a versenyszellem hiányát nyugodtan lehet kritizálni, túl nagy sértődés nem lesz a dologból. ( Elképzelni sem merem, hogy mi lenne, ha valaki a magyarok árnyoldalairól kezdene el cikkezni: minimum megszakítanánk a diplomáciai kapcsolatokat az illető hazájával). Pár éve egy brit újságíró, Michael Booth írt könyvet a dánokról, amelyben tálalja az országkevésbé vonzó képét.Nem kis malíciával jegyzi meg, hogy a kis hableány végülis nem rossz szimbóluma Dániának ( hiába pályázhatna joggal pár impozánsabb alkotás erre a posztra), hiszen a kis hableány szerény, hyggelig és valószínűleg szabadelvű is testkultúráját tekintve, mert félig meztelen.
Annyira rossz hely azonban mégsem lehet ez az ország, ha a kritikus vénájú újságíró is állandó lakhelyéűl választotta Nagy-Britannia helyett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése