Panaszok panasza

Nagyot csalódtam
Bár hitem el nem hagyott,
Messziről néztem én a darabot:
Minden hitet apró pénzre váltva,
Júdásoknak valóvá vált álma.
Nincsenek tanítók, nincsenek mesterek,
Csak kóválygó árnyak ´s maszkos emberek.
Többször felálltam, most már kimegyek,
De a székhez szegez valami rettenet.
Hol a játék, merre kószál az értelem?
Hol a szépség, hova futott a szerelem?
Jön-e majd egy vulkán tüzes árja,
E semmiből épült, puszta világra?

Mikor panaszomban idáig jutottam,
Bölcs barátom dalait dúdoltam,
Hisz akkor esik legjobban az ének,
Ha sötétségből fonnak köréd rétet.