Utazás a Ferøer-szigetekre

Dánia természeti szépségére a Ferøer- szigetek teszik fel a koronát még akkor is, ha két órát kell repülünk Koppenhágából, míg elérjük az Atlanti-óceánban fekvő szigetcsoportot, amely széles körű autonómiát élvez.
Leszögezném mindjárt az elején, a Færøer azért maradhatott Európa utolsó érintetlen tája, amelyet a tömegturizmusnak még nem sikerült élvezhetetlenné tennie, mert nem egy délfoki sziget, ahova olyanok utaznak, akik kifekszenek az óceán partjára, aztán egy-két hét múlva felállnak a homokból azzal, hogy milyen jól is telt a szabadság....

A Færøeren sokat esik az eső, ezért a nyári hónapokat, elsosorban július ajánlják az utazásra. Az átlaghőmérséklet ilyenkor 10-12 fok, , persze melegebb napok is akadnak. Télen sincs éppen hideg, de januárban hiába marad 5-7 fokos az átlaghőmérséklet, akár 29 napon keresztül is eshet az eső, vagyis alkalmatlan a túrázásra, márpedig a szigetek egyetlen hatalmas túrázásra való terep.
Akik városi turizmusban gondolkodnak rossz helyre mennek. A szigetek fővárosának, a festői kikötővel rendelkező Thorshavnnak is mindössze 13 ezer lakosa van. Délben csak a kávézók vannak nyitva, aki helyi ételkülönlegességekre vágyik, annak meg kell várnia az este hat órát, az éttermek ilyenkor nyitnak.

Mi, ketten, repülővel utaztunk Koppenhágából a szigetekre szeptember legelején a feröeri légitársasággal, az Atlantic Airways-szel. A jegyet érdemes jó előre megvenni, kb. 2000 koronával számoljunk egy retur jegyre, de ha valaki a főszezonban szeretne a Færøer-re látogatni, akkor jár jól, ha hónapokkal előre megveszi a jegyét a következő júliusra. Egyrészt 500 koronával olcsóbban megúszhatja a vásárt, másrészt biztos lehet abban, hogy még kap helyet a gépre, mert minden utazni vágyó a júliust célozza meg. Ezenfelül repül még a SAS és hajó is közlekedik Dániából a szigetekre.
Bár remek a buszközlekedés a szigeteken, de ha kevés időre érkezel, akkor az autóbérlést ajánlanám, amin nem érdemes spórolni. Mi négy napra béreltünk egy remek autót az Atlantic Airways oldalán keresztül ami kb. 3500 koronába került a plusz költségekkel együtt ( biztosítás, benzin ). Válasszunk automata sebváltós kocsit, így a legjobb közlekedni a szerpentineken. A 90 fokos fordulatokkal és 30 fokos kanyarokkal tarkított utakon csak a helyiek repesztenek, aki nem ismeri a terepet, annak minden idegszála figyel vezetés közben. Nincsenek nagy távolságok, az utak nagyon jó minőségűek, de csak a főutak kétsávosak, a többi egysávos, ez a több kilométeres alagutakra is igaz. Ha jönnek szembe, ( szerencsére ilyen ritkán fordul elő ) leállsz a félkör alakú leállóhelyen és megvárod, míg a szembejövő autó elhalad melletted. Az alagutakban is ez a helyzet.
A főváros felé vezető alagút használatáért-ez az alagút két szigetet köt össze - fizetni kell, de nem sokat, ha jól emlékszem, száz koronát egy oda-vissza útért. Egyszer kompoztunk két sziget között, autószállítással , két személyre 200 koronába került a retúrjegy. Óriási élmény volt a fjordban hajózni Klaksvik-ból, Borðoy szigetéről Kalsoy szigetére, hogy felkeressük annak a færøeri legendának a színhelyét, amelyet magyarra fordítottam és Kopakonan címmel ezen az oldalon is olvasható.
Egy vendégházban laktunk, a reptértől pár kilométerre. A koronavírushelyzet miatt az egész ház a miénk volt, mert a turisták nagy része nem érkezett meg 2020-ban, kivéve talán a dánokat. Négy napra 2200 koronát fizettünk a festői környezetben elhelyezkedő szállásunkért két személyre. A szállást a booking.com segítségével találtuk.
A benzinkutaknál olcsó hotdog és hasonló ételek kaphatóak, ám az élelmiszer ára a boltokban, kétszerese- háromszorosa a dán árszínvonalnak. A gyalogtúrákra- tekintettel , hogy kevés kávézó, étterem tart nyitva- érdemes szendvicseket készíteni.

A reptéren kaphatunk ingyenes térképet és a legszebb túrák leírásával is találkozhatunk egy brossúrában, amit szerezzünk be érkezés után a reptéren az ingyenes koronavírus teszt után.
Válasszunk olyan túrát, amely megfelel fizikai állapotunknak, maradjunk az ösvényeken a süppedős talajon. Készüljünk fel arra, hogy védőkorlát igen kevés helyen van, kerüljük a sziklák szélét, különösen szeles időben. tiszteljük a természet hatalmas erejét és a veszélyeket: nem kell nekünk mindenhova felmászni, anélkül is hatalmas élményekben lesz részünk. hogy túlságosan próbára tennénk fizikai erőnket, állóképességünket.

Az időjárással kapcsolatban megjegyezném, nem kell elszomorodni, ha rossz idő van és nem lehet lefényképezni valamit. Nyáron csak várni kell egy kicsit és kiderül az ég a fényképezéshez, hogy aztán fél óra múlva újra felhőket kergethessen a szél feléd.
Egy færøeri túra, egy négytagú családdal számolva nem olcsó mulatság, de páratlan élményeket tartogat mindenki számára. Örüljünk annak, hogy Európának van még egy ilyen érintetlen, aranyos szeglete.

Milyen érzés tölti el az embert egy ilyen helyen?
Többször hallottam már életemben, hogy nem könnyű engem lerángatni az Égből. Ilyen szempontból én például a legjobb helyre utaztam, amikor betettem a Færøer-szigetekre a lábam.
A Færøer -szigeteken ugyanis nagyon kevés dolog történik a Földön, annál több az égen. A felhők úgy suhannak feletted, mintha élnének, balra tőled sötétszürke felhők ráülnek a hegyre, de jobbra, a messzeségben süt a Nap az óceán felett.
Egy óra sem kell azonban hozzá, már változik a kép: A hegyen süt a Nap, egy elképesztő formájú sziget az óceánban viszont felhőbe borul. A færøeri égről eszedbe jutnak az időutazásról szóló filmek, azokban érzékeltették az idő múlását ilyen gyorsan változó képekkel. Ha egy egész napot kellene az Ég szemlélésével töltened szeptember elején- én ekkor jártam a szigeteken- akkor sem unnád meg.
Mindeközben a földön semmi jelentős esemény nem zavarja meg személődésedet, jó eséllyel legelésző birkák társaságában ülsz egy fjord partján és csak nagyon ritkán húz el melletted egy -egy autó. Lehet, hogy az autó mellett egy kutya szalad, míg el nem fárad, akkor a gazdája kinyitja az ajtót, hogy a kutyus helyet foglaljon mellette. Láttam, amint egy gazdi így sétáltatta a kutyáját. A szóban forgó kutyát egyébként már ismertem, mert jártam a tizenöt házból álló faluban, ahonnan származik. Amikor megálltunk az autónkkal a parkolóban a falu mellett és elindultunk útitársammal a gyalogösvényen, hogy megnézzük a néhány szétszórt ház mellett az óceánba ömlő meseszép vízesést, a kutya játszani szeretett volna velünk: hozta a köveket és letette elénk, hogy dobjuk neki, ő majd szalad és visszahozza.
Az ember azonban nemcsak a kutyákkal, de a helyi bárányokkal is nagyon gyorsan ismeretséget köthet. A bárányok ugyan nem játékos kedvükről ismertek és roppant félénkek, viszont mindenhol jelen vannak a szigeteken, nehéz lenne megszámolni oket. Az ember hamar rákap arra, hogy portrékat készítsen róluk a fényképezőgépével, ha már elfáradt az ég, a vízesések, a vad sziklák és a fjordok felett ívelő szívárványok tanulmányozásában. Több báránnyal lehet találkozni, mint ahány emberrel.
Ha mégis szembejön időnként egy-egy ember, akkor köszönt.Mindenki köszön mindenkinek, akár helyi illetőségű, akár nem.

A szigeteken új értelmet nyer léted, a változó ég alatt valami nagy egész részének érzed magad, a személyes sorsod nem számít. Felszedsz néhány csillogó kristályt a földről, amit a vízesések lehoztak a hegyekről a lábad elé, úgy güjtögeted őket, mint gyermekkorodban a virágokat a réten, hogy átadhasd édesanyádnak és azt mondhasd, " Neked hoztam".
A kövek lekötik figyelmedet teljesen és lassan megérted: Nem számítanak a harcaid, a csalódásaid, a sikereid: Léted a Nagy Egészben egy látszólag haszontalan tevékenység, a kövek gyűjtése közben nyer értelmet. Nem kell bizonyítanod semmit senkinek, örülsz annak, hogy életet nyertél ezen a világon. Micsoda megkönnyebbülés!
Szerelmem, Færøer-szigetek....