Első hallásra abszurdumnak tűnhet, hogy egy tejfeldolgozóüzem az Akropolisz-szal állhasson
egy listán, de Claus Kjeld Jensen a Vardemuseerne igazgatója a fejébe vette,
hogy a Hjeddings tejfeldolgozó az Unesco világörökségi helyszíneit gyarapítsa majd
egyszer.
Évente 35 jelölés érkezik az Unesco-hoz. Döntést arról, hogy mely
helyszínek kerüljenek fel az előkelő listára mindig február elsején hoznak Ha elfogadják a dán
javaslatot, akkor legkorábban 2022 -ben
csatlakozhatna Hjeddings a világörökséghez.
Az út azonban nem csak a világörökségig hosszú
Hjeddingstól, hanem még Koppenhágától is. Ha valaki ma rászánja magát, hogy
felkeresi a távoli múzeumot úttalan utakon zötykölődhet régi tanyák között, míg
megtalálja a 70 négyzetméteres kis vöröstéglás házat Ølgodt-tól délre, a
Hjelddingevej-en.
Bejutni sem egyszerű a múzeumba, mert a " Nyitva
" tábla alatt egy telefonszámot talál a látogató, amit fel kell hívnia,
hogy megkapja a kódot, amelyre végre kinyílik az ajtó.
Szezám tárulj!
Benn az épületben hideg van, de legalább az eső nem
esik, mint kinn a földeken. A kis cserépkályhába sem gyújtottak be, így a
látogató didereg. A legnagyobb szobában azonban ott állnak a gépek az 1880-as évek
óta amelyekben formát öntött a szükség szülte, kreatív közösségi akarat,
amely a gyarapodás mellett kötelezte el magát. Bármennyire is hihetetlennek
hangzik, de a történelem kereke ebben a kis házban pördült egy nagyot, a "
dán Trianon " ( amelyről már olvashattatok az oldalon) után itt született meg az a kooperatív lendület,
amely az országot átsegítette a nehéz időkön és megóvta attól, hogy önsajnálatba
fulladjon. Itt kezdték építeni az utat a
dánok a modern demokrácia felé.
A múzeum 22 földműves történetét meséli el, akik Jacob
Stilling Andersen, egy helyi paraszt vezetésével összeálltak az 1880-as
években, hogy sorsukat jobbra fordítsák. Andersen grundtvigiánus volt, aki a tevékeny élet jegyében igyekezett műveltségre szert tenni és a közeli városka összes helyi egyesületének
élén állt. Az emberek bíztak benne és vezetésével tejfeldolgozó szövetkezetbe
tömörültek a parasztok. Ebben a szövetkezetben a szavazatok a résztvevők között
egyenlő arányban oszlottak meg, vagyis annak is ugyanannyit ért a szavazata,
akinek csak egy tehene volt, mint a nagygazdáknak. A szövetkezeti tejüzemben a
legszegényebb parasztnak is lehetősége nyílt arra, hogy haszonhoz jusson a tejből és ne kelljen külön fizetnie a feldolgozásért. Bár korábban már
alapítottak szövetkezetet Dániában 1866-ban, amikor egy
fogyasztói-szövetkezetet hoztak létre Thistedben, de 1882-ben, amikor a világ első szövetkezeti tejfeldolgozója megnyílt Hjeddings-ben, ezzel olyan lavinát
indított el, amelynek nyomán gomba módra nőttek ki a földből a szövetkezetek. Hjeddings történelmet írt, 1931-ben már 1413 szövetkezeti tejfeldolgozó működött
az országban és mintájára húsfeldolgozó üzemeket is berendeztek.
Az 1880-as években a németek megtiltották az élő állat
behozatalát, így a dán gazdák kénytelenek voltak levágni a teheneiket. Ahol
csak egy tehén volt, napokon keresztül kellett gyűjteni a tejet a köpüléshöz a
padláson, ahol a melegben a tejszín elvált a tejtől. Amikor elég tejszín összegyűlt ( ez kb. egy hetet vett igénybe) el lehetett kezdeni a köpülést.
A házi módszerekkel készült vaj azonban sokszor olyan rossz minőségű
volt, hogy csak kocsikat érte meg vele zsírozni. A tejfeldolgozó gépeinek
segítségével azonban a legszegényebb paraszt is olyan jó minőségű vajat tudott
termelni, amelyet már exportálni is lehetett és így pénz állhatott a házhoz. A Hjeddings-i kis tejfeldolgozó óriási siker lett és olyan gyorsan követték az újabb, nagyobb
szövetkezetek, hogy 1941-ben már majdnem le is bontották az apró épületet,
amely szerencsére megúszta a szanálást, és 1970 óta múzeum.
Az apró, pirostéglás épület minden kicsinysége dacára
olyan hullámot vetett, amely végigsöpört az országon, így fogalmazta meg jelentőséget
a Dán Mezőgazdasági Iskola igazgatója Jacob Stilling Andersen egyszer.
Az
emberiség történetét tekintve azonban túlmutat az ország határain ez
a kis épület. Arra emlékeztet bennünket, hogy jólétünk alapja a kreatív együttműködés. A nemzeti kultúra alapjának ezt szeretném látni Magyarországon
is üres szólamok helyett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése